Boris Tadić államfő szombaton egy meglepő kijelentéssel állt a közvélemény elé, miszerint Vajdaság statútumának kérdését Szerbia regionalizációja során kell megoldani. A regionalizáció viszont csak alkotmánymódosítás után lehetséges, és az államfő szavai szerint, mindez a kormány mandátumának lejárta előtt fog megtörténni. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ezzel ellentétben azt állítja, hogy nincs meg a szándék az orsz ág regionalizációjához.
A szerb államfő szombati kijelentése során többek között kifejtette, hogy az országot 7 régióra osztanák, de csak a kormány mandátumának lejárta előtti esedékes alkotmánymódosítás után. Véleménye szerint Vajdaság statútumának kérdését ekkor, vagyis a regionalizáció során kellene megoldani. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ugyanakkor a kijelentést úgy értékeli, hogy az államelnök felrúgja az alkotmányt, hiszen az autonómia kérdése alkotmányjogi kategória. Lapunknak nyilatkozva a VMSZ elnöke kiemelte, Szerbia nem engedheti meg, hogy ne tartsa be az alkotmányát.
– Boris Tadić államfő szombati kijelentése pont volt az i-re, ugyanis hasonló jellegű, vagy ezt a véleményt előkészítő közleményekkel már találkozni lehetett az elmúlt másfél-két hónapban. Ez a Demokrata Párt főbizottságában elhangzott vélemény azt jelenti, hogy az államfőnek bármelyik pillanatban jogában áll felülbírálni a hatályos szerb alkotmányt, felülírni a népakarat szándékát, amely többségében arról szólt, hogy az alkotmány betartásra kerüljön. Tragikus, hogy ezt üzeni a szerb társadalomnak és ezért itt nem csak a tartomány statútumának kérdéséről beszélek. Ennek a megnyilatkozásnak semmi köze nincs a jogbiztonság intézményéhez. Másrészről semmi köze sincs az európai értékrendhez. Ha Szerbia csatlakozni kíván az európai országok családjához, akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az államelnök felrúgja az alkotmányt.
– Másrészről az államfő kijelentése arról tanúskodik, hogy nincs meg a minimális szándék Szerbia regionalizációjához, de erre a hihetetlenül központosított hatalom leépítésére sem. Ez nem csak a tartomány szempontjából jelent gondot, hanem az önkormányzatok, a nemzeti tanácsok és egyáltalán a szerb társadalom szempontjából is. Tragikusan rossz, de kijózanító jellegű üzenete van, ugyanis azt bizonyítja, hogy az, ami megközelítőleg egy évvel ezelőtt elhangzott a választási kampányban, az semmi más, mint hazugság! Hazugság volt az európai Vajdaság, a decentralizáció, valamint a törvényesség és alkotmányosság elvének ígérete. Csak az volt az elnök úr szándéka, hogy besöpörje a vajdasági szavazatokat. Ezen túlmenően semmi más nem történt, hogy a választási ígéretek megvalósuljanak és innentől kezdve semmi sem fog történni. Világossá vált, hogy nincs is meg rá a szándék. Ez annak a jele, hogy Boris Tadić és a miloševići éra között ebben a tekintetben – kiemelem, nem minden tekintetben – semmiféle különbség nincs. Erre rá kellene, hogy döbbenjünk mindannyian.
A Demokrata Párt főbizottsági ülésén az államfő szájából ígéret hangzott el, miszerint 2013-ban 7 régióra osztanák az országot. Mekkora esélye van arra, hogy ez meg is történjen?
– Ami az államfő regionalizációra tett ígéretét illeti, figyelembe véve a szombati kijelentését, azt sem lehet tudni, hogy következő szombaton mi fog történni, nem pedig, hogy mi lesz 2013-ban. De hát épp itt van a kutya elásva! Az egész manőver nem a regionalizációról szól, hanem arról, hogy megakadályozza a vajdasági autonómia kiszélesedését, beteljesülését. Másrészről hosszú gyeplőre lett engedve a történet, amely úgy szól, hogy a mostani kormány majd a mandátuma vége felé, valamikor az elkövetkező két-három évben fogja megváltoztatni az alkotmányt. Akinek minimális jártassága van a politikában, tudja, hogy a választási évet megelőző egy évben nincs az a kérdés, amely körül kialakítható a parlamenti többség. Mindezek mellett ez egy minősített parlamenti többséget igénylő manőver, tehát kétharmados többségre van szükség, vagyis az ellenzék szavazata is kell hozzá. Nehezen tudom elképzelni, hogy megvalósítható lesz a mostani erőviszonyok tükrében. Lehet beszélni, hogyan nézzen ki a jövőbeli szerb alkotmány, de az egy másik történet. Az ami biztos: van egy alkotmányunk és ezt kellene tiszteletben tartani, rendelkezéseit életre hívni.
A tartomány és a régió között milyen lényeges különbségről beszélhetünk?
