A Vajdaság Magyar Szövetség, és ezen belül elnöke, Pásztor István igen aktív időszakot tud maga mögött. Budapesten járt a kettős állampolgársággal kapcsolatos egyeztetések végett, Belgrádba látogatott, ahol Boris Tadićtyal, a Demokrata Párt elnökével tartott megbeszélést, és itt járt a magyar parlament külügyi bizottsága is, valamint Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. Mindezek mellett a zentagunarasi pártértekezleten készült ominózus hangfelvétel ügye is tovább gyűrűzik. Az elmúlt egy-két hét felpörgött eseményeiről Pásztor Istvánnal beszélgettünk.
A magyar parlament idén május 26-án fogadta el az állampolgársági törvény módosítását, amely lehetővé teszi, hogy könnyített eljárásban, állandó magyarországi lakhely és egzisztencia nélkül hozzájuthassunk a magyar állampolgársághoz. Ez a törvény szimbolikusan augusztus 20-án, a nemzeti ünnepen lépett hatályba, és január elsejétől kezdődik el az alkalmazása.
Miről volt szó a keddi, budapesti egyeztetéseken?
– Megpróbáltam informálódni a magyar állampolgárság ránk vonatkozó kérdéseiről, továbbá arról, hol tart ez az egész folyamat. Ezen kívül, elmondtam, mi miben látjuk a saját szerepünket ebben a történetben. A megváltoztatott magyarországi állampolgársági törvény azt teszi lehetővé, hogy a határon kívül élő magyarok, bárhol is éljenek a világon, könnyített módon szerezzék meg a magyar állampolgárságot. A könnyített mód azt jelenti, hogy kevés dokumentummal, leegyszerűsített eljárással lehet majd az állampolgárságot igényelni. A kérvényezőnek mindenekelőtt azt kell bizonyítani, hogy a valamikori felmenői Magyarország állampolgárai voltak. Ezek a bizonyítékok lehetnek vagy a második világháború idején, magyar fennhatóság alatt kiadott dokumentumok, vagy pedig 1918 előtti állampolgársággal rendelkező személyek adatai. Ilyen szempontból, nagyon fontosak az egyházi dokumentumok, és ebben nagy jelentőséggel bír az is, hogy Semjén Zsolt miniszerelnök-helyettes és Irinej pátriárka arra kérték a szerb államot, hogy az egyházaknak adják vissza az anyakönyveket. Ha visszakapjuk az anyakönyveket, akkor ezekből tudunk olyan kivonatot szerezni, amely egyrészt bizonyítja származásunkat, másrészt pedig mentesít bennünket a fordítás kötelezettségétől, mert nem kell majd fordítani őket. Én kedden meggyőződtem arról, hogy ennek a fontosabb elemei körvonalazódnak, és hogy január elsejére működőképes lesz ez a mechanizmus.
Milyen szerepe lesz a VMSZ-nek ebben a folyamatban?
– A tájékoztatás és a segítségnyújtás egy nagyon fontos pozíció és fontos lehetőség. Ezzel örömmel fogunk élni, és megpróbálunk megfelelni az elvárásnak. Lakossági fórumokat kívánunk szervezni, továbbá ki akarjuk képezni azokat az embereket, akikhez ezután felvilágosításért fordulhatnak az olvasók. Én azt hiszem, hogy megvan az az infrastruktúránk, az az intézményi hátterünk, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az egész területet lefedve tudjuk kezelni ezt a feladatot. Nagyon fontos szerepük lesz a CMH irodáknak, amelyekből jelenleg összesen hat van Vajdaságban, és az ott dolgozók, mivel hivatásszerűen foglalkoznak ilyen ügyek intézésével, terepre is mehetnek, fogadóórákat is tarthatnak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy azt, amit nálunk a konzulátuson el lehet intézni, azt Magyarországon akármelyik anyakönyvvezetőnél is megtehetik. Azok a települések, amelyeknek testvértelepülésük van Magyarországon, akár autóbuszt is szervezhetnek, hogy a polgárok könnyen eljuthassanak az ottani anyakönyvvezetőhöz.
Ön szerint Vajdaságból sokan folyamodnak majd magyar állampolgárságért?
– Szerintem sokan élnek majd ezzel a lehetőséggel, de felhívnám a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Az állampolgárság igénylése és megszerzése nincs időhöz kötve. Nincs végső határideje, tehát január elsejétől lehet igényelni, de nincs behatárolva, hogy meddig. Az, aki januárban vagy februárban nem adja át az igénylését, az nem veszít semmit, mert átadhatja utána is. Másrészről viszont ez egy nagyon összetett folyamat. Nem fejeződik be azzal, hogy az ember itt átadja a papírokat. Az adatok felkerülnek Budapestre, ott mindenkit külön-külön leellenőriznek. Ezután a javaslat odakerül a köztársasági elnökhöz, és ő kell, hogy aláírja. Egy-egy igénylés feldolgozásának a tartama nem lesz rövidebb, mint három hónap, de szerintem inkább hosszabb lesz. Budapesten most azt tudtam meg, hogy havonta maximum 30 000 állampolgárságot lehet majd megadni, ez évente 350 000. Ha megnézzük azt, hogy a határokon túl 3,5-4 millió magyar él, akkor ez egy hosszadalmas folyamat lesz.
