– Azt gondolom, hogy ebben az üdvözlőbeszédben, eljátszva a gondolattal, hogy esetleg az ember egyszer ezt el is kellene mondja, két fontos dologra próbálnék összpontosítani. Az egyik a mögöttünk lévő évre vonatkozik, a másik pedig az előttünk állóra. A 2008-as év értékelése különböző lehet, nem kívánok tényszerűen foglalkozni a kérdéssel, felsorolni az eseményeket, a kihívásokat, erőfeszítéseket, és a görcsös megkapaszkodási szándék különböző mérföldköveit, mert ezek az olvasó számára egyébként is ismeretesek. A vajdasági magyar politika szempontjából kívánok az elmúlt esztendővel foglalkozni. Kimondom őszintén, 2008-at sikerként élem meg. Azért, mert a vajdasági magyar politika, ezen belül a VMSZ erő feletti erőfeszítés árán azt tudta elérni, hogy hosszú idő után a vajdasági magyar közösség sok tagja büszkének érezte magát, hogy ehhez a közösséghez tartozik. Mert mi a különböző erőpróbákon, megmérettetés kapcsán, tartalomban, megnyilatkozásokban, viselkedésben állhatatosságban, elkötelezettségben, az összefogásnak és az egymásra találásnak a fókuszba helyezésével nem csak verbálisan, hanem a látható erőfeszítések vonatkozásában is olyasmit kíséreltünk meg és értünk el, ami a szerb társadalomban egyedülálló. Az utóbbi 14-15 évben a vajdasági magyar közélet szempontjából egyedülálló a Kárpát-medencei határon túli magyar közösségek vonatkozásában is. Ez nemcsak az én sikerem és a VMSZ sikere, hanem elsősorban az itt élő magyar közösségé is.
– Az egymásra találás és az összefogás minek köszönhetően jött létre?
– Ez a közösség arról tett tanúbizonyságot, hogy fogékony nemcsak a saját, hanem a közösség sorsa iránt, hogy van benne megkapaszkodási, túlélési, lehetőségkeresési csökönyös elhatározás és erő. Ez az erő nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a törekvések megfogalmazódjanak, hanem azt is, hogy ezek elinduljanak a megvalósítás irányába. Ez újszerű itt minálunk Szerbiában, Vajdaságban. Azt látom, hogy sokakat meglepett, és emiatt a magyar közösséget a szerb társadalom jobban respektálja, mint ahogyan mi méltányoljuk saját eredményeinket, ugyanakkor átlépve a vajdasági és szerbiai határt azt látom, hogy a vajdasági magyar közösség az anyagországban, a határon túli más régiókban hihetetlenül felértékelődött. Ez az erőfeszítés, a verbális megnyilatkozás, valamint az azt követő tettek sora, a kockázatvállalás és a kockázatos helyzetek megoldása, az abból származó közösségi eredmények jelentős mértékben növelték a vajdasági magyar közösség súlyát a magyar nemzeten belül. Ma nekünk komolyabb súlyunk van, mint ami a számarányunkból következik. Azzal, amit a 2008-as évben tettünk, példát mutattunk a Kárpát-medencében élőknek, mi elképzeléseinket nemcsak megfogalmaztuk, hanem meg is valósítjuk. Gondolom, hogy ez már most sok ember tudatáig eljutott, és az elkövetkező hónapokban, években még több emberben tudatosodni fog.
– Van visszajelzése erre vonatkozóan?
– Ezt látom lépten-nyomon, ezt érzem a kézszorításokban, a különböző rendezvényeken, amelyeken megtelnek a termek, és kitapintható hangulat van a levegőben, de ez látható az emberek szeméből, és egészen biztos, hogy ezekről a dolgokról azok az emberek, akik e közösségi élményben részesültek, beszélgetnek, továbbadják azt, amit láttak és hallottak. Lehet, hogy egy kicsit ünnepinek és fellengzősnek tűnik amit most mondok, de bocsássák meg nekem, hiszen magyar politikusként hosszú idő után úgy nyilatkozhatok az elmúlt esztendőről, hogy nem másokra kell mutogatnom, hogy nem a keserűségekről, a lecsúszásról, a megkülönböztetésről, a kilátástalanságról kell beszélnem, hanem nagyon is értékes és értékelhető eredmények tükrében gondolok vissza 2008-ra.
– Mi a konkrét hozadéka ennek az évnek?
