Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke tegnap fogadta a szerb igazságügyi minisztérium által alapított, az 1944 szeptembere után kivégzett személyek titkos sírhelyeinek feltárásával megbízott állami bizottság képviselőjét, Srđan Cvetković titkárt. A vendég és a vendéglátó zárt ajtók mögött egyórás megbeszélést tartott, amelyen részt vett Pásztor István, a tartományi kormány alelnöke, Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes és Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár képviselője, s az egyeztetést követően közleményt adtak ki az ott elhangzottakról.
A közleményből kiderül, hogy Egeresi Sándor rávilágított arra: a Tartományi Képviselőház volt az első intézmény az országban, amely határozatot fogadott el a kollektív bűnösség tagadására vonatkozólag. Az elnök úgy értékelte, végre eljött az ideje, hogy őszintén beszéljenek a történelem e fájó fejezetéről, s feltárják mindazt, ami a második világháborúban történt. Pásztor István a közlemény szerint arra fektette a hangsúlyt, hogy nem bűnösöket és bűnhődőket kell keresni, hanem végre meg kell adni a tiszteletet az áldozatoknak, és véletlenül sem szabad ezt a napi politikai céljaira használni.
Srđan Cvetković a bizottság eddigi tevékenységéről nyilatkozott lapunknak:
Hol lesz ez az Ön által említett első exhumálás?
– Boljevacon, ahol 44 személyt végeztek ki 1944 novemberében, s a környező falvakból származó embereket is itt hantolták el.
Mivel magyarázza azt, hogy tartományunk eddig kimaradt a feltárási és kutatási folyamatból, noha talán a Vajdasági Levéltár dokumentációja a legvaskosabb az 1944 szeptembere utáni áldozatokra vonatkozólag?
– Az eddigi munkánk során az volt a legnagyobb gond, hogy pénzügyileg szinte alig támogattak bennünket, és anyagiak híján nem tudtunk széles körűbben koncentrálni a feltáró tevékenységre. Ezzel magyarázható, hogy kimondottan a Belgrádi Levéltár kutatásaira helyeztük a hangsúlyt, és ezen a vonalon indultunk el. Egyébként a munkához azt követően láttunk hozzá, hogy tavaly áprilisban megszületett a határozat a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség (BIA) adatainak a nyilvánosságra hozásáról, így hozzá tudtunk férni az addig számunkra ismeretlen levéltári adatokhoz, könyvekhez, listákhoz, s részben tudomást szereztünk a kivégzések helyéről és a kivégzett személyek kilétéről. Ahhoz, hogy a Belgrádi Levéltár adatait felhasználjuk, nem volt szükségünk külön anyagi támogatásra. A pénzügyi ok az egyetlen magyarázat arra, hogy a vajdasági terepi kutatások eddig háttérbe szorultak, de már megszületett az elhatározás, hogy az idén a tartományra helyezzük a hangsúlyt, s ezt a célt szolgálta a mostani megbeszélés is, amiről a nyilvánosság egy sajtóközleményből fog értesülni. Mondhatom, nagyon jó légkörben folyt a tárgyalás, pozitív benyomásokkal távozom innen és biztosra vehető, hogy az idén Vajdaságnak nagyobb figyelmet fogunk szentelni.
Ez azt jelenti, hogy a Vajdasági Levéltár adatait fel fogják használni?
– Mezei Zsuzsanna évekig tartó alapos kutatást végzett, meglehetősen hosszú az általa összegyűjtött áldozatok listája, ezt mindenképpen össze fogjuk majd vetni a rendelkezésünkre álló adatbázissal. Az eddigiek során bizonyos esetekben észleltük azt, hogy vannak fogyatékosságok és módszertani eltérések, de nekünk az a feladatunk, hogy utánajárjunk a dolgoknak. Minden bizonnyal használni fogjuk majd a helyi kutatások adatait, Mezei asszony felmérését, a Belgrádi Levéltárban fellelhető dolgokat, valamint a BIA archívumában és a Katonai Levéltárban fellelhető dokumentációt. Mindezt összevetve születhet majd meg a végső kimutatás.
Vajdaságban mikor várható a titkos sírhelyek feltárása?
– Nem az exhumálás a célunk, az eddigiek alapján három-négy esetet irányoztunk elő, hanem inkább arra törekszünk, hogy számba vegyük az összes esetet, minden személyt és pontosan megjelöljük a sírhelyeket. Technikai és pénzügyi feltételek híján egyelőre még csak ebben a szakaszban vagyunk.
