A kormány a múlt héten mutatta be az idei állami költségvetés kiigazítására vonatkozó módosítási tervezetet. Ennek alapján az idei költségvetés a korábban tervezett 698,7 milliárd dinár helyett 650 milliárd dinár lenne. Ez az információ bejárta az országot, valószínűleg már olvasóink számára is ismeretes. Arról viszont egyelőre senki sem szólt, mi lesz a néhány héttel ezelőtt elfogadott 59,85 milliárd dináros tartományi költségvetéssel.
Ez ugyanis az az összeg, amit néhány héttel ezelőtt elfogadtak a Tartományi Képviselőházban. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke tegnap Nenad Čanakkal, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökével közösen Belgrádban sajtótájékoztatót tartott a költségvetés kiigazítására vonatkozólag benyújtott módosítási javaslattal kapcsolatban. A Magyar Szónak eképpen számolt be a fővárosban elhangzottakról, illetve a tartományi költségvetést érintő igazságtalanságról:
– A napokban kezdődik az állami költségvetés kiigazítására vonatkozó törvénytervezet parlamenti vitája. A VMSZ-nek ebben a pillanatban mindenféleképpen hangot kellett adnia véleményének. A sajtótájékoztatón Nenad Čanakkal, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetőjével közösen szólaltam fel. A Szerbiai Képviselőházban a két párt összesen kilenc képviselői hely birtokosa, ennek a megvalósított helyzetnek a súlyával nyilvánítottuk ki álláspontunkat. A költségvetéssel kapcsolatban elsősorban a vajdasági keret jelentette a véleménynyilvánítás apropóját. Először fel szeretném hívni a figyelmet arra a tényre, miszerint az aktuális szerbiai alkotmány meghatározza, a mindenkori szerbiai költségvetés legalább 7 százaléka Vajdaságot illeti meg. Ha azonban a most készülő állami költségvetést vizsgáljuk meg, akkor el kell mondani, a kormány által benyújtott módosítási tervezet nem tartja tiszteletben az alkotmányi rendeletet. A tartománynak előirányzott keret mindössze 5,7 százaléka az állami költségvetésnek.E fölött nem lehet szemet hunyni, ezt nem lehet elhallgatni, ezt nem szabad elfogadni. A mai sajtótájékoztatón erre igyekeztem rámutatni. Magyarán, amennyiben a kormány a parlamenti vita lezárásáig nem változtat a költségvetés módosítási javaslatán, abban az esetben a Magyar Koalíció 4, és reményeink szerint a VSZL 5 képviselője is, valamint más képviselők is tartózkodni fognak az állami költségvetés módosítási törvénytervezetének elfogadásától. Ezt még abban az esetben is meg kell tennünk, ha ez az ország számára kellemetlen következményeket von maga után. Senkinek sem szabad durcáskodásnak vagy szembefordulásnak tekintenie elhatározásunkat, pillanatnyi tetteinket az igazság követelése vezérli. Az alkotmányos biztosítékokat tiszteletben kell tartani, ezt el is várjuk. Másrészt a vajdasági potenciálok kizsákmányolásának határt kell szabni.
Vajdaságban mely területek látnák legnagyobb kárát, ha a jelenlegi költségvetés-kiigazítási tervezet megerősítést kapna a parlamentben?
– Azzal kezdeném, hogy amennyiben nem módosul a költségvetés mostani tervezete, akkor a Nagyberuházási Alapból a jövőben csak minimális teljesítményekre lehet majd számítani. Sem új projektumokat nem lehet majd elindítani, sem a már meglévőket nem lehet befejezni, vagyis pénzelni. Ezen kívül sem a Vajdasági Fejlesztési Alap, sem a Mezőgazdasági Alap nem tudna kiírni egyetlenegy pályázatot sem. A különböző titkárságok pedig egyszerűen képtelenek lennének az egyes fejlesztési elképzelések megvalósításához szükséges pénzkeret biztosítására. Amennyiben a Szerbiai Képviselőház a költségvetés módosítási javaslatát jelenlegi formájában fogja elfogadni, akkor Vajdaság költségvetése 59,8 milliárd dinárról 46 milliárd dinárra csökkenne. Ebből az összegből mintegy 25 milliárd dinár úgynevezett átfolyó pénzösszeg, amiből az oktatást, illetve más tartományi fizetés jellegű kötelezettségeket kell pénzelnünk. Ezzel mi nem tudunk rendelkezni, az ami valójában a tartományban marad, az mintegy 20 milliárd dinárnak felel meg. Ha ebből a 20 milliárd dinárból biztosítjuk a tartományi intézmények normál, úgymond alapszintű működését, akkor azon felül gyakorlatilag semmi nem marad a tartomány kasszájában. Ezért volna fontos biztosítani legalább az alkotmányban előírt 7 százalékot az állami költségvetésből. Ez plusz 10 milliárd dinárt jelentene, ez az összeg pedig elegendő lenne a legalapvetőbb fejlesztési, gazdasági és társadalom megsegítési folyamatok megvalósítására.
