Elsöprő többségű véleményként fogalmazódott meg az, hogy a magyar választói névjegyzékre szükség van (Gergely József felvétele)
Néhány ellenvéleménytől eltekintve a tanácskozás résztvevői támogatták a magyar választói névjegyzék összeállítását, hogy közösségünk közvetlen úton választhassa meg az új Magyar Nemzeti Tanácsot. Az öt vajdasági magyar párt közül csak egynek a képviselője maradt távol az eseményről.
A zentai Művelődési Házban pénteken megtartott tanácskozáson tiszteletét tette Varga Imre, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete, Nagy Ferenc, a Szabadkai Magyar Konzulátus főkonzulja, az egyházak képviselői, értelmiségiek, művészek és a civil szféra képviselői. A vajdasági magyar pártok közül egyedül a VMDP nem volt jelen.
A konferenciát Pásztor István, a VMSZ elnöke nyitotta meg. Vitaindítójában elmondta, hogy folytatni kell a két évvel ezelőtt megkezdett párbeszédet és az új helyzet tükrében konszenzusra kell jutni. Kitért arra a mondatára is, amely – elhangzása óta – szerinte különböző félreértésekre adhatott okot.
– A nemzetellenséggel kapcsolatos mondatomról szólnék. Világossá szeretném tenni, hogy a törvénnyel és a listával kapcsolatban lehetnek köztünk különbségek, és ezeket tiszteletben kell tartani, de én azt mondom, hogy aki a választói névjegyzék létrejötte ellen tevékenykedik, aki azt propagálja, hogy a közösség tagjai ne iratkozzanak fel rá, ne vállalják a közösséghez tartozást, az az én számomra nemzetellenes. A húszas évektől errefelé önmagunkat a nemzet részeként éljük meg, a legnehezebb időkben is. A nemzethez tartozás tudata és annak vállalása volt gyakran az egyedüli megtartó erő. Aki ezt a meggyőződést bontotta és bontja, az az alapokat rombolja, és ez meggyőződésem szerint nemzetellenes tett – mondta.
Bevezetőjében Pásztor határozott kritikát fogalmazott meg az MNT eddigi munkájával kapcsolatban. Szerinte a 2002-ben elfogadott törvény és az általa megválasztott nemzeti tanács előre halálra volt ítélve, már maga a megválasztás módja is ellenszenvet szült:
– Sarkosan fogalmazva az MNT egy megvetendő intézménnyé nőtte ki magát, és a megfogalmazott bírálatok a VMSZ-re csapódtak le, hiszen egypártivá sikeredett. Az a kísérlet, hogy a VMSZ függetleneket, értelmiségieket emeljen be, ellensúlyozva az egypártiságot, nem volt sikeres. Régóta úgy éltük meg, hogy az MNT elidegenedett, nem volt nyitott, taszított, és nem vonzott, megosztott és nem integrált. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az MNT hatáskörei a 2002-es törvény alapján igen beszűkültek és az is tény, hogy mi így közösen soha nem fogalmaztuk meg elvárásainkat a Magyar Nemzeti Tanács irányába. Ezzel a mulasztással közösen kell szembenéznünk. Tényként élem meg azt is, hogy az MNT munkáját az utóbbi években az alacsony hatékonyság jellemezte.
A jövő feladatairól és kihívásairól, valamint a konferencia céljairól szólva az elnök úgy fogalmazott, az MNT-nek kettős feladatot kell ellátnia a jövőben.
– Az MNT-nek kellene a közösségi kohézió katalizátorává válni, és az MNT-nek kellene megfogalmazni a pártpolitika felett álló stratégiai dokumentumrendszert, amit utána az MNT és a pártpolitika eszközrendszerével meg tudunk valósítani. Az elmúlt években jelentős lemaradást szenvedtünk el a hosszú távú elképzelések megfogalmazásában. És, ha van sürgető feladat, akkor azon felül, hogy hozzá kell fogjunk a választói névjegyzék összeállításához, minimum ennyire sürgető ennek a lemaradásnak a behozása.
HARC A BIZALOMÉRT
Az érdemi vita kezdete előtt dr.Korhecz Tamás röviden ismertette a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Elmondta, hogy a dokumentum kilencven százalékban azonos a törvény munkaváltozatával.
A felszólalók között főként támogatói voltak a választói névjegyzék létrehozásának, és amellett, hogy legtöbben rámutattak a nemzeti tanácsokról szóló törvény ilyen-olyan hiányosságaira, mérföldkőnek tekintették annak elfogadását és hatályba lépését. Végel László író, publicista a névjegyzék létrehozása és a titkos szavazás útján történő megválasztás mellett szólalt fel, és úgy vélte, most a legfontosabb feladat visszaszerezni a választók bizalmát, mert csak akkor könyvelhetnénk el sikert, ha a választópolgárok 70 százaléka feliratkozna a listára. Azt mondta, háztól házig kell járni, és bizalmat kell kérni az emberektől, és ebben a kilincselésben főleg az MNT tagjainak kell élen járni. Msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspök ugyancsak a bizalom visszaszerzését hangsúlyozta. Dudás Károly, a VMMSZ elnöke szerint félre kell tenni az acsarkodást, a rombolás szándékát le kell építeni, és arra kell törekedni, hogy az MNT-ben a délvidéki magyarság leghitelesebb emberei kapjanak helyet. Dr. Várady Tibor jogászprofesszor, Hódi Sándor pszichológus, Balasa Júlia, a Börcsök Erzsébet Módszertani Központ igazgatója, Botos Elemér Bácskai Református Egyházmegye Esperese ugyancsak amellett tették le voksukat, hogy támogatni kell a névjegyzék létrejöttét, és legitim nemzeti tanácsot kell alakítani. Dr. Losoncz Alpár filozófus arra mutatott rá, hogy a törvényen rajta van a legitimáció hiányának bélyege és ebből a helyzetből két kiutat lát. Az egyik, hogy a VMSZ, mint kezdeményező összehívja a többi pártot, és a releváns civil szervezeteket, és valamilyen megbeszélés keretében korrigálja a fennálló helyzetet. A másik lehetőség, hogy minden marad a régiben. Arra is rámutatott, hogy az öt magyar pártnak sürgősen kulturális stratégiával kell előállnia, és azok segítségével mielőbb ki kell dolgozni a hosszútávú elképzelést.
