Egy aktuális nemzetközi felmérés eredménye szerint a S zerbiában élő lakosok pesszimizmus tekintetében a világon a negyedik helyen állnak. Milan Milić pszichiáter szerint legalább öt sikeres évre van szükség ahhoz, hogy a szerbiaiak pozitívabban tekintsenek az életre. Azzal kapcsolatban, hogy az új esztendő esetleg egyike lesz-e ezeknek a sikeres éveknek, meglehetősen eltérő becslések láttak napvilágot közéleti személyiségek, szakértők, politikusok és államvezetők szájából. Lapunk Pásztor István nal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével beszélgetett a 2011-es évben várható gazdasági történésekről és a vajdasági magyarság számára egyéb fontos témákról.
Tartományi gazdasági titkárként milyen elvárásokat fogalmaz meg az idei évre? Számíthatunk-e nagyobb befektetésekre, amelyek esetleg még a foglalkoztatottság területén is pozitív mutatókat eredményeznének?
– Bármennyire is szeretnénk, a 2011-es év gazdasági tekintetben nem hoz nagy áttörést, és pozitív mutatókat sem fog eredményezni. Ez nem azért van, mert én, vagy valaki más a tartományi kormányból ezt nem szeretnénk, hanem azért, mert mi is részesei vagyunk annak a kedvezőtlen társadalmi folyamatnak, amely az egész térséget jellemzi. Az idei év nem a nagy befektetések és a nagyberuházások éve lesz és nem is teremtődik annyi munkahely, amennyit mi szeretnénk. A foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség tekintetében nagyon régóta jellemző sajnálatos állapotok az idén sem fognak gyökeresen megváltozni. Ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy konokságunk függvényében Vajdaság költségvetése az idén jelentősen előbbre lépett. Ennek függvényében arra számítunk, hogy a Tartományi Nagyberuházási Alap lenullázza korábban felgyülemlett adósságait. A költségvetéssel megteremtődtek a feltételek arra, hogy a különböző vajdasági alapok, mint például a Fejlesztési, a Mezőgazdaság-fejlesztési és a Garancia Alapok továbbra is működni tudjanak. Ezek az alapok ezentúl is biztosítják azokat a támogatásokat, amelyekhez a vajdasági vállalkozói szféra hozzászokott az utóbbi években. A tavalyi évhez képest előre tudtunk lépni, de mindez nem lesz elegendő az áttörő jellegű változások véghezviteléhez.
Tehát az idei év ismét a túlélés, és nem a fejlődés éve lesz…
– Igen, így gondolom. Jobb volna mást mondani. A politikusok általában mást szeretnek állítani, de ha én is ezt tenném, az nem állna közel a valósághoz.
Hogyan befolyásolhatja a vajdasági magyarság helyzetét az, hogy 2011 első felében Magyarország az Európai Unió elnöklő országa?
– Remélem, hogy Magyarország elnöksége kedvezően befolyásolja az itteni magyarság helyzetét. Az elnökségből közvetlen, kitapintható előnyökhöz nem fogunk jutni, de közvetetten igen. Ez az időszak nagy lehetőség mindannyiunk számára. Ha Magyarország jól teljesít a következő fél évben, ha az ország visszanyeri nemzetközi tekintélyét és befolyását, akkor az az egész nemzet számára pozitív eredményekkel járhat. Az is közismert, hogy Magyarország erre az időszakra vonatkozólag prioritásként jelölte meg a nyugat-balkáni térség uniós csatlakozását, felzárkóztatását. Én azt várom, hogy ez a felzárkózás lendületet kap a következő fél évben. Ez a hat hónap valós felgyorsulást eredményezhet Szerbia csatlakozását illetően. Számunkra fontos, hogy Magyarországnak jelentős befolyása legyen a csatlakozási folyamatokra, hiszen belpolitikai téren ez erősítené a VMSZ és a vajdasági magyar közösség pozícióját.
Az időpont-igénylések alapján úgy tűnik, hogy a kettős magyar állampolgárság iránt a vajdasági magyarok mutatták a legnagyobb érdeklődést. Ön ezt azzal magyarázza, hogy Szerbia még nem az EU tagországa, és a polgárok az uniós magyar állampolgárság segítségével szeretnének javítani családjuk egzisztenciális helyzetén? Vagy ez mégis inkább annak a bizonyítéka, hogy érzelmileg a vajdasági magyarság kötődik a leginkább az anyaországhoz?