Az azért várható, hogy Vajdaságból lesz a legtöbb igénylő…
– Igen, várható, hogy nagyon nagy számú igénylés lesz Vajdaságból, a felmérések szerint az első félévben több tízezren kaphatják meg tőlünk a magyar állampolgárságot. Nagyon fontos azonban, hogy ne alakuljon ki nálunk egy tömegpszichózis, korlátozott az ügyintézések száma. Amikor Horvátországban lehetőség volt arra, hogy a vajdasági horvátok horvát állampolgárságért folyamodjanak, általában 8 hónap kellet ahhoz, hogy megkapják. Nálunk ez nem fog így elhúzódni, de szerintem 4-5 hónapot biztos várni kell majd rá. Tudni kell azt is, hogy útlevelet csak az állampolgárság után lehet majd igényelni, ami újabb eljárást feltételez, tehát nem jár automatikusan.
A HANGFELVÉTEL
A YouTube videómegosztón augusztus 29-én megjelent egy vágásokkal tarkított hangfelvétel, amely állítólag a VMSZ zentagunarasi taggyűlésén készült valamikor az év elején. Vannak újabb információk az üggyel kapcsolatban?
– Nincsenek újabb információk, ez az egész történet egészen gusztustalanná vált. Olyan mértékű csúsztatásokkal nyomták tele, hogy már régóta nem arról szól, amiről szólnia kellene. Normáliséknál arról szólna a történet, hogy hogyan lehetséges az, hogy valaki titokban felvesz egy zárt ülést, azt összevágja és fölrakja az internetre. Most már az a lényeg, hogy mi van az összevágott anyagban, és előkerültek a névjegyzékek.
A választások előtt és közben sem voltak ilyenfajta kifogások a névjegyzékkel kapcsolatban, az EBESZ is támogatta ezt a folyamatot…
– Nem is ez a lényeg. Azért tolták el a névjegyzék irányába ezt a történetet, hogy egyrészről egyesek, akik ezen dolgoznak, bizonyítsák a politikai impotenciájukat, azok pedig, akik nem olyan eredményeket értek el a Magyar Nemzeti Tanács megválasztásakor, mint amilyenre számítottak, ezzel relativizálni szeretnék a történetet. A magyar névjegyzéken keresztül pedig a magyar politikának és a VMSZ-nek az ellehetetlenítését és meggyöngítését ambicionálják.
A felvétel egy személyi adatokat tartalmazó adatbázis létezésének lehetőségét veti fel, és ilyennek nem lenne szabad léteznie…
– Mi azokat a papírokat, amiket jogunk volt kitöltetni a választói névjegyzékre való feliratkozás tekintetében, átadtuk a községi közigazgatásnak. Ennek alapján kerültek fel a polgárok a választói névjegyzékre. Emellett mindenkitől megkérdeztük, hogy hajlandó-e olyan információkat szolgáltatni, amik a mi politizálásunk szempontjából fontosak. Aki erre hajlandó volt, az megadta az adatait. Ezeket az információkat mi nem loptuk, a létező szabályok szerint kértük, és azért kaptuk meg, hogy kommunikáljunk. Ha nekem azért kellene kárhozatra jutnom, mert kíváncsi vagyok arra, hogy az emberek, akiknek a nevében politizálok, mit gondolnak, vagy hogy megkérdezzem tőlük, hogy mit képviseljek, akkor ez egy nagy butaság. Az igazi kérdés számomra mint vajdasági politikusnak a következő: hogy lehet az, hogy az elmúlt húsz évben ez a fajta politizálási stílus a kutyát sem érdekelte? Azoktól, akik prüntyögnek Vajdaságban magyar oldalról, azt szeretném megkérdezni, hogy kinek a nevében szokták ők megfogalmazni azt a mondatot, hogy „a vajdasági magyar közösség ezt akarja…”? És mikor kérdezték meg tőle? Soha.
Mi az, amit még fölrónak a hangfelvétel kapcsán Önöknek?
– Az, ami elhangzott azon a felvételen, és amit a mi bűnünkként rónak fel, arról szól, hogy a mi számunkra a mi intézményrendszerünk, a saját szervezeti rendszerünk és a saját közösségi érdekünk a legfontosabb. Ezért tényleg nem kellett volna titkos felvételeket készíteni. Mi mindig ezt vallottuk, ez a mi politikánk, ebben különbözünk másoktól.
TADIĆNÁL
Ha tegyük fel, lejáratásról is lenne szó, miért épp most került erre sor?