Aki nyíltan elutasította azt, hogy bármilyen módon támogassa a választói névjegyzék létrehozását az dr. Páll Sándor volt, a VMDK elnöke. Elmondta, hogy a törvény nem elégíti ki a minimális autonómiakoncepciót sem, és, ha már eddig sem támogatták, ezután sem fogják. Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke szerint a törvény használhatatlan, ugyanis csak javaslattevő hatásköre van. Véleménye szerint tovább kellett volna küzdeni, hogy jó törvény szülessen. Azt mondta, az MPSZ egyelőre nem tudja, milyen álláspontra helyezkedik a törvénnyel kapcsolatban. Mgr.Bozóki Antal, az Árgus Civil Szervezet elnöke azt mondta, a törvény nem biztosítja a magyarság számára a nemzeti autonómiát, és nem tartalmazza a nemzetközi egyezmények által megfogalmazott kisebbségi jogokat, és a készítői kiváló alkalmat mulasztottak el arra, hogy létrejöjjön a valódi kisebbségi önkormányzat, de az új MNT-t létre kell hozni. Kihangsúlyozta, hogy az új testületnek olyannak kell lennie, mely képes megfogalmazni a vajdasági magyarság érdekeit, és nem lesz megalkuvó.
A Tanács eddigi munkáját ért megjegyzésekre Józsa László, az MNT elnöke reagált, már a délutáni órákban. A Tanács munkája közben keletkező súrlódásokat, konfliktusokat és bírálatokat elenyésző jelentőségűnek vélte amellett az út mellett, amelyet sikerült megtenni az elmúlt 17 év során. „Egy hatalmas ugrás volt ez a sötétből, a semmiből idáig, a perszonális autonómia megvalósulásáig”, mondta. Az elektorok útján történő választási rendszert ért bírálatokra reagálva arra emlékeztetett, azok az elektorok, akik 2002-ben megválasztották a Tanács tagjait, 37-38 ezer magyar aláírást képviseltek, „ezért téved az, aki még most, 7 év után is a legitimitás kérdésén tipródik”.
Felszólalt még Papp Árpád, aki a civil szférában rejlő óriási potenciált hangsúlyozta, Páll Károly, aki szerint a jövőben az MNT-nek még jobban oda kell figyelnie a szórványra, Nagy Ferenc főkonzul, aki elmondta, „a magyar állam legtöbb segítségének első állomása a Magyar Nemzeti Tanács volt”, és Maglai Jenő, aki azt hangsúlyozta, „most a mi dolgunk beélni a teret, amelyet az új törvény teremtett számunkra”. A konferencián megjelent Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is, és ő volt egyben az utolsó felszólaló a vita során. Szeptember 18-át nagyon fontos napként jelölte meg a vajdasági magyarság történetében, „mert a vajdasági magyarság képviselői azért jöttek össze ezen a napon Zentán, hogy összefogjanak annak érdekében, hogy létrejöjjön a vajdasági magyarság parlamentje”.
ZÁRADÉKOK
Összesen 32-en szólaltak fel a vitában, állapította meg zárszavában Pásztor István. Szerinte az utóbbi másfél évtizedben nem volt példa arra, hogy politikai párt által kezdeményezett tanácskozáson ennyien jelenjenek meg, ezért a konferencia kapcsán nagyfokú elégedettségének adott hangot. A délután 5 óráig tartó összejövetel záradékait az elnök élőszóban próbálta meg összefoglalni.
Eszerint a felszólalók döntő többsége az új törvényt esélyként és a továbblépés lehetőségeként élte meg. Ugyancsak a többség álláspontja szerint nem kapott támogatást az a javaslat, hogy már most kezdeményezni kellene az alig pár napja elfogadott törvény módosítását. Elsöprő többségű véleményként fogalmazódott meg az, hogy a magyar választói névjegyzékre szükség van. Pásztor ezzel kapcsolatos összegzése szerint ezt támogatták az egyház és a civil szféra nevében felszólalók, a pártok közül a VMSZ és az MRM, az MPSZ még mérlegel, a VMDP álláspontját nem tudni, mert senki nem képviselte a pártot, és egyedül a VMDK van egyértelműen ellene. A záradékon belül is külön pontként említette az elnök a kidolgozott stratégiák hiányát, ami szerinte egyre inkább sürgető igény, és konkrét példaként a médiastratégia hiányát jelölte meg.