– Nehéz választ adni. Én csak a feltételezéseimről tudok beszélni. A vajdasági magyar emberek túlnyomó többsége mindig is a nemzet részeként tekintett önmagára. Ez így volt az utóbbi kilencven évben. Az is lényeges, hogy a szerb állam részéről az állampolgárság és a nemzeti hovatartozás kinyilvánításának tekintetében nincsenek retorziós félelmek, illetve ellenlépések. A szerb jogrend nem idegenkedik ezektől az életszerű helyzetektől. Szlovákiában vagy Kárpátalján már más a helyzet. Ezen túlmenően az is valószínű, hogy nemcsak az érzelmi kötődés befolyásolja a vajdasági magyarokat. Sokan valószínűleg úgy gondolják, hogy a kettős állampolgárságból valamilyen egzisztenciális előnyeik származhatnak.
Ön igényelni fogja a magyar állampolgárságot?
– Igen. Nincsen magyar állampolgárságom, soha nem is kértem. Most, amikor mindenki számára adott ez a lehetőség, akkor természetesen én is élni fogok vele.
Kedden Egeresi Sándorral, a Tartományi Képviselőház elnökével, Srđan Cvetkovićtyal, az igazságügyi minisztérium által alapított, az 1944 szeptembere után kivégzett személyek titkos sírhelyeinek a feltárásával megbízott állami bizottság képviselőjével és Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettessel beszélgettek a sírhelyek feltárásáról. Miről volt pontosan szó a találkozón?
– A beszélgetésnek egy kölcsönös tájékoztatási ambíciója volt. Az egyeztetés során értesültünk az igazságügyi minisztérium által létrehozott bizottság eddigi munkájáról, valamint szó esett a már kialakulófélben lévő vajdasági albizottságáról is. Ez egy történészekből, levéltárosokból, közéleti személyiségekből álló bizottság lesz. Az albizottság természetesen kizárólag a vajdasági tömegsírok feltárásával foglalkozik majd. Nem szabad félreérteni, a tömegsírokat nemcsak a terepen kell megtalálni. A levéltárakban fel kell tárni és rendszerezni kell a tömegsírokra vonatkozó adatokat. Fontosnak tartom ezt a folyamatot, többek között a nemzetek közötti megbékélés miatt is. Lényeges azt is megemlíteni, hogy a minisztériumi bizottság vajdasági albizottsága lehet a magyar–szerb vegyes akadémiai bizottságnak az egyik operatív testülete. Arról is beszéltünk, hogy a vajdasági albizottság működéséhez tartományi forrásokból kellene pénzeket biztosítani. Ezzel kapcsolatban már meg is fogalmazódott egy összegszerű igény. A tartományi kormány alelnökeként síkra szállok a szükséges pénzek biztosításért.
Sok szó esett az utóbbi hónapokban a kormány átalakításáról. Meg fog történni ez az intézkedés, vagy ugyanúgy megreked a sajtónyilatkozatok szintjén, mint tavaly év elején? Hogyan értékelné a szerbiai belpolitikai helyzetet?
– Gyökeres változás nem fog történni. Ebben a pillanatban egy aránylag széles koalíció alkotja a kormánytöbbséget. Ebben a széles kormánykoalícióban mindenki ambíciójának teret kell biztosítani. Ez az egyik tényező, ami behatárolja a kormány átalakítását. Néhány személyi jellegű változást nem tartok kizártnak. Ha lesz belőle valami, akkor elképzelhetőnek tartom egy-két minisztérium összevonását, illetve ennek függvényében a személyi változásokat. Ha másért nem, akkor azért, hogy a közvélemény néhány hónapig ezen rágódjon és elterelődjön a figyelem az igazán égető gazdasági és szociális problémákról. A belpolitikai helyzetet illetően kétlem, hogy a következő egy évben változásokra kellene számítani. Úgy vélem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció végigviszi ezt a ciklust. Ez fontos, mert ha most destabilizálódnának a belpolitikai viszonyok, akkor háttérbe szorulna az Európai Bizottság kérdőívének a kidolgozása és Szerbia európai uniós csatlakozása. Az, hogy az ellenzék folyamatosan feszegeti az előrehozott parlamenti választások lehetőségét, az a világ rendje, de ennek ellenére nem hiszem, hogy erre sor is kerül. Ami a VMSZ-t illeti, pozícióink országos szinten sem fognak változni, legalábbis nekünk nincsen ilyen jellegű szándékunk. Továbbra is a parlamenti többség részeként éljük meg önmagunkat. Szeretnénk hozzájárulni azokhoz a pozitív folyamatokhoz, amelyek az ország normalizálását és európai irányultságának fokozását segítik elő. Ugyanakkor a számunkra fontos prioritások mellett továbbra is kitartunk, legyen szó a körzethatárok módosításáról, vagy egyéb kérdésekről.
