Sok aktuális belpolitikai témáról lehet beszélgetni jelen pillanatban, mivel országunkban mindig akad olyasvalami, amivel a politikusok meg tudják lepni a már egyébként jól megedzett népet. Gázválság, a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) körüli bonyodalmak, Vajdaság statútumának bizonytalan sorsa mindig okot adhatnak egy beszélgetéshez.
Többek között ezekről a témákról beszélgettünk Bojan Kostrešsel, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökhelyettesével.
Bojan Kostreš: A szerbiaiak soha sem fognak semmit odaadni Vajdaságnak, ha azt mi nem kérjük (Dávid Csilla)
Megérte-e kompromisszumot kötni azokkal a pártokkal, amelyekkel most koalícióban vannak, annak ellenére, hogy potom pénzért eladták a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot?
– Először is én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem adták el, hanem odaadták. Ugyanis 400 millió euróért nem lehet eladni egy olyan céget, amelynek a felbecsült értéke 2,2 milliárd euró. Másodsorban, ilyen módon sem lehet eladni, hogy a vajdasági polgárokat nem kérdezik meg. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselői az energetikai egyezmény ellen szavaztak, és energikusan tiltakoztunk akkor is, amikor eladták a NIS-t. Egy sor tiltakozó akciót hajtottunk végre, és még többet tervezünk. A VSZL kongresszusán elfogadtunk egy határozatot, amelyben felhívtuk az orosz nagykövet figyelmét arra, hogy lopott árut vesz, és az a szerződés, amelyet megkötöttek a NIS-ről, fel lesz bontva. Komolyan kell venni a VSZL terveit, mert az autópálya-koncesszió esetében is megmutattuk már, hogy nem állunk el terveinktől.
Amikor azt kértük, hogy a Tartományi Képviselőház vitassa meg a NIS-szel kapcsolatos egyezményt, akkor a parlament elnökével nem jutottunk közös nevezőre, tehát nem sikerült napirendre tűzni a kérdést, és a koalíciós partnereink sem támogattak bennünket. Háromszor szavaztunk róla, hogy napirendre kerüljön, és mind a háromszor egyedül maradtunk ebben a törekvésben. Egyedül maradtunk a Szerbiai Kőolajipari Vállalatért vívott harcunkban. Mivel egyedül harcolunk, ez a harc hosszabb lesz, mint gondoltuk, de ez nem jelenti azt, hogy elállunk tőle. Hogy visszatérjek a kérdésére, tehát hogy érdemes-e kompromisszumot kötni a most hatalmon lévő pártokkal, azt kell hogy mondjam, hogy sokáig mérlegeltük a helyzetet. Ha nem támogatnánk ezt a kormányt, akkor ez helyett újra egy Vojislav Koštunica és Tomislav Nikolić vezette hatalmat kapnánk. Érdemes-e ebben a szituációban megbuktatni ezt a kormányt? A kormánynak nyíltan megmondtuk, hogy ellenezzük ezt az egyezményt, mérlegeltük a jelenlegi helyzetben, mi a legjobb Szerbiának és Vajdaságnak. Ha a koalíciós partnereink támogatnának abban a törekvéseinkben, hogy napirendre kerüljön az egyezmény, valamint ha a ház elnöke is támogatna, akkor sikerülne a Tartományi Képviselőházban is határozatot hozni. A koncesszió esetében a koalíciós partnereink mögénk álltak, így sokkal könnyebb volt lépni az adott helyzetben. Hosszú évekbe fog telni, míg visszaszerezzük a kőolajipari vállalatot Vajdaság fennhatósága alá.
Gondolja, hogy vissza lehet szerezni?
