2024. július 16., kedd

Magyar ügyeink

Kettős állampolgárság - szavazat: 237Kasza Józsefet kizárták a VMSZ-ből - szavazat: 173Megalakult a Magyar Nemzeti Tanács - szavazat: 169Vajdasági Magyar Nemzeti Színház - szavazat: 162Kegyelmet kértek a temerini fiúknak - szavazat: 129VMSZ-telenítés - szavazat: 93Laptanács a Magyar Szóban - szavazat: 57Meghalt Páll Sándor, új elnök a VMDK élén - szavazat: 35Sólyom László és Orbán Viktor látogatása - szavazat: 35Elkészült az oktatásfejlesztési stratégia - szavazat: 24Egyéb - szavazat: 116

(A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján, a hamis szavazatok

kiszűrésével készült rangsor.)

Önmagával próbálkozhat szembesülni az, aki sorrendet kíván felállítani a nemzeti önazonosságot befolyásoló tényezőket mérlegelve. Az egyéni és a közös sors nyilván személyenként alakítja a válaszadást, talán ezzel magyarázható az egyéb kategóriára adott szavazatok magas száma, amely komoly tagolódást feltételez; bizonyára sokan akadnak, akik mondjuk a magyar könyv ügyét helyeznék előtérbe, mások a hagyományápolást vagy a szórványt előnyösítenék, ismét mások a civil szervezetink izmosodását tartanák leginkább fontosnak, és így tovább.

A kettős állampolgárság megnyíló lehetősége azonban – szavazóink szerint – toronymagasan került az első helyre. Az egyszerűsített eljárással elnyerhető magyar állampolgárság mindenekelőtt egyfajta – érzelmileg kisugárzó – elégtétel. Ezen túlmenően már csak találgathatjuk a különféle indítékokat. Mérvadónak tűnik azonban az alaphelyzet, miszerint Szerbia uniós csatlakozási folyamata a vártnál jóval lassúbb, a kedvezményes utazási feltételek például bármikor kérdőjelessé válhatnak – egyben talán ez a magyarázata annak, miért visszafogottabb a kettős állampolgárság iránti érdeklődés a már EU-s tagállamokban, Romániában és Szlovákiában. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, milyen kálvárián mentek keresztül a háború miatt kényszerűen menekülő vajdasági magyarok a magyar állampolgárságot megszerzendő: a megalázó sorban állások a hivatalok előtt a tetemes forintokat felemésztő iratok és dokumentumok tömkelegével, amelyből persze mindig hiányzott valami... A Magyar Országgyűlés döntése nyomán immár a vajdasági magyarok közül bárki (aki ezt igényli) minden különösebb procedúra nélkül magyar (egyben uniós) állampolgárrá válhat.

Egy személyi változás a legjelentősebb magyar pártunk élén honi körülmények közepette kimagasló eseménynek minősül. Kasza Józsefnek, a VMSZ tiszteletbeli elnökének kizárása a pártból sorrendben a második helyen szerepel, ami egyben azt is jelzi, hogy a polgárok (és nem csak a vajdasági magyarok) a politikai közélet alakulását kevésbé a pártprogramokhoz, inkább a személyekhez kötik. A párt korábbi és jelenlegi koncepciójának összehasonlítása komolyabb elemzést igényelne, az egyszerű szemlélődő nyilván jobbára azt tapasztalja, hogy Kasza harmonikusabb viszonyra törekedett a szerb pártokkal, a Pásztor István nevével fémjelzett VMSZ viszont nyíltabban vállalja a konfrontációt. (Ezzel némileg összefüggésben: a múlt év elején a VMSZ térvesztését két önkormányzatunkban olvasóink a hetedik helyre rangsorolták.) Kasza József távozása mindenképpen átrajzolta a vajdasági magyar politikai palettát, az új összetételű és irányítású Magyar Nemzeti Tanács pedig (szavazóink ezt a harmadik helyre tették) markánsabb, célirányosan összeszedettebb fellépésével már valóban kitapinthatóbb távlatokat nyitott.

Régebbi korokban a színház templomnak számított, az öltözők szentélynek, a teátrum azonban ma is mindenképpen a kollektív anyanyelvhasználat valódi, egyben szimbolikus színhelye. Nyilván így értelmezhető a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház negyedik helyezése, hozzátéve, hogy az építkezési és névmeghatározási bonyodalmaknak is igen nagy volt a sajtóvisszhangja. Az indokolatlanul túlméretezett büntetés alatt álló temerini fiúk melletti kiállás (ötödik helyezés) humánus és szolidaritást felmutató jellegű, míg a korábbi MNT által a Magyar Szó laptanácsának megalakítására tett kísérlet (utóbb az új összetételű testület a döntést visszavonta) a sajtószabadság, a közszolgálati szerepet betöltő sajtótermékek szerkesztéspolitikájának témáját hozta felszínre, az olvasók élénk reagálását kiváltva.

A hátralévő, alsóbb helyezésekre rangsorolt események közül végezetül mindössze egyre térnénk ki, nevezetesen: az utolsó helyre szorult az oktatásfejlesztési stratégia elkészülte. Talán maguk a pedagógusaink is inkább az előbbi témák valamelyikére szavaztak, mégis némi szomorúsággal konstatálhatjuk annak tényét, hogy az MNT által elfogadott, 2016-ig szóló oktatásfejlesztési koncepció – annak ellenére, hogy családérintően alapvetően befolyásolhatja a felemelkedés szintjét – nem váltott ki különösebb érdeklődést.