A Vajdaság Erdei Közvállalat a legutóbbi újvidéki halász-vadász és turisztikai vásáron számos elismerésben részesült, ami minden bizonnyal egy hosszú és termékeny periódusnak eredménye lehetett. A cég irányítását három évvel ezelőtt Takács Márta vette át, aki nagyon sokat tett azért, hogy megkapják az ISO szabványosítást, és az Európai Unió kapujába kerülhessen a vállalat. Hogy ez miként sikerült neki, erről kérdeztük az igazgatónőt.
– Az elmúlt egy hónapban megkaptuk a nemzetközi szabványokat, ami azt jelenti, hogy a jövőben, ha a vajdasági erdőgazdálkodásról beszélünk, akkor a fenntartható erdőgazdálkodásra kell gondolni, mert csak így van értelme a dolognak. Nem csupán a gazdasági, piaci feltételeknek kell megfelelnünk, hanem ezenfelül az ökológiai és a szociális mércéket is tiszteletben kell tartanunk ahhoz, hogy a jövőben működni tudjuk. Óriási feladatot ró ez ki vállalatunkra, de ennek meg kell felelnünk. Négy évvel ezelőtt, amikor idekerültem, roppant nehéz volt a kezdet, komoly anyagi gondokkal küzdött a vállalat. Ráadásul az erdészek nagyon zártkörű társaságnak bizonyultak, ez az egész szakma ilyen, mert az emberek megszokták, hogy úgy dolgoznak, mint ahogy azt az elmúlt húsz év során tették.
Milyen volt ez a hozzáállás?
-- Olyasféle, ha csináljuk, ha nem, valahogy majd csak megélünk. A fizetések minimálisak voltak. Komolyabb eredményt senkitől sem követeltek, a vezetőség lazábban dolgozott, és természetesen ez tükröződött a feldolgozó réteg szintjén is. Számomra fontos volt, hogy az úgynevezett központi irodánkban komoly csapatot alakítsak ki, jól szervezetten, tervezetten dolgozzunk, mert eredmény csak így születhet. Igyekeztünk átalakítani az egész vállalatot, felrázni, s valóban meg lett az eredménye. Rengeteg európai és nemzetközi szabványnak kellett megfelelnünk a gazdálkodás minden vonulatában, de emellett az irodai és a papírmunkát is az európai szabványokhoz kellett igazítani, és természetesen a termelést is. Miután megkaptuk a várt szabványt, a következő lépés az lesz, hogy minden pillanatban valamennyi szinten ellenőrzésre kell számítanunk. A dokumentumainkat, a vállalat működését, mindent ellenőrizni fognak, mert csak így lehet a szabványhoz felzárkózni.
Ezt nem lehetett könnyű tudatosítani a dolgozókban.
-- Az embereknek meg kellett magyarázni, hogy mit hoz számunkra a jövő: ha jól dolgozunk, annak meglesz az eredménye, és ennek ők lesznek a haszonélvezői, hiszen jobban fognak élni. Biztos jövőt jelent majd számunkra a szabványosítás. S mivel a vállalat a piacgazdálkodástól függ, ezért ez nekünk létfontosságú. A piacgazdálkodás számunkra azt jelenti, hogy komolyan oda kell figyelni arra, hogy miként tudjuk az árunkat értékesíteni, mennyi pénzt tudunk teremteni, s ez bizony attól függ, hogy mennyire tartunk lépést a korral, miként tudunk fejlődni ebben a szakmában.
Mennyi pénz jön be a vállalatba évente?
-- Hozzávetőlegesen hárommilliárd dinár a bevételünk évente. Ebből kell lefednünk a terveket, a fejlesztési célkitűzéseket és természetesen a jövedelmeket is. Az idén kétmillió eurót költöttünk a géppark fejlesztésére, s Szerbiában a Vajdaság Erdei Közvállalat az első, amelynek olyan gép van a tulajdonában, amire az európai fejlett országok is büszkék lehetnének. A fakitermelésben teljesen helyettesíti az emberi erőt. Azért is volt számunkra fontos, hogy a nemzetközi szabványosítási rendszerbe bekerüljünk, mert ezentúl sokkal jobb technológiával tudunk dolgozni.
Az értékesítés során vannak olyan biztos forrásaik, amelyekre mindig számíthatnak?