– Ez az előttünk lebegő eredmény a 2008-as évből, az ezt követő években lelki tartást ad nekünk, feltöltődést, lehetőséget, hogy mindent, amit elterveztünk meg lehessen valósítani. Ennek a folyamatnak az elindulása és az abból létrejött feltöltődés tette lehetővé egy részről a közösségi, politikai súly megtartását, bebetonozását a mögöttünk álló választások során, amire nem kívánok kitérni. Ugyanúgy módot adott rá, hogy az emberek elkezdték megfogalmazni egyéni és közösségi igényeiket. Nem véletlenszerűen, hanem azért, mert mi ezt a VMSZ-ből erőteljesen a pártpolitikánk fókuszterébe helyeztük. Ennek az igénymegfogalmazásnak az eredménye a hiteles politizálási ambíció biztosításaként megannyi projektumot és beruházást indított el 2008-ban. Ami egy oda-vissza kapcsolódás elv alapján elkezdett kibontakozni, megerősödött, és visszahatott ugyanerre a folyamatra, ennek köszönhetően tovább fejlődtünk. A 2008-as évet úgy zárjuk, hogy majdnem több mint egy év alatt több mint 80 millió eurót sikerült biztosítani dinárellenértékben utakra, járdákra, vízvezetékre, szennyvízelvezetőre, kerékpárövezetre, iskolákra, templomokra, művelődési otthonokra, ipari parkokra, és számos olyan ötletekre, amelyek a kis közösségekben saját igényeiket figyelembe véve fogalmazódtak meg. Ez akkora pénzösszeg, amekkorát a magyar politika itt Szerbiában eddig még nem valósított meg.
– Milyen forrásokból ered a pénz?
– Ez nemcsak a Vajdasági Nagyberuházási Alap által biztosított összeg, hanem a titkárságoktól is származik még különböző pénz, s ha mindezt összevetem, meggyőződéssel állítom, hogy a végösszeg megközelíti a 100 millió eurót. Ez borzalmasan nagy pénzösszeg. Csak a templomok viszonylatában eljutottunk oda, hogy alig egy év alatt több mint 300 000 dinárt sikerült biztosítani felújításukra. Ami nemcsak az épület miatt fontos, hanem azért is, mert ennek van egy érzelmi üzenete, hogy közösen olyan folyamatokat tudunk elindítani és sikerre vinni, amelynek megvalósítását két-három évvel ezelőtt lehetetlennek tekintettük. Ez nem másnak az eredménye, nem más biztosította ezt számunkra, hanem azért valósult meg, mert volt hozzá lelki erőnk, akaratunk, képességünk, tudásunk, politikai erőnk, hogy ezeknek az ambícióknak, a megvalósítását nem tudják elsöpreni, ellehetetleníteni, feltételekhez kötni és elaltatni.
– Nem volt ez mindig így.
– Ha felülvizsgáljuk azt, amit néhány évvel ezelőtt mondtunk vagy mondtak mások, akik erről a közösségről beszéltek (magyar emberekről és politikusokról, közéleti személyekről van szó), hogy megkeseredett, elöregedett és perspektívát vesztett. Nos, az élet biztosítja, hogy ez nem igaz, és lehet, már akkor sem volt az, de hogy ma nem igaz, az biztos. Még valamit bizonyított a 2008-as év – ami folytatódni fog 2009-ben és 2010-ben is –, az pedig a különbség a VMSZ és az összes többi politikai párt között. Tessék utánagondolni és megnézni! Abban különbözünk, és jövőre még inkább különbözni fogunk, hogy nem a politikai üzenet megfogalmazása jelenti a VMSZ politizálásának a megkerülhetetlen mezsgyekövét, hanem az eredmény. Ez a lehetséges különbség, hiszen nem elégszünk meg azzal, hogy törekvéseket, elképzeléseket fogalmazunk meg és kimondjuk azokat mondatok formájában, hanem azt szorgalmazzuk, hogy a megfogalmazottak megvalósuljanak, és eredmény, teljesítmény legyen mögöttük. Ez az, ami megkülönböztet bennünket a vajdasági magyar politikai élet más szereplőitől, de ugyanez megkülönböztet bennünket azoktól is, akik a magyar közösségben sikeresen manőverezve sok szavazatot gyűjtöttek össze az elmúlt választások során, s bizony ezek a más pártok a manőver, a szavazatszerzési manővert és a támogatásbiztosítási szándékot csinálják most is, és továbbra is. Amikor az a fázis befejeződik, amely a szavazatgyűjtésre irányul, onnantól kezdve a közösségi ambíciók megfogalmazásának igénye és megvalósítása az ő számukra ismeretlen fogalom lesz.
– Talán ez még sokakban nem tudatosodott kellőképpen.
– Jó volna ezt végiggondolni! Jó volna ennek tükrében módosítani az egyéni álláspontokon! Jó volna látni, hogy az európaiság mércéje vonatkozásában a VMSZ mindenkivel kiállta a versenyt! A szavahihetőség és a hihetőség vonatkozásában a közösségi igények megfogalmazásának és megvalósításának terén. Nincs versenytársunk, utcahosszat vezetünk. Jó volna erre végre-valahára rádöbbenni!
– Példát tudna említeni?
