Pásztor István, a Magyar Koalíció jelöltjének indulása a szerbiai elnökválasztáson nemcsak a vajdasági magyar tömegtájékoztatási eszközökben keltett nagy médiavisszhangot: a szerb médiában is hasonló érdeklődés kíséri a magyar elnökjelöltet.
Pásztor István, a Magyar Koalíció jelöltjének indulása a szerbiai elnökválasztáson nemcsak a vajdasági magyar tömegtájékoztatási eszközökben keltett nagy médiavisszhangot: a szerb médiában is hasonló érdeklődés kíséri a magyar elnökjelöltet. Ez nemcsak az újdonság varázsának tudható be, tehát nem kizárólag annak, hogy a rendszerváltozásokat követően kialakult, az október 5-i változásokkal demokratikus arculatot öltő szerbiai többpártrendszerben először történik meg, hogy egy nemzeti kisebbség tagja is megmérettesse magát az elnökválasztásokon. Nem lehet kétséges, hogy a szerb média különleges figyelmét Pásztor István a kiélezett politikai szituációnak köszönheti: annak a várhatóan előálló helyzetnek, hogy a nyugatorientált elnökjelölt győzelméhez hiányozhatnak majd a közismerten többségében nyugati irányultságú magyarok voksai. (Ugyanez a helyzet hozhatja kedvező alkupozícióba a Magyar Koalíció jelöltjét.) A legtöbben ennek a fényében értékelik a magyar elnökjelölt indulását, ám vannak, akik sokkal tágabb perspektívában közelítik meg a kérdést. Egy ilyen távlati látásmódot képvisel Snežana Kresojának, az újvidéki Politikáért és az Euroatlanti Partnerségért Központ igazgatónőjének Mikor lesz Pásztor István Szerbia elnöke című politikai elemzése is.
„A politikai tőke, ami a Pásztor Istvánra adott minden egyes szavazatban rejlik, kivételes jelentőséggel bír Szerbia számára.” - olvasható az elemzésben. A szerző szerint a jelenlegi, provincialista, centralista felfogású szerb politikai elit nem képes megfelelni a modern idők kihívásainak. Nincs meg bennük a kellő elszántság és erő, hogy változtassanak az állam működéséről vallott, idejétmúlt elképzeléseiken, igazából csak a „kétségbeesés és a nyomor szubkultúrájának” a terjesztésére képesek.
Az elemzés írója, a politikai realitás talaján állva, tisztában van azzal, hogy Pásztor István nem tartozik az elnökválasztás esélyesei közé. Jelöltségének szimbolikus jelentőséget tulajdonít elsősorban, de ettől tovább megy egy lépéssel, e jelképes érték véleménye szerint a rá adott szavazatokkal konkrét politikai tőkévé kovácsolható, ami nemcsak a nemzeti kisebbségek politikai helyzetére, hanem egész Szerbiára pozitív hatással lehet.
Melyek azok az értékek, amelyek miatt a Magyar Koalíció elnökének jelöltsége egész Szerbiára nézve jelképes értéket nyer? Ezek egy része az általa képviselt program és politikai irányultság szellemiségében rejlik, másik része viszont szembesítő jellegű: a 18 éve alig változott szerb politikai elit éretlensége elé tart tükröt. Szembesíti például a szerb provincialista, Belgrádközpontú, centralista politikusokat azzal, hogy nem alakult ki bennük a megértés és az elfogadás a nemzeti kisebbségek sokszínűsége iránt, akiknek a tagjaihoz, pártjaihoz, politikai érettségüket lekicsinyelve, atyáskodóan, a bábáskodás szándékával viszonyulnak. Azzal a hiányossággal is szembesít ez a jelöltség, hogy a szerb politikai elit nem képes elfogadni a demokratikus alapelvet, hogy a választások eredményéből ne csak egyetlen politikai erő, vagy csak egyetlen nemzet profitálhasson. De mindenekelőtt azzal a dialógusképtelenséggel szembesíti a szerbiai politikai elitet, amelyet Európával kellene folytatnia. A szerző szerint a Magyar Koalíció jelöltjének 12 programpontja e párbeszédkészségnek és Szerbia demokratizálódásának a kiindulópontjának tekinthető. Amíg a kosovói mítosz foglya, addig a szerb politikai vezetés képtelen lesz a 21. század modern szerbiai politikai közösségét kiépíteni.
A Pásztor István jelöltsége kapcsán megfogalmazott reakciók a szerb nacionalista beállítódást tükrözik vissza, s egyben a többségi nemzet elitjében tapasztalható mélységes válság bizonyítékai. Az ellenvetések között például azt hangsúlyozták, hogy a demokratikus választási rendszer a „nyitott lehetőségek intézményesítése”. Ha így vélekednek, akkor miért kezelik kész tényként, hogy Pásztor Istvánra egyedül a magyarok fognak szavazni? A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) képviselőjének nyilatkozatát is bírálja Snežana Kresoja, miszerint „nem látja Pásztor jelöltségének az értelmét”. A belgrádi politikai elemzők nézetét úgyszintén, melyek szerint: „Helyi jelentőségű politikai lépésről van szó: ez egy lehetőség, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője ismertebbé tegye magát a nyilvánosság előtt, semmi többről nincs szó.” Elítélően szól Boris Tadić nyilatkozatáról is, miszerint „furcsa, hogy egy etnikai kisebbség jelöltet állít”.
Végkövetkeztetése a Politikáért és az Euroatlanti Partnerségért Központ honlapján olvasható politikai elemzésnek, hogy Szerbiának új politikai paradigmára van szüksége, s az új irányvonalhoz a mintát Pásztor István szolgáltatja.
Fotó: Molnár Edvárd
Kresoja szerint Pásztor jelöltetése többek között a 18 éve alig változott szerb politikai elit éretlensége elé tart tükröt