-- Az árut 99 százalékban a vajdasági fafeldolgozó-ipar irányába értékesítjük. Összesen 12 vállalattal van szerződésünk, s ezt a mennyiséget mi teljesíteni tudjuk. Nagy anyagi nehézségek nehezedtek a felvásárlóinkra az euró és a dinár árfolyama miatt, mert legtöbbjük kivitelre termel, s az idén bizony komoly gondjaik voltak. Nekünk fontos az, hogy a jövőben minél inkább fejlődjenek, mert hát mi vagyunk a beszállítóik. Viszont számukra is lényeges az, hogy mi megkaptuk az ISO szabványt, mert ennek tudatában jobban tudják értékesíteni termékeiket. A szabvány számukra is előrelépést jelent, mert ily módon dokumentálni tudják, hogy a nyersanyag egy olyan erdőből származik, ahol fenntartható erdőgazdálkodás folyik. Tehát nemcsak az erdészet szemszögéből fontos a szabványosítás, hanem az ipar és a gazdaság szempontjából is.
Mit is jelent az ISO tulajdonképpen?
-- A szabványosítás azt jelenti, hogy a fának az eredetét bizonyítani lehet, hogy milyen módon történik az erdő művelése. Bizony sok függ attól, hogy milyen lesz a fa minősége, amikor a kitermelésre kerül sor. Természetesen ez az eladásra és a felhasználásra is kihat. A felsorolt kategóriákat mi a szabvánnyal tudjuk biztosítani. Tehát a minőséget a fafeldolgozó-iparban ezzel lehet garantálni. Ezen belül azt jelenti, hogy a természetvédelemre maximálisan oda kell figyelni, hogy milyen olajat, nyersanyagot használunk, azt is, hogy miként gondozzuk az erdőt, hogy nem szennyezzük a környezetünket, tehát maximálisan be kell tartani az előírásokat. Az ellenőrök máris érkeznek heti rendszerességgel hozzánk, s ez egy jó ideig így lesz. Augusztus 8-án kaptuk meg a szabványt, s azon túl bejelentettem a dolgozóknak, hogy úgy kell teljesíteni a feladatot, mintha mindennap arra számítanánk, hogy ellenőrök érkeznek hozzánk. Egyébként nincs értelme a dolognak.
A legutóbbi újvidéki halász-vadász és idegenforgalmi vásáron egész éremesőben volt részük.
-- Engem is nagyon meglepett a dolog, de be kell vallanom, hogy nagyon jólesett. Végre a sok munka, a befektetett energia meghozta a gyümölcsét. Sikerült a favágó cégből egy modern, európai irányultságú vállalatot létrehozni. A Vajdasági Gazdasági Kamara legfényesebb érmét kaptuk a legjobb dizájnért. Ezenkívül a fácángazdálkodásra is több elismerés érkezett hozzánk. Mindezt nagy-nagy örömmel vettem tudomásul, de az élet nem áll meg, továbbra is folytatjuk ugyanazzal a lendülettel a munkát, mint ahogy eddig tettük. Óriási vállalat a miénk, 1800 ember dolgozik. Nem volt könnyű őket ebbe az európai irányba terelni. Mondhatom, hogy a kezdetben voltak olyanok, akik megpróbáltak más irányba evezni, vagy léket fúrni a csónakon, azok már nincsenek a csónakban. Szigorúan viszonyulok a munkához, s az maradhat itt, aki ezt elfogadja.
Februárban várható az újraválasztása. Vajon mire számíthat?
-- Ha az eredményt nézzük, mindenképpen arra kellene számítanom, hogy folytatom a munkát. Ha ilyen döntés születik, természetesen vállalom továbbra is a cég vezetését, mert az elkövetkező négy évben sok mindent lehetne tenni még, annak érdekében, hogy még szilárdabb talajon álljon a vállalatunk.
Az újvidéki vásáron megszervezett kiállításon Pásztor István úrral egy tölgyfát ültettek el annak jeléül, hogy megkezdődött a fatelepítési szezon. Szereti-e a tölgyfát, vagy melyik a kedvenc fája?
-- Nagyon közel áll hozzám a tölgyfa, noha meg kell mondani, hogy ez inkább Szerémségre jellemző fa. Ahol én születtem, Topolyán, inkább a nyár- és az akácfa a honos. A tölgyfa azért érdekes, mert a kitermeléséhez 150 évre van szükség, ezért ez egy jócskán hosszú távú befektetés, aminek az eredménye nagyon soká érik be. A cégünk 800 milliót költ évente erdőművelésre, s a legdrágább része mindig a tölgyfatelepítés. Ez a fa áll hozzám a legközelebb. Nemcsak a 150 év miatt, hanem a színe, az erezete miatt is, és mindazért, ami utána következik, amikor az ember kitermeli, bútorrá alakítja át.
Takács Márta
