A májusi választások előtt a vajdasági magyarság teljesen új helyzetben volt: az előző évekhez képest, és a hosszan tartó széttagoltság után, a három magyar párt (VMDK, VMDP, VMSZ) megállapodásának köszönhetően megteremtődtek annak feltételei, hogy szavazataival egy elképzelést, egy politikát támogasson. A jelek biztatóak voltak. A 2008 januárjában megtartott szerbiai elnökválasztásokon az MK közös jelöltje több mint 93 000 szavazatot szerzett. Ez az eredmény, jogosan, azt a reményt táplálta, hogy a májusi választásokon való szereplés csak sikeresebb lehet, annál is inkább, mert ennek tétje nagyobb volt. Mindenki abban bízott, hogy ez mozgósítani tudja a vajdasági magyarságot, és az összefogást fogja szavazataival jutalmazni. Nem ez történt! A koalíció 74 874 szavazatot kapott, ami 18 165-el kevesebb, mint 2008 januárjában. Közvetlenül a választások után a VMDK javasolta a választások, az elért eredmények elemzését, de erre nem került sor.
Nézzük a választási sikertelenség okait:
1. A Magyar Koalíció (MK) kampánya téves, túlságosan személyközpontú és rossz volt. Most (mivel parlamenti választásokról volt szó) nem az egyik párt elnökének (hatalmas méretű, szöveg és üzenet nélküli) arcképével kellet volna kampányolni, hanem a három párt lógójával. Azt kellett volna bebizonyítani, vizuálisan is, hogy a három párt összefogott. Ez az üzenet azért volt hamis a választók előtt, mert egyet mondott az MK, és ők ténylegesen mást láttak. A VMDK szakértői két plakáttervezetet is kidolgoztak, amelyeket a szervezet számára ismeretlen kampánystáb lesöpört az asztalról.
2. Az Új Esély, mint az MK szócsöve, nem teljesítette a hozzá fűződő elvárásokat. Belőle igazán nem látszott, hogy a három párt összefogásáról volna szó. Sem a szöveg, sem a képi anyag nem ezt sugallta. Inkább egy másik tendencia érvényesült: távol tartani az újságtól a másik két párt képviselőit. Ezzel szemben, megszólaltatták a VMSZ szinte teljes gárdáját, a körzeti kiskirályokat és háttérjátékosokat is, de a másik két párt elnökének nem jutott hely.
3. A kampánystáb anonimitásban bujkáló része, amely a vizuális megjelenítéssel volt megbízva, az MK lógójával, új identitást próbált kreálni. Ezt választóink nem tudták felismerni és elfogadni. Az új identitás formálása, az új lógó népszerűsítése, későn kezdődött, és eredménytelen volt. Rossz volt a lógó, és rossz volt a jelszó is.
4. Az ajtótól ajtóig való kampány nem volt megfelelő. A vajdasági magyar ember ezt nem szereti, agresszívnak, betolakodónak tartja. A befektetett erő, a sok elpazarolt idő, közel sem hozta meg a várt eredményt. Sokkal jobban kellet volna kihasználni a helyi média (elsősorban a rádió) előnyeit.
5. A VMSZ mostani vezetősége nem határolódott el egyértelműen a szervezet régi struktúrájától. Amikor a VMDK erre megjegyzéseket tett, a VMSZ ezt dörgedelmes közleményben visszautasította, és a párt belső viszonyaiba való beavatkozásként kezelte, annak ellenére, hogy a VMSZ tiszteletbeli elnöke a kampány folyamán „jóindulatú tanácsokkal” látta el az új vezetést a Koalíciót illetően, nyilvánvaló károkat okozva ezzel. A VMSZ ezt a helyzetet nem tudta, de nyilvánvalóan nem is akarta, határozottan kezelni.
6. A VMSZ mostani vezérkara is a régi időkben szocializálódott, a régi vezetés idején „tanulta a szakmát”. Ez nyomon követhető volt minden megmozdulásában. Bár a szavak szintjén az együttműködésről, az összefogásról beszélt, ténylegesen, a háttérben minden erejével igyekezett beintegrálni, ellehetetleníteni, szétverni a VMDK tagozatait. Nem volt képes az igazi paradigmaváltásra, bár mindenki ebben reménykedett. Meg akarta mutatni „ki az úr a háznál”, „borsot akart törni a VMDK-sok orra alá”, bebizonyítani, hogy „ott nincs politikai jövő”, ezért „át kell jönni a nagyobb pártba”. Ők az együttműködést úgy értelmezték, hogy ez alkalom a VMDK beintegrálására, megsemmisítésére, marginalizálására. Ez abból is látszik, hogy bizonyos helyeken a választások után készek voltak betartani a játékszabályokat, méltányolni az erőviszonyokat, csak Óbecsén nem, mert mint mondották: „a VMDK elnöke keménykedik, nem képes a kompromisszumra, az együttműködésre, szőrszálhasogatással foglalkozik”. Ez nem más mint az „oszd meg és uralkodj” politika kifinomultabb változata. Ezt vették észre (ösztönösen) választóink, és ezért maradt el a várt támogatás.