- A múlt héten Belgrádban jártam, ahol Boris Tadić köztársasági elnökkel Szerbia európai perspektívájáról, valamint Magyarország felértékelődött európai szerepéről beszélgettünk, de szó esett a körzethatárokról és azok módosításáról, valamint a költségvetésről is, a hét százalék feltétel nélküli biztosításáról. Ezt követően itt járt a magyar parlament külügyi bizottsága, azt követően pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki Irinej pátriárkával találkozott, majd kedden ott voltam Budapesten az említett egyeztetésen. Ez túl sok. Idáig egy kisebbségi politika nem mehet el. Ebben az országban csak egy politika van, egy politikai párt és egy vezér, aki sikeres lehet, aki folyamatokat irányíthat. Ha valaki megpróbál ebbe az irányba elmozdulni, és egy bizonyos, elfogadható és tolerálható határt túllép, akkor le kell csapni rá. Számomra az a legfájdalmasabb, hogy a vajdasági magyar közélet nem érti meg, és azt mondják nekem, hogy ez a „vajdasági őszödi beszéd”. Hát ennél nagyobb ökörséget én még nem hallottam.
Milošević uralma alatt új körzeteket szabtak Vajdaságban, és ezek a határok még ma is érvényben vannak. Boris Tadić elnökkel többek között erről a témáról is beszélgetett.
– 17 évvel ezelőtt szervezték így ezeket a körzeteket, azelőtt nem léteztek. Azért alakították ki őket, mert akkor ezekhez a körzetekhez szabták a választási körzeteket is, és azért választották szét a vajdasági magyar nemzettestet, hogy a matematika szerint föltételezett választási eredményt produkálni tudják. Ennek az egész konstrukciónak a kieszelője és megvalósítója Vojislav Šešelj volt. Az az életnek a nagy grimasza, hogy ezeket a körzeteket – amelyeknek semmi értelmük nincs – tíz év alatt sem sikerült eltörölni, csak drágítják a közigazgatást. Ha azért nem tudták eltörölni, mert az ott dolgozó tízezer emberrel nem tudnak mit csinálni, akkor legalább racionalizálni lehetett volna a körzethatárokat. Mert ma már a választás szempontjából a körzeteknek semmiféle jelentősége sincs, az egész ország egy választási egység. Az elmúlt 16-17 évben kialakult egy olyan feltételes reflex, amely arról szól, hogy például a mi esetünkben, nehogy már a szerbek számarányukhoz képest kisebbségbe kerüljenek. Ezek olyan butaságok, amelyektől az ember falnak megy.
Történt valami előrelépés?
– Az utóbbi 1-2 évben a bírósági rendszer már nem a körzethatároknak a határát követi, hanem azt, amit mi javasolunk, hogy vissza- vagy helyreálljon. A kamarai rendszer ugyanezt az elvet képviseli, a Tisza mente Szabadkához tartozik, és senkinek semmi baja nem történt. A rendőrség még a régi körzetek alapján működik, úgyhogy ha Kispiacon történik egy közlekedési baleset, akkor Szabadkáról megy ki a vizsgálóbíró, a rendőrség pedig kikindai illetőségű. A kispiaci szerbet ez ugyanúgy érinti, mint a kispiaci magyart, ez nem nemzeti hovatartozás kérdése.
Mit sikerült megbeszélni Tadićtyal?
– Mindkét megállapodásban, amit Tadićtyal aláírtam az elnökválasztás második fordulója előtt, illetve az általános választás után, benne van a körzethatárok módosításának a kérdése, mint közösen vállalt kötelezettség. Én ezt az utolsó beszélgetésünk során is újra szóba hoztam, azért, mert mi ezzel tovább nem tudunk várni. Azért, mert az élet megy tovább. Ha ezt nem tudjuk megváltoztatni, akkor olyan károkat fogunk elszenvedni, ami már nem arról szól, hogy hová kell menni hajtási jogosítványt hosszabbítani. Most ugyanis a körzethatárokat veszik figyelembe akkor, amikor a statisztikai régiókat alakítják. A körzethatárokat veszik figyelembe, amikor a hosszú távú fejlesztési koncepciókat dolgozzák ki. Ez lesz az alapja az európai uniós előcsatlakozási fejlesztéseknek. Innentől kezdve a mi számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy a Tisza mente a közép-bánáti régiónak a peremvidéke lesz-e, amelyik leszakad, és sohasem lesz fejlesztve, vagy pedig Szabadkához fog tartozni, és a maga természetes közegében tud fejlődni. Erre 17 évet nem tudunk várni, sőt 17 hetet sem várhatunk. Idén ezek a jogszabályok elfogadásra kerülnek. Szeretnék valamit most világosan elmondani, nehogy utána félreértés legyen. Csak abban az esetben szavazunk ezekre a jogszabályokra a parlamentben, ha hosszú távú érdekeinket biztosítva látjuk. Ha nem törlik el a körzethatárokat, akkor mi biztos nem szavazunk rá, bármi is legyen ennek az ára. Ha mégis rászavaznánk anélkül, hogy eltöröljék a körzethatárokat, évtizedekre leírnánk az egész Tisza mentét. Ebben én nem akarok szerepet vállalni – mondta Pásztor.