– Itt különböző fogalmakról van szó és csak nagyon elővigyázatosan szabad párhuzamba állítani őket. Ami Vajdaságot, az autonómiát illeti az egy alkotmányos kategória. Ennek az alkotmányjogi helyzete többé-kevésbé körvonalazott és világos. Ami a régiókat illeti, a mostani alkotmány lehetőségeket ad, hogy az ország regionalizálódjon, és egyfajta statisztikai, vagy fejlesztési egységenként régiók jöjjenek létre. Ez az egyik fajta olvasata a régióknak. De lehet olyan régiókban is gondolkodni, amelyekhez valóban meg kellene változtatni az alkotmányt. Ezeknek a régióknak egyfajta önkormányzatisági funkciójuk lennének, tehát döntéseket tudnának hozni, irányítanák a saját területükön azokat a kérdéseket, amelyeket a jövőbeli alkotmány az ő hatáskörükbe helyez.
Az autonómiával kapcsolatos harcban, van-e lehetőség, hogy egy másik vajdasági párttal össze tudjanak fogni?
– Vannak más szervezetek is, amelyeknek hasonlóak az elképzelésük a kérdéssel kapcsolatban, mint a VMSZ-nek, de rá kell döbbenni, hogy azoknak a pártoknak, amelyeknek Vajdaságban is vannak részlegei, de a központjuk Belgrádban van, azok benne vannak a saját pártjuk központja által diktált béklyóban. Ezeknek a pártoknak a vajdasági részlegei nagyon visszafogottak és elsősorban egyéni érdekeket, valamint a pártfegyelmet figyelembe véve, nem mondják ki nyilvánosan azt, amit különben a háttérbeszélgetések során elmondanak. Másrészről, ami a vajdasági székhelyű pártokat illeti, azok vagy túl kicsik és nincsen nekik jelentős befolyásuk a közvélemény formálásra, vagy mint a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának, áttolódik a prioritás rendszere és ebben a pillanatban fontosabb számukra, hogy részei Belgrádban egy választás előtti koalíciónak, mint Vajdaság autonómiájának kiteljesedése. Ezért ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem foglalnak állást. Viszont ez a mi számunkra azon túl, hogy elkeserítő, realitás. Ahhoz, hogy mi megfogalmazzuk célkitűzéseinket és elképzeléseinket, nem feltétlenül szükséges partnerrel rendelkezni. Persze jobb, ha vannak partnerek.
Mindezt figyelembe véve, mi lesz a VMSZ következő lépése?
– A tavalyi választások során, először kerültünk olyan helyzetbe, hogy választások utáni koalíciós megállapodásokat kötöttünk. A választási ciklusnak egynegyede múlt el, és azzal kell szembesülnünk, hogy abból a feladatsorból, célokból, amelyeket meghatároztunk, vajmi kevés valósult meg. Mint amit a napokban többször is jeleztem, a kérdéssel kapcsolatban elsősorban a VMSZ-en belül kívánunk foglalkozni, felmérni a helyzetet. Ezzel kapcsolatban az elkövetkező hetekben ki fogjuk alakítani azt az álláspontot, amelyet a koalíción belüli partnerekkel és a szerbiai politikai élet jelentősebb szereplőivel közölni fogunk. Mi nem kívánunk ez után sem árvalányhaj maradni, mint ahogy az elmúlt 15 évben sem voltunk az. Durván nézve, két lehetőségünk maradt. Vagy kilépünk a parlamenti többségből, vagy maradunk benne. Viszont ezt a dilemmát nem szabad elhamarkodva, máról-holnapra eldönteni. Keresni kell a tárgyalás és a párbeszéd lehetőségeit. Az pedig, hogy Tadić elnök úr megharagudott rám, hogy a nyilvánosság előtt elmondtam, miről kívánok vele tárgyalni, az egy dolog, de remélem erőt vesz magán és alkalmunk lesz beszélni. Ez nem csak a két párt közötti viszony kérdése, ugyanis nagyon vékony a parlamenti többség. Nekünk is érdekünk, hogy ez a európai irányvételű kormány minél hosszabb ideig talpon maradjon, stabilizálódjon a politikai állapot az országban és minél több lépést tegyen az ország az európai integráció terén, de nem csak szavak szintjén. Erről kívánok az elnök úrral és más politikai szereplőkkel beszélni, és csak ezek után, amikor minden lehetőséget kihasználtunk, dönthetünk végérvényesen. Nem szabad elkapkodott döntést hozni.
Mi a véleménye Boris Tadić azon kijelentésével kapcsolatban, miszerint valamennyi pártban jelen van a korrupció és felkérte a hivatalos szerveket, hogy párthovatartozástól függetlenül állapítsák meg az érintettek felelősségét?
– Ami a VMSZ-t illeti, állunk elébe. Amennyiben az elnök úrnak valamiféle információi vannak, amely alapján ezt a kijelentést megalapozottan megtette, akkor meg kell, hogy tegye, mint államelnök, illetve mint állampolgár azokat a lépéseket, amelyeket az alkotmány és a törvény meghatároz. Tudomásom szerint a VMSZ vezetőségében ilyen jelenségekről nem lehet beszélni, a törvény keretein belül jöhet bárki vizsgálódni.