7. A választások előtti tárgyalások, ennek menete, sokszor kimerítette a politikai mobbing teljes skáláját. A terepen a VMDK tagozatai sokszor tapasztalták a mellőzést, a semmibevételt, arról nem is beszélve, hogy a szükséges értesítéseket az utolsó pillanatban hozták tudomásukra. Ez a magatartás odáig terjedt, hogy a VMDK képviselőit nem is üdvözölték a közös rendezvényeken. Sok helyen a VMSZ szervezetei, ha nem is nyíltan, de a háttérben ennél erőteljesebben az MK ellen dolgoztak, mert a Koalíció létrehozatala ellentétes volt a helyi egyéni és csoportérdekekkel (Ada, Óbecse, Csóka, Zombor, Törökbecse, Nagybecskerek, stb.). Ez, például addig is elment, hogy Törökfaluban a helyi VMSZ-tagozat vezetősége aláírásával nem támogatta az MK listáit!
8. Különös jelenség volt a „fiatalság mítoszának” a felépítése. Ez részben a VMSZ-en belüli harc céljait szolgálta, mert így lehetett mellőzni a „régi motorosokat”. Az „új emberek, új arcok” könnyebben manipulálhatók, és jobban függnek a pártközponttól. Ha ez nepotizmussal is párosul (családi kft.), a következmények katasztrofálisak is lehetnek. Az ilyen felállás hátrányai akkor látszottak legjobban, amikor a szerbiai parlamentben kínálkozó lehetőségeket a VMSZ képviselői nem tudták (vagy nem is akarták!) kihasználni.
9. A legprimitívebb kiszorítósdi gyakorlata Orbán Viktor vajdasági látogatásakor nyilvánult meg. A VMDK és a VMDP elnökeitől, az idő szűkére hivatkozva, meg akarták vonni a felszólalás lehetőségét minden közös kampányrendezvényen, illetve felszólalni csak a VMSZ által jóváhagyott helyeken lehetett volna. Szerencsére, az utolsó pillanatban, a VMDK alelnökének köszönhetően, ez a kellemetlen helyzet megoldódott. Elkerültük a nyílt botrányt, de ez jól mutatja a basáskodás kísérletét egy szuverén és mindenkitől független szervezet felett.
10. A VMDK még június elején indítványozta (abból kiindulva, hogy a választások előtti koalíciónak választások utáni következményei vannak) egy együttműködési megállapodás megkötését, de ez elmaradt. Ebben azt javasoltuk, hogy az MK-t a pártok elnökei képviseljék együttesen (mert a Koalíciónak nincs elnöke!); tárgyalásokat más szervezettekkel, pártokkal, nemzetközi ás állami szervekkel csak együttesen lehet folytatni; a tisztségekre vonatkozó leosztást szerződéssel kellene rögzíteni; az MK listáiról megválasztott képviselők közös frakciót hoznak létre Magyar Koalíció néven; a képviselők az MK-t képviselik, és nem egyes pártokat; a frakcióból az egyes pártok képviselőit nem lehet kizárni; az MK listáiról megválasztott képviselők nem tartozhatnak két frakcióhoz; a frakció döntéseit konszenzussal hozza meg; a pártelnökök havonta legalább egyszer értékelik a frakciók működését és véleményezik azt stb. Javaslataink ellenére a VMSZ elnöke négyszemközti tárgyalásokat folytatott a Szerb Köztársaság és egyben a Demokrata Párt elnökével, de ezen még a VMSZ-ből sem volt jelen senki. Itt vagy teljes politikai analfabetizmusról, vagy szándékosságról van szó. Igaz, a VMSZ elnöke igyekezett a tárgyalások folyamatát kisajátítani, de a hozzá intézett levélben a VMDK leszögezte: „A VMDK Tanácsa 2008. június 13-án megtartott ülésén megvitatta Önnek a VMDK képviseletére irányuló kérelmét. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a VMDK Alapszabályának értelmében (4. szakasz, 4. bekezdés), erre nincs mód, mert a közösséget az elnök képviseli. A szervezetet csak az elnök távollétében képviselhetik az alelnökök, illetve elnökségi tagok (4., 5., és 6. bekezdés). A VMDK a Magyar Koalícióban való létezését csak egyenrangú partnerként tudja elképzelni, így magát a kérelmet is meglepetéssel fogadta, úgy, mint a VMDK kiszorítására irányuló kezdeményezést.” (2008. június 13.)
