Szabadka első demokrata párti polgármestere közvetlenül tisztségre lépése után azt nyilatkozta, szeretné, ha a VMSZ és a Demokrata Párt közötti feszültség – ami a győztesekből lett vesztesek és a vesztesekből lett győztesek esetében természetes – két hónap alatt enyhülne, eltűnne, azután pedig komolyan neki lehetne fogni a munkának. Korábban, amikor a Demokrata Párt volt a vesztes, nyolc hónap kellett a helyzet normalizálásához.
Nos, a polgármester kívánsága nem csak hogy nem teljesült, de a megbékélés helyett ellenségeskedés uralkodott el a városvezetésben.
Csak dagadt, dagadt az egymás közti ellentét, mígnem a héten kibuggyant. Hétfőn Pásztor István, a VMSZ elnöke meg Maglai Jenő, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke látogatott el az épülő víztisztítóhoz, kedden pedig ugyanezt tette a polgármester is munkatársaival. Hogy mi volt a látogatások apropója? Semmi. Politikai poénszerzés.
Nem az én tisztem eldönteni, hogy ki kezdte ezt a legutóbbi játszmát, és kinek jár a pont, és kinek nem. Annyi azonban bizonyos, hogy az eddigi iszapbirkózásba most már bevonták a sajtót is. Ugyanis mi, újságírók is kellettünk a legújabb játszmához. A VMSZ magáénak érzi az utóbbi 20 év legnagyobb kommunális beruházásáért a sikert, hiszen a VMSZ-es polgármester idején indult a beruházás, és a párt szakemberei vettek részt ebben a munkában, mondta a pártelnök. S hozzátette, ha összehasonlítjuk az elmúlt egy év beruházásait, terveit, akkor nyilvánvaló, hogy a VMSZ javára billen a mérleg nyelve. Maglai Jenő pedig egyenesen arról beszélt az újságíróknak, hogy nem lehet megtiltani a VMSZ-nek, hogy kilátogasson a víztisztítóhoz, hiszen ez az ő projektumuk, s nem szeretnék, ha a közvélemény mások nevével kötné össze ezt a sikeres beruházást.
Egy nappal később Saša Vučinić polgármester nevetségesnek és gyerekesnek mondta azt, hogy nem tudták egymás között megbeszélni a közös látogatást. De ha így akarják, legyen így, mondta. Mindenesetre a víztisztító építése önkormányzati ügy, s az egész képviselő-testület áll mögötte.
Ha nem lenne kártékony Szabadkára nézve ez a szánalmas poénvadászat, nevetnénk rajta, csakhogy ennél jóval komolyabb dologról van szó.
Egyfelől, hogy mennyire komolyak azok a politikusok – s itt most mindkét félre gondolok –, akik kétszer köszöntik fel az év elsőszülött babáját, kétszer mennek el az önkormányzat nevében a hármas ikrekkel gyarapodott családhoz, akik megengedik maguknak, hogy az önkormányzattal tárgyaló magyarországi vendég előbb a szerbekkel, majd a magyarokkal üljön egy asztalhoz ugyanazon a helyen. Micsoda gyűlölködés uralkodhat házon belül, ha Gémesi Ferenc magyarországi politikai államtitkárnak két körben kellett tárgyalnia az önkormányzat vezetőivel.
Jogosan merül fel a kérdés, akkor igazából ki is képviseli ezt az önkormányzatot? Hogyan lehet így dolgozni? Nem hivatalos hírek szerint az egymás ignorálása az önkormányzaton belül olyan szintre süllyedt, hogy még a titkárnők sem adják át egymásnak az üzeneteket.
Ezek után már meg sem lepődünk azon, hogy a szabadkai önkormányzatból anélkül került a nyilvánosság elé az általános iskolák ésszerűsítéséről készült tanulmány, hogy a Demokrata Párt megkérdezte volna koalíciós partnerét, miközben nyilvánvaló, hogy ebben a témában a leginkább érintett népcsoport a magyarság.
A koalíciós partnerek között nem enyhül a feszültség, hanem egyre inkább mélyül, s ennek ára van. Így a várost nem lehet irányítani. Most úgy látszik, sokkal fontosabb a városházán az, ki mivel tehet keresztbe a másik félnek, semmint az, hogy mi a választók érdeke.