A hivatalos jelentések szerint az országban havonta mintegy 3000 munkást bocsátanak el. Ennek függvényében van-e valós alapja egyes politikusok nyilatkozatának, melyben tartományi és köztársasági szinten is új munkahelyek megnyitását ígérik?
– Abban az esetben, ha a készülő költségvetési törvény nem módosul a mi elképzeléseink szerint, és Vajdaság nem kap még tízmilliárd dinárt, akkor ezek a megfogalmazott célkitűzések teljes mértékben futurisztikusakká fognak válni. Ezen felül a költségvetés kérdésétől függetlenül is azt kell látni, hogy pillanatnyilag nem az új munkahelyek megteremtésének az idejét éljük. Ha reálisak és őszinték vagyunk önmagunkhoz és a közvéleményhez, akkor azt kell elmondanunk, hogy az elkövetkezendő időszakban esetleg pár száz új munkahely megteremtésére nyílik lehetőség. Jelenleg sokkal inkább fontos a már meglévő munkahelyek megőrzése, fenntartása. De erre is csak abban az esetben lesz valós lehetőség, amennyiben a költségvetés elfogadható mozgásteret biztosít. Amennyiben azon a szinten marad, amit a köztársasági kormány javasolt, abban az esetben még elméleti esélye sincs semmiféle gazdasági intervenciónak. Ez elsősorban a Demokrata Párt felelőssége, mert úgy köztársasági, mint tartományi szinten is ők képezik a parlamenti többség gerincét. Tehát ha ezzel a kérdéssel sem tudnak megbirkózni, akkor a talpon maradással és a fejlesztéssel kapcsolatban az eddig kimondott összes mondat hazugság lenne.
Miként minősítené a kormány gazdasági intézkedéseit? Valóban jelentős megtakarítást jelentene, ha az illetékesek csökkentenék az állami közalkalmazottak számát?
– Véleményem szerint a téma kapcsán az eddig elhangzott kijelentések csak a közvélemény felé szóló, népszerűséget keltő mondatok. Ha igazi szándék állna az állami közigazgatásban alkalmazottak számának csökkentése mögött, akkor ezt már sokkal korábban meg lehetett volna tenni. Én úgy látom, hogy mindez mögött nincsen komoly tartalom, illetve ezzel a lépéssel nem lehetne komolyabb összegeket megtakarítani. Egyrészt azért, mivel ezek hosszadalmas eljárások, a terv lebonyolításához kapcsolódó terveket nem lehet máról holnapra megvalósítani. Másrészről pedig a most hatályos törvények az alkalmazottak számára olyan fajta biztosítékot és biztonságot jelentenek, amit senki sem tud egyszerűen megszüntetni. Ha pedig egyeseket rá is lehetne venni állami munkahelyeik elhagyására, akkor abban az esetben az államnak végkielégítést kellene kifizetnie számukra, ez pedig szintén pénzbe kerül. Személy szerint nem látom valós alapját az ezen irányú mérlegeléseknek. Az állami közalkalmazottak számának csökkentésével kapcsolatos mondatok valóban jól hangzanak, csak sajnos nem igazak. Szerintem az állami költségvetésből pillanatnyilag hiányzó mintegy egymilliárd dinárt az adó-szférából kellene biztosítani. Sokkal inkább ebben az irányban kellene gondolkodni, illetve elmozdulni. Ez jelentheti akár az áfa szintjének megemelését, illetve más adóterhek módosítását.Én egyéb mozgástereket ebben a pillanatban nem látok, erre előbb vagy utóbb a kormány is rá fog jönni. Szembe kell nézni a valósággal és reális megoldásokat kell keresni a jelenlegi helyzetben.