11. A sokféle és elhúzódó háttértárgyalásoknak, a VMSZ elnöke „áldásos tevékenységének” köszönhetően, amely a VMDK tudta és beleegyezése nélkül történt, meg is lett az eredménye. Bár az MK nyíltan deklarálta, hogy mindenhol, ahol az lehetséges, magyar önkormányzatokat hozunk létre, nem ez történt. Topolyán a VMSZ beengedte az önkormányzati hatalom gyakorlásába a Demokrata Pártot, teljesen értelmetlenül, mert erre nem volt szükség, Zentán viszont nem a Magyar Polgári Szövetséggel kötöttek koalíciót, bár ez lett volna a logikus, Óbecsén az egyik koalíciós partnert (a VMDK-t) kizárták az önkormányzati hatalom gyakorlásából, mert fontosabb volt az együttműködés egy olyan csoportosulással, amelyet a Mezőgazdasági Ipari Kombinátot megvásárló Đorđije Nicović neve fémjelez. Azt sem lehet megmagyarázni, miért van a VMSZ-nek éppen most tartományi parlamenti elnöke, amikor sem a párt, sem az MK nem hatalmi tényező. A kormányzati felelősségvállalás bohózatát legjobban a következő példa bizonyítja: amikor az MK átadta tartományi listáját, a VMDK Alapszabályának magyar nyelvű szövegét mellékeltük, de ezt a Választási Bizottság nem akarta elfogadni. A VMSZ elnöke a lista visszavonásával fenyegetőzött, amennyiben nem adjuk át a szerb szöveget, miközben a magyar nyelv hivatalos használatban van a VAT területén, és az illetékes titkárság éppen a VMSZ kezében volt. A Demokrata Párt (és a többi szerb kriptosoviniszta és felvilágosult szerb nacionalista szervezet) „baráti ölelése” olyan súlyos, hogy a vajdasági magyar politikum szétverésével fenyeget. Ezt csak komoly és elvszerű elhatárolódással lehet megakadályozni. Ha nem ez történik, választópolgáraink, kisebbségi követelményeiket feladva, a jobb élet reményében a következő választásokon még nagyobb számban fognak átszavazni azokra, akik gyors európai perspektívákkal bódítják őket. Itt most nem beépülni kell, hanem leépíteni azokat, akik csak szavazatainkra vadásznak. A kisebbségi jogok elvszerű képviselete fontosabb a zsebtöméstől, az etnobiznisztől.
12. Teljesen értelmetlen, és különösen súlyos kérdés, hogyan és miért került be Pásztor István az óbecsei Mezőgazdasági Ipari Kombinát igazgatóbizottságába? Mint ismeretes, az MK pártjai 2008. március 20-án írták alá együttműködési szerződésüket. A VMSZ elnöke ezt követően, a koalíciós partnerek tudta és beleegyezése nélkül, 2008. április 29-én, két héttel a választások előtt, tagja lett az említett igazgatóbizottságnak. Ezen lépése, tekintettel akkori és mostani funkciójára, ellentétes az idevágó törvényekkel. A dolog különössége az, hogy az említett kombinát a helyhatósági választásokon egy „független” listát támogatott. Képviselőik most is koalíciós partnerei a VMSZ-nek Óbecsén. Amikor a helyi önkormányzati tárgyalások voltak napirenden, akkor nem lehetett tudni, kit (és mit!) képvisel a VMSZ elnöke: saját szervezetét vagy az említett mezőgazdasági kombinátot, vagy mindkettőt? Egy, a VMSZ elnökéhez írt levélben a VMDK elnöke leszögezte: „Sajnálatos módon, köztünk az a különbség, hogy önök úgy gondolják, a „maffiózó földbirtokosokat” és a „rablott tőke képviselőit” egyénileg minél jobban „meg kell fejni” és közösségileg kiszolgálni. Mi úgy véljük, az a jó, ha a politika útja az efféle gazdasági háttértől távol tartja magát.” A VMDK-t ezek után kizárták a helyi hatalom gyakorlásából, olyannyira, hogy elvették tőle a törvény és statútum szerint is járó helyeket a községi képviselő-testület bizottságaiban. Ez példátlan eset Szerbiában.
Összegzésül:
a)a VMSZ együttműködési szándéka nem volt őszinte, és ezt a választópolgárok is észlelték
b)a kampány tévesnek és eredménytelennek bizonyult, a kiszorítósdi megbosszulta magát
c)a VMSZ elnöke birtokolva a 93 000 szavazatot, két párt támogatását élvezve, mégsem nőtt fel az előtte álló feladathoz, mert elbalkanizálódó, kisstílű politikát folytatott
d)a vajdasági magyarság meghasonlott, jobban hisz a felvilágosult szerb nemzeti pártoknak, mert a legnagyobb magyar párt nem az érdekképviseletet tartja legfőbb céljának
e)a jövőben csak az egyenrangú együttműködés képzelhető el
f)nem tudtuk dolgunkat, az összefogásnak nem volt ereje!