A polgármester felháborodott, amikor a VMSZ elnöke az egyik sajtótájékoztatójára meghívta azoknak a közvállalatoknak az igazgatóit, amelyek úgymond a VMSZ irányítása alatt állnak. Pedig nem kellene ezen háborogni, hiszen a világon ez mindenütt így működik. Minden párt azzal dicsekszik, amije van. Ha jó szakkáderei vannak, miért ne büszkélkedne velük? Ha természetes az, hogy a választások után mindennemű szakértelmet, tapasztalatot, rátermettséget figyelmen kívül hagyva osztják el egymás között a politikai pártok a közvállalatokat, illetve igazgatói posztokat, akkor miért lenne ez a lépés kevésbé szalonképes? (Halkan jegyzem meg : szerintem mindkettő szánalmas.)
Ennél jóval felháborítóbb az, hogy a polgármester csak akkor volt hajlandó aláírni a vízdíj felemelésére vonatkozó kérelmet, amikor Cseke Imre, a Vízművek igazgatója kilátásba helyezte lemondását.
Nem hivatalosan úgy tudjuk, nemrégiben egy vállalkozó járt a polgármesternél, s egy, a termálvizek hasznosítását célzó projektumot ajánlott fel, vagy talán be szeretett volna fektetni Szabadkán. Úgy hírlik, az önkormányzat nevében tárgyalókat nem érdekelte a dolog. A napokban egy magyar vállalkozó az önkormányzat magyar tisztségviselőit kereste meg ugyancsak a termálvíz hasznosításával kapcsolatban. Információink szerint egy értékes és fontos beruházás van kilátásban. Ha a fenti történések tükrében tekintünk a kibontakozás előtt álló termálvíz ügyre, máris kezdhetünk rettegni, vajon politikusaink felül tudnak-e emelkedni a saját pártérdekeiken ebben és a további ügyekben a város és lakói javára?
De nézzük csak, mi is a pártérdek! Mindkét fél számára bebizonyítani, hogy jobb a másiknál. A városi hatalmat gyakorló Demokrata Pártnak bizonyítania kellene, hiszen másfél évtized után sikerült végre megszerezniük Szabadka irányítását. De amíg idáig eljutottak, ellenzékben mindent megtettek annak érdekében, hogy az előttük hatalmi pozícióban lévő VMSZ-t, ahol csak lehetett, gáncsolják. Gondolok itt azokra a víztisztító megnyitásához hasonló eseményekre, amelyeket egyértelműen a VMSZ kezdeményezett, valósított meg, a Demokrata Párt pedig sajtótájékoztatón bejelentette, s a közvéleményben az ő érdemükként rögződhetett az esemény. Persze indokolt volt az agresszív sajtójelenlét, hiszen nyerni akartak a választásokon. Ez idő tájt a VMSZ csak kullogott legnagyobb riválisa mögött, köszönve ezt elsősorban alkalmatlan polgármesterének.
Most, amikor a VMSZ ugyanazzal az agresszív fellépéssel válaszol a polgármester és munkatársai lépéseire, mint ahogyan nem is olyan régen ők is tették, nagy a meglepetés. Pedig tulajdonképpen nem történt semmi: a helycserével együtt a VMSZ a szerepcserét is felvállalta.
A feszültség a koalíciós partnerek között tehát nem új keletű. A Demokrata Pártnak mindenáron be kellene bizonyítania, hogy sokkal jobb irányítója a városnak, mint a magyarok voltak. Erre most van lehetőségük, most jött el az ő idejük. Logikus, hogy minden eszközt bevetnek a cél érdekében. A VMSZ pedig, ha valaha vissza akarja szerezni pozícióját a legnagyobb magyar városban, a magyarság szellemi, politikai és gazdasági központjában, akkor úgy kell működnie, hogy az derüljön ki, a Demokrata Párt nem jobb náluk. S hogyan lehet ezt elérni?
Hát így, hogy nem hagyják magukat kiszorítani sehonnan, s ha kell, ők is elmennek a víztisztítóba, az inkubátorházba, megnyitják, felavatják, üzembe helyezik a polgármester előtt vagy után mindazt, amit lehet.
Állóháború van. Vajon a háborúzó feleknek, ha tökürbe néznek,eszükbe jutnak-e választóik ?
