A Magyar Polgári Szövetség Rácz Szabó László pártelnök által aláírt tegnapi közleményében leszögezi, hogy „alig néhány hónappal a májusi választások után világosan bebizonyosodott, hogy egyedül az MPSZ látta előre helyesen a politikai folyamatokat”.
„A Vajdasági Magyar Szövetség – élén Pásztor Istvánnal – nem alkalmas a magyar érdekvédelem ellátására. Bár néhány munkahelyet ugyan kaptak a főként szabadkai pártkatonák a felsőbb szinteken, de befolyást semennyit. Ugyanakkor Pásztor lerombolta a magyar önvédelmi sáncokat, és letetette a fegyvert a harcosokkal. Ahogy megjósoltuk, a választások után Pásztor minden megállapodást felrúgott a csonka Magyar Koalíción (MK) belül. Mindenki mást kizárva tárgyal a szerb hatalommal, és elpusztítja a magyar önkormányzatokat.
A választások előtt az MPSZ azért hagyta el az akkor még négypárti összefogást, mert a VMSZ, a Vajdasági Demokrata Párt (VMDP – Ágoston András elnök) valamint a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK – dr. Páll Sándor elnök) pártok elvetették az MPSZ javaslatát azzal kapcsolatban, hogy készüljön koalíciós szerződés, amely meghatározza a koalíció tevékenységének irányvonalait. Például azt, hogy ahol elegendő magyar mandátumot nyerünk, kötelezően magyar önkormányzatot kell alakítani, vagy azt, hogy a szerbiai színtéren a tárgyalásokat a négy párt megbeszélése alapján kell lefolytatni stb. Ennek a dokumentumnak a hiányában – amelyre elsősorban Pásztor István nem akart rábólintani – csakis ide juthattunk, a magyar érdekek kiárusításához. Pásztor dölyfössége, önhittsége és önkényessége sikertelenségre ítélte a csonka MK-t is, kiszolgáltatta a délvidéki (vajdasági) magyarságot a szerbiai magyarellenes nacionalizmusnak, amely nagy mértékben jelen van a szerbiai Demokrata Pártban (DP) is. A DP a soraiba integrált „magyarok” segítségével arra készül, hogy megadja a kegyelemdöfést. Pásztor pedig maga előtt tolja a kiéhezett, védtelen magyarságot a villogó éles pengék felé, és azon ügyködik, hogyan szerezhetne ismét egyeduralmat a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT). Olyan törvényt akar elfogadtatni a szerb parlamenttel, amely eleve biztosítja a VMSZ osztatlan hatalmát az MNT-ben. Ehhez viszont a magyar nép meghurcolásával kell bizonyítania a szerb érdekek iránti feltétlen lojalitását.
A magyarság csak az önkormányzatokban képes döntéshozó hatalmat létrehozni, mert csak itt lehet szavazati többségünk. Tartományi és köztársasági szinten ugyan jó pénzt keres, aki oda kerül, de ennek hallgatás az ára. Pásztor miatt a magyarellenes szerb nemzetpolitika bekebelezte Szabadkát és Zentát is, de minden más önkormányzatban annyira meggyengült a magyar befolyás, amennyire csak lehetséges az adott pillanatban.
Zenta esete fényesen bizonyítja a fenti állításokat. Zentán a csonka MK és az MPSZ könnyedén létrehozhatta volna a magyar önkormányzatot, de Pásztor arra kényszerítette az embereit, hogy a szerbiai Demokrata Párttal (DP – Tadić elnök) kössenek koalíciót, aminek fejében a csonka MK-nak szinte mindenről le kellett mondania a DP számára. A MK tízszer annyit veszített, mint amennyit az MPSZ-nek adott volna, arról nem is szólva, hogy ebben az esetben minden magyar kézben maradhatott volna. Most a szerbek átvették a befolyást a közvállalatok és az intézmények felett. Koszovói szerb került a végrehajtó hatalomba, átvették a zentai kulturális élet feletti irányítást, maguk alá gyűrték az iskolákat, az óvodát, ahol eddig még sikerült egy kis magyarságot szítani a magyar gyerekekben. Ezután következik a munkahelyek elfoglalása a zentai közigazgatásban, a magyarokat szerbekre és „magyarokra” cserélik. A zentai hatalomátvétel első hónapjában dr. Zoran Đinđić nevére keresztelték a legsűrűbben lakott városrészt. A bolsevik politikai típusú javaslatot pedig szó nélkül megszavazták a csonka MK helyi képviselői is, pedig jól tudták, hogy nem csak erkölcsi, hanem komoly anyagi kárt okoznak a városnak, hiszen a zentai csata kapcsán ezt a színhelyet – ahol Európa történelmének egyik legjelentősebb csatája zajlott – minden logika szerint Eugen Savoyai névre kellett volna keresztelni. Mostantól már csak rövid idő kérdése, hogy Zentát, Adát is utolérje Zombor, Szabadka, Újvidék, Temerin, Óbecse sorsa, a magyarverések és minden, ami a betelepítéssel jár, hiszen a szerb hatalom kegyeltjei munkát, lakást kapnak, védettek a törvény előtt, a magyarok pedig naponta találkoznak a megaláztatással. Sovány vigasz, hogy 10 év múltán majd elismerik: megint az MPSZ-nek lett igaza, miután az utcán többé nem szólhatunk magyarul. Magyarkanizsa mögött pedig már csak a szégyenletes államhatárt találjuk.
Arra nem számíthatunk, hogy a VMSZ elnöke másként fog viselkedni, de ha ezek a súlyos igazságok után sem változik meg a kisebbségi magyar sajtó és ezzel együtt a magyar szavazópolgárok hozzáállása, akkor a délvidéki magyarságnak nem hogy jövője, de múltja sem lesz. Nyugodtan kimondhatjuk azt is, hogy a VMSZ többé nem magyar érdekvédelmi párt. A VMSZ abból élősködik, amit eltulajdonít a félrevezetett, becsapott magyar szavazóktól, és mint tapasztaljuk, a többi szerbiai párthoz hasonlóan, szerb érdekeket szolgál.
Amit ma Pásztor tesz, az nagy valószínűséggel visszafordíthatatlanul tönkreteszi a délvidéki magyar önvédelmet, így az elpusztításunkat célzó terv utolsó fázisának nyugodtan adhatnánk a „PÁSZTOR-HADMŰVELET” fedőnevet”, olvasható a közleményben.