– Számtalan példát tudnék erre mondani, de most csak egyet említek: az európaiság mércéjének alkalmazását a bíróságokról szóló törvény kapcsán. Nem mi járultunk hozzá, hogy lefejezzék és megszüntessék azokat a bíróságokat, amelyek több mint 160 éves múltra tekintenek vissza. Viszont mi voltunk az egyedüli olyan politikai erő, amelyiket ebben a tekintetben sem megzsarolni, sem megszorítani, sem megvásárolni nem tudtak. Azért, mert meggyőződésünk, hogy ez volt a közösségi, vagy ha úgy tetszik, regionális érdekünk. Nem csupán a magyarok érdeke, a velünk együtt élőké is, Zentán, Becsén meg Topolyán. Ezt is jó volna végiggondolni! És jó volna megkérdezni azoktól, akik magyar emberként más pártok színeiben ültek a parlament padjaiban, hogy magyarázzák meg a saját viselkedésüket. Most így, karácsony és újév körül, amikor találkoznak velük az utcán, szórakozóhelyen vagy bárhol a városukban, településükön, kérdezzék meg tőlük. Vajon az az érdek, amely felülírja a zentaiak, becseiek és topolyaiak érdekét. Mi volt az, ami miatt lemondtak a saját mikroközösségük kéréséről, ami miatt lemondtak a saját érdekeikről? Mi ezt nem tesszük most sem, és ezután sem fogjuk tenni. Még akkor sem, ha az ilyen álláspontoknak a képviselete, felvállalása és végigvitele hihetetlenül nehéz, embert próbáló, de nincsen más út!
– Kik járultak hozzá a sikerhez?
– Azt kell mondanom, hogy a sikeres folyamat beindulása és kiteljesedése nem a véletlen műve, hanem annak az erőfeszítésnek, amelyet – ne legyek szerénytelen – én vagy azok az emberek követtek el, akik a VMSZ-t fémjelzik, testületileg, a parlamenti képviseletben és mindenhol a politikai életünkben. A párt szempontjából is sikeres volt az év, mert ha a közösség szempontjából az volt, akkor a párt szemszögéből is annak kell lennie. Amilyen mértékben a közösségi közhangulat változott, olyan mértékben változott a maga VMSZ is. Ma már a VMSZ sok területen nem hasonlít önmagára, arra, ami másfél-két évvel ezelőtt jellemezte. Ez ma már teljesen másféle párt, és a 2009-es évben biztos, hogy továbbra változik, erőteljesebben fejlődik.
– Mondandójából egyértelműen az cseng ki, hogy 2009-ben a mostani hozadék folytatása következik?
– Igen, így lesz, ez vár ránk, rám személyesen, a VMSZ tisztségviselőire, parlamenti képviselőire, és ez vár a vajdasági magyar közösségre. Nem azért, mert ezt én rá akarom erőltetni a közösségre, hanem azért, mert biztos vagyok abban, hogy a 2008-as év tapasztalata azt eredményezte, hogy ez a közösség ezen az úton kíván haladni tovább. Ez lett az igénye, mert már most azt hallom, hogy igen, jövőre ezt akarjuk, de amit befejeztünk, az csak az első fázis volt, a következő évben szeretnénk befejezni, és ez az, ami számomra nemcsak a 2008-as év teljesítményét nyugtázza, hanem kifutási lehetőséget biztosít a 2009-es év tekintetében. Amikor a VMSZ közgyűlésén megfogalmaztuk a projekt alapú politizálásról szóló elképzelésünket, akkor semmi mást nem tettünk mint ezen közösség számára a lehetőségek és elérhető célok kezelési módját fogalmaztuk meg, az ebben a folyamatban vállalt szerepünket és feladatunkat. Innentől kezdve ennek a döntésnek nincs alternatívája, mert nem lehetünk ebben az eltökéltségünkben sikertelenek, ugyanis ez a történet már régen nem a VMSZ-ről szól, hanem erről a közösségről, s ha mi ez esetben netalán sikertelenek lennénk, akkor az egész közösségünket tennénk azzá. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az az egyéni vagy csoportérték, ami fontosabb, mint ennek a folyamatnak a folytatása. Még kevésbé tudom elképzelni, hogy ez a közösség visszatérjen abban a lelkiállapotba, helyzetbe, amelyben 2–5 évvel ezelőtt volt.
– Ezek szerint mire számíthatunk 2009-ben?
– Elrugaszkodva a gazdasági válságtól, a politikai bizonytalanságtól, a szerbiai politikai miliő összetettségéről, mert ezeket az emberek tudják és értik, akkor azt mondhatom, hogy az emberekben van erő, hit, dac, kitartás és túlélési ösztön ahhoz, hogy környezetükben sikerrel vegyék az akadályokat. Ez nem csupán az egyénekre, a közösségre is érvényes. Ha 2009-es évi elképzelt elnöki beszéd elemeként zárógondolatot kívánnék megfogalmazni és elrugaszkodok a sablonoktól, akkor azt kívánom mindannyiunknak, hogy 2009 végén arról tudjunk beszélni, hogy milyen elemekkel gazdagodott a 2009-es év, milyen elemekkel bővült, mellék- és új hajtásokkal az a történet, amit most lezártunk. Ez nemcsak a közösség boldogulásának szempontjából fontos, hanem egyéni szemszögből is, mert nincsenek sikeres egyének, ha a közösség nem sikeres, és nincsen sikeres közösség, ha az egyén nem tud boldogulni.
