Hiába várták a szabadkai November 29. Húsipari Vállalat dolgozói és szakszervezetének képviselői a Privatizációs Ügynökség válaszát, az péntekig nem érkezett meg, így kénytelenek voltak más megoldáshoz folyamodni. Mint ismeretes, a November 29. vállalatot több ízben, immár tíz éve próbálják magánosítani, azonban nem járnak sikerrel.
A legutóbbi magánosítást követően júniusban felbontották a szerződést a vásárlóval, mert az nem tudta teljesíteni a szerződésben foglaltakat. Tíz napja ismét áll a termelés, a munkások kényszerszabadságon vannak, a helyzetért pedig a vállalat vezetését okolják.
Péntekre hívták össze azt a gyűlést, amelyen megjelent a 205 alkalmazott, a községi szakszervezet elnöke és alelnöke, illetve a vállalat igazgatója és a vezetőség tagjai is. Több mint másfél órán keresztül keresték a megoldást, mi legyen a következő lépés, hogyan tudják felhívni arra a figyelmet, mekkora gondban van a vállalat.
Josip Gulo, a November 29. szakszervezetének elnöke elmondta, pénteken végre sor került arra a megbeszélésre, amelyet az alkalmazottaknak már két hete megígértek, akkor, amikor kényszerszabadságra voltak kénytelenek menni.
– Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit sikerült intézni a Részvényalapba való átíratás kapcsán, illetve a Privatizációs Ügynökségnél és a központi regiszterben kaptak-e választ. Kiderült azonban, hogy semmi előrelépés nem történt. Brókerünk még hétfőn és kedden talán valamilyen megoldásra jut az alapnál, de mi annak eredményét nem várjuk ki, ma azonnal továbbítjuk levelünket a fent említett három intézményhez, a kormányhoz és az illetékes minisztériumhoz, amelyben azonnali találkozót kérünk a vállalat helyzetének rendezése kapcsán. Arra várunk tulajdonképpen, hogy az állam eldöntse, milyen sorsot szán ennek a vállalatnak. Amennyiben úgy döntenek, hogy eladják a vállalatot, akkor az emberek az utcára kerülnének, ami szóba sem jöhet, hiszen jön a tél. Kártérítés nélkül nem vagyunk hajlandóak elhagyni a gyárat – magyarázta Gulo, majd kiemelte, szerdán mindenképpen elutaznak Belgrádba és reménykednek abban, hogy végre komolyan veszik őket. Nem engedik meg, hogy csak úgy kitegyék őket az utcára, hiszen eddig is olyan fizetéseik voltak, amelyekből nem tudtak megélni, a takarékoskodásról nem beszélve (az átlagfizetés 12 ezer dinár, az átlagéletkor 55 év a vállalatban – a szerző megj.), ezért nem maradhatnak 7–8 hónapig bevétel nélkül.
A szakszervezet és a vállalat képviselői azt szeretnék, hogy az önkormányzat képviselője és a tartományi gazdasági titkárság, vagyis Pásztor István is csatlakozna hozzájuk, hiszen bíznak abban, hogy velük többet elérnek. Amennyiben, mint azt Gulo elmondta, szerdán nem járnak sikerrel és nem fogadják őket, akkor csütörtökön mind a 205-en buszokkal mennek a fővárosba. A November 29-nek további 1500 volt munkása is csatlakozna a tüntetéshez.
Arról sajnos senkinek sincs pontos információja, hogy mekkora lehet a vállalat adóssága, de 8 és 12 millió euró között mozoghat, saccolják.
A vállalatnak zárolták a folyószámláit, így a fizetéseket sem tudják kifizetni. A legszörnyűbb pedig az, hogy azt a kevés árut és nyersanyagot, amellyel még rendelkeztek és amit el tudtak volna adni, a minap lopták el ismeretlenek. Mintegy 180 kilogramm nyers húsról, és több kész konzervételről van szó.
Hugyi István, a községi szakszervezet alelnöke elmondta, szörnyű a helyzet, és a tehetetlenségük, hiszen nem tudnak lépni amíg az államtól, vagyis amíg Belgrádból nem érkezik meg a megfelelő dokumentáció, amíg nem jelölnek ki egy új igazgatót.
– Tarthatatlan a helyzet, muszáj, hogy valaki beszélgessen az emberekkel, mert felfoghatatlan, hogy egy állami vállalattal ennyire nem hajlandó törődni a tulajdonosa. Amennyiben az állam ki is jelöli az új igazgatót, ő is ezzel a helyzettel fog szembesülni, és nem lesz varázspálcája, hogy csodát teremtsen. Teljesen kilátástalannak találom a helyzetet, és ha nincs politikai akarat, akkor sajnos a November 29-re a csőd, vagyis a bezárás vár. De hangsúlyozom, hogy mindent megteszünk, hogy ez ne következzen be. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy ha a helyzet nem változik 20 napon belül, akkor a vállalat elveszíti a gyártási engedélyét, ami akkora probléma, hogy nem értem, hogy helyi, tartományi és országos szinten miért nem lép már közbe valaki. Nem szabad megengedni, hogy ez a vállalat csődbe menjen – hívta fel a figyelmet Hugyi.
Az alkalmazottak kiállnak jogaikért, hiszen többségük 20–30 évet ledolgozott a vállalatban. Emlékszik arra, amikor még tonnaszámra szállították az Egyesület Államokba a sonkát, és amikor még örömmel, sorra nyitották meg az új részlegeket és vették az akkor modernnek számító gépeket. Összeszorul a szívük, ha ma végignéznek az üres, piszkos csarnokon.
Josip Mamužić igazgató tagadja a vádakat, de elismeri, hogy tehettek volna sokkal többet is vállalatért. De kiemeli, hogy akkor, amikor ő és az új vezetés átvette a vállalatot, egy év alatt tízszeresére növelték a termelést. Akkor negyedikek voltak a kiviteli listán. Véleménye szerint a körülmények, az árak növekedése óriási kihatással volt a vállalat jövőjére.
