A közelmúltban Boris Tadić államfő és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke abban állapodott meg, hogy még idén módosítani fogják a körzethatárokról szóló kormányrendeletet és bizonyos Tisza menti községek visszakerülnek a szabadkai közigazgatási körzetbe. Zenta, Magyarkanizsa és Ada is érintett az ügyben, ezért ezen községek polgármestereit arra kértük, mondják el, az ügyintézésben akadt-e nehézségük amiatt, hogy Nagykikindához tartoztak és milyen jelentőséggel bír, hogy visszacsatolják őket Szabadkához.
Širková Anikó,Zenta község polgármestere szerint az ügyintézésben nem jelentett különösebb gondot az, hogy Zenta Nagykikindához tartozott, de érzelmileg fontos lehet a visszacsatolás:
– Információim szerint elég sok körzetesítési változat van napirenden. Úgy gondolom, hogy a közigazgatási körzetek tervezésével kapcsolatos dolgok még nem érkeztek az utolsó fázisba, még többféle változat lehetséges. Az észak-Tisza menti községek maguk is egy egészet alkotnak és ezen községeknek a központja meglátásom szerint se nem Szabadka, se nem Nagykikinda. Amikor eldől, hogyan rendezik el a körzetesítéseket, akkor majd megfelelő fórumokon azért a változatért fogunk kiállni, amelyik a zentaiaknak a legmegfelelőbb.
Én a zentai polgárok közül senkit sem ismerek, akinek az elmúlt 10–15 évben el kellett volna utaznia Nagykikindára ügyét intézni. Itt adták ki az igazolványokat és az útleveleket – hogy mennyire vontatottan, az más téma –, de azért sem kellett sehová sem utazni. Ha az adóhivatal működését vagy a nyugdíj- és egészségbiztosítással kapcsolatos ügyek intézését nézem, az is mind megtörténhetett Zentán. Ha esetleg valamilyen ügyben fellebbezésre került sor, akkor másodfokon tényleg a nagykikindaiak voltak illetékesek, de tudjuk, hogy a másodfokú eljárás levezetésénél nem szükséges az ügyfél jelenléte, sőt, nem is kap idézést. Szerintem minimális számú zentainak kellett Nagykikindára utazni ügyeket intézni.
Ami a közigazgatásba befolyó pénzt illeti, nagyon jó lenne, ha egyszer a köztársasági költségvetésből megint akkora részt kapnánk vissza, mint régebben, de nem hiszem, hogy az anyagi gondjainkat a körzetesítés fogja megoldani.
Választásoknál eddig a községi választási bizottságnak a Zentán összegyűjtött anyagot Nagykikindára kellett elvinnie, és onnan küldték Belgrádba, de ez nem jelentett különösebb gondot. Érzelmileg talán fontosabb lenne a változtatás, ugyanis a bácskai emberek nem szeretik, ha a KI jelzésű rendszámtáblák miatt bánátinak tartják őket.
Nyilas Mihály, Magyarkanizsa község polgármestere szerint anyagilag is jobb lenne, ha ismét Szabadkához tartozna a község:
– Egyértelműen politikai okai voltak annak, hogy a miloševići rendszerben minket Nagykikindához csatoltak. Ezt az észak-bácskai régiót két részre akarták osztani, a tömbmagyarságot szét akarták választani. Ez egy kormányrendelet volt, és nagy sajnálatunkra szinte változatlanul megmaradt a miloševići rendszer bukása után is. Ennek a hátrányait nagyon megéreztük, hiszen az ügyintézésnél a távolság sokkal nagyobb, mintha Szabadkára kellett volna utaznunk. Különösen azok érezték meg ezt, akik a szabadkai község határához közel laknak, így a kispiaciak és a horgosiak, de a magyarkanizsaiaknak is és az oromiaknak is adódtak nehézségeik. A belügyi ügyintézésnél rendszámtáblát, útlevelet és engedélyt nálunk is lehet igényelni, de az összetettebb kérdések ügyében már Nagykikindára kell utaznunk. A nyelvi akadályok sem mellékesek, Szabadkán még mindig előbb lehet magyar nyelven ügyet intézni, mint Nagykikindán. Az ügyészségek és bíróságok esetében szerencsére sosem történt változás, ezek az elmúlt húsz évben is Szabadkához tartoztak. Az élet rámutatott arra, hogy nagyon rossz döntés volt Bánáthoz kapcsolni bennünket, így szerencsére időközben a gazdasági kamarák is átszerveződtek és átkerültünk Szabadkára, és az adórendszer is már régen visszarendeződött.
Nem lebecsülve a Bánátot el kell ismerni, hogy az észak-bácskai rész egy fejlettebb régió, és Szabadka felé gravitál. Ha Magyarkanizsa közigazgatásilag is ismét ehhez a fejlettebb régióhoz tartozna, fokozottabban haladhatna a fejlődés útján, nem úgy, mint most, amikor a fejletlenebb észak-bánáti régióhoz tartozik. Anyagilag is nagyon fontos lenne a körzethatárokra vonatkozó rendelet megváltoztatása.
Az érzelmi dimenziót sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mi mindannyian bácskaiak vagyunk, ez benne van a kultúránkban, a mindennapi életünkben, és nem tetszik, hogy bánátiaknak titulálnak bennünket, nem érezzük az észak-bánáti körzethez tartozónak magunkat.
Úgy érzem, hogy ezt a változtatást, amit Tadić elnök úr most megígért Pásztor Istvánnak, már régen megléphették volna, de nem volt rá akarat. A Demokrata Párt, melynek köztársasági és tartományi szinten kezében van a hatalom, valójában ezt nem akarta, mert ha akarta volna, bármikor megtehette volna, bármelyik kormányülésen visszaállíthatta volna a körzethatárokat. A VMSZ felkarolta ezt a kérdést, átérezte, hogy ez mennyire fontos a Tisza menti magyarságnak és kitartóan harcolt érte. Reméljük ezt a mostani áttörést még idén tettek is követik.
Bilicki Zoltánt, Ada község polgármesterét többször is próbáltuk elérni, de hiába. Tudta, hogy milyen ügyben keressük, hiszen a titkárnőjével többször is beszéltünk, kérdéseket is küldtünk neki e-mailben, de nem szakított időt arra, hogy meglátásait megossza a közvéleménnyel.
