Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban szakmai körökben hevesen tiltakoztak a tájékoztatási törvény módosítása ellen, a Szerbiai Képviselőház tegnap elfogadta a szóban forgó jogszabályt. A törvényre szavazók között ott voltak a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői is. Miért? – tettük fel a kérdést a parlamenti szavazás lezárulta után Pásztor István nak, a VMSZ elnökének.
– Nem tudok újat mondani, mint ami az utóbbi két hónapban folyamatosan elhangzott: ez sem ideális törvény, mint ahogy általában a jogszabályok nem ideálisak. Ha a szakmának vagy bárkinek olyan jellegű fenntartásai vannak az elfogadott törvénnyel kapcsolatban, amik itt a viták során elhangzottak, vagy amiről a nyilvánosság előtt beszéltek, akkor bizonyára kezdeményezni fogják az elfogadott törvénynek az alkotmányossági vizsgálatát. Ha az alkotmánybíróság elfogadja a felvetést, akkor módosulni fog ez a jogszabály. Ugyanakkor a mi szempontunkból ez a törvény nem hoz semmi olyasmit, ami a mi sajtónkat olyan helyzetbe hozná, hogy az kedvezőtlen lenne vagy a megsemmisítés veszélyét jelentené. Elsősorban azért, hogy a számunkra fontos dolgok haladjanak és elfogadásra kerüljenek, valamint, hogy ne destabilizálódjanak a politikai viszonyok, mi rászavaztunk a törvényre.
Ezek szerint a kisebbségi sajtóra nem lesz ennek a törvénynek hátrányos hatása?
– Mi úgy gondoljuk, hogy nem lesz.
Hét év után végre napirendre került a nemzeti tanácsokról szóló törvény, Önök ezt is támogatták és megszavazták, annak ellenére, hogy tíz különböző szervezet kifejtette véleményét, hogy nem támogatják a nemzeti tanácsokról szóló törvényt.
– Mi ezt a törvényt jelentős előrehaladásnak tekintjük, egy olyan megoldásnak, amelyik nem teljes mértékben, de nagy vonalakban fedi azt az elvárást, amit mi megfogalmaztunk. Ebből a törvényből ettől több az adott pillanatban nem volt kihozható, egyedül a névjegyzék összeállítása körüli körülmények azok, amik különböznek az általunk megfogalmazott elvárástól. Mi örülünk annak, hogy ez a törvény végre terítékre került és elfogadását jelentős eredményként éljük meg. Az meg, hogy a partról bekiabálók mit gondolnak, nem döntő.
Ezek után létezik-e még a Magyar Koalíció, mint pártszövetség?
– Létezik, mert ez egy választási koalíció volt, s ameddig az adott választási ciklus tart, addig a választási koalíció is fennáll. Ha ezt valaki másként gondolja, akkor bizonyára majd jelezni fogja.
Mivel nem voltak egy véleményen a koalíción belül, vajon volt-e önök között eszmecsere?
– Akkor, amikor a helyzet megkívánja, akkor van véleménycsere.
Ebben az esetben volt-e?
– Ebben az esetben nem tartottam szükségesnek, hogy a már megbeszéltekkel kapcsolatban hosszadalmasan tárgyalgassunk, mert úgy gondolom, ennek semmi értelme sincs.
A két törvény elfogadása után összegezve végül is jelentős sikerként élik meg mindezt?
– Mindenféleképpen, de nemcsak ezt a két törvényt fogadták el a parlamentben a tegnapi nap folyamán, az oktatással foglalkozó törvények is szavazásra kerültek, amelyek fontos előrehaladást jelentenek az oktatás vonatkozásában az eddigi állapotokhoz képest.