– Persze, hogy vissza, minden szerződést fel lehet bontani, főleg ha az lopott árura, jobban mondva lopott cégre vonatkozik. 1988-ban Slobodan Milošević puccsot követett el Vajdaságban, amelyben megdöntötte az akkori legitim vajdasági hatalmat, és olyan embereket helyeztek ide, akik erőszakkal irányították Vajdaságot. 1988-tól 1992-ig, a vajdasági vállalatokat mind központosították, vagyis beolvasztották. Akkor a Naftagas-t összeolvasztották a Jugopetrollal. Pedig Vajdaság területén kívül csak a benzinkutak vannak, és a központi iroda. A kőolajlelőhelyek, a kőolaj-feldolgozó üzemek, a gázlelőhelyek, valamint az udvarnoki gáztároló, mind Vajdaság területén vannak. Egy céget hoztak létre, amelybe beolvasztották ezeket, és elnevezték Szerbiai Kőolajipari Vállalatnak. Az Elektrovojvodinát a Szerbiai Villanygazdaságba olvasztották bele, emlékezzünk csak vissza, hány telefonközpontot vittek el Vajdaságból a kilencvenes évek kezdetén, továbbá a Vajdaság Utait szintén a szerbiai hálózatba olvasztották. Ezek mind a vajdasági államcsíny következményei. A VSZL ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a hibákat kijavítsák. Nem hiszem, hogy a Milošević rendszere alatt elkövetett bűntények felett szemet hunyhatunk. Ma a Milošević által alapított párt tagja a kormánykoalíciónak. Hogyha megállapítjuk, hogy Milošević alkotmányellenesen puccsot hajtott végre, hogy alkotmányellenesen vette el Vajdaság tulajdonát, akkor ezt a tulajdont vissza kell adni Vajdaságnak. Ezért gondolom, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladása sem legitim, és meg lesz semmisítve. Ez egy hosszan tartó folyamat lesz, de mi kitartunk ez mellett.
Pásztor István, a VMSZ elnöke azt jelentette ki, hogy a VSZL és a G17 pártok elvesztették az identitásukat, mert a Demokrata Párt politikájával azonosultak. Mi a véleménye erről a kijelentésről?
– Nem hiszem, hogy Pásztor István rosszul informált személy lenne. Ő egy eminens vajdasági párt élén áll, és én tisztelem őt. Ezt a mostani inkorrekt viszonyulását a Liga iránt legvalószínűbb, a saját környezetében kialakult problémáknak tudhatom be, és ilyenkor a legkönnyebb más vállára áthelyezni a problémákat. A VSZL identitását nagyon könnyű meghatározni. A VSZL hosszú évek folyamán jelen van Szerbia politikai színterén. Furcsállom azt például, hogy a VMSZ nem csatlakozott hozzánk a Szerbiai Kőolajipari Vállalat körüli vitákban, nem támogatott bennünket. Ha már nem tudunk köztársasági szinten semmit előmozdítani, akkor legalább tartományi szinten tehetnénk valamit. Ezt a távolságtartást egyszerűen nem értem. A VSZL továbbra is polgári pártként fog működni, és a polgári értékekért fog küzdeni. Remélem, hogy nem lesz több ilyen kijelentése Pásztor úrnak, mert abban az időben, amikor a VMSZ és a VSZL jó viszonyban voltak, a vajdasági értékeket közösen sokkal jobban tudtuk érvényesíteni. Azt hiszem, hogy a mostani korrekt viszonyunkat tovább kellene erősíteni.
Annak függvényében, hogy milyen állapotok uralkodnak a Szerbiai Képviselőházban, mekkora esély van a vajdasági statútum elfogadására, és mikor kerülhet erre sor?
– Vajdaság statútumát december 31-éig el kellett volna fogadni, mint ahogy több más törvényt is. A tartományi képviselők nagy része kész arra, hogy nyomást gyakoroljon a parlament elnökére, annak érdekében, hogy napirendre tűzze a vajdasági statútumot. Egeresi elnök úr többször is hangoztatta, hogy nagyon fontos lenne a vajdasági statútum mielőbbi napirendre kerülése. Nekem ez már második mandátumom a köztársasági parlamentben, és egy valamit megtanultam ez idő alatt: a szerbiaiak soha sem fognak semmit odaadni Vajdaságnak, ha azt mi nem kérjük.
Gordana Čomić, a Demokrata Párt képviselője azt jelentette ki egy hónappal ezelőtt Újvidéken, hogy a szerbiai képviselők nem tudják mit is tartalmaz a vajdasági statútum, ezért akkora a félelem ezzel kapcsolatban.
– Igen, sajnos ez tény, hogy a Szerbiából jövő képviselők nem tudják mit is akarunk mi itt Vajdaságban. Persze sok előítélet is van a dologban. Nagyon sokat kell dolgoznunk azon, hogy képviselőtársaink megértsék: a statútumban nincs semmi alkotmányellenes. Ehhez még hozzá szeretném tenni, hogy a jelenlegi alkotmányt sem tartom megfelelőnek, Szerbiának új, modern alkotmányra van szüksége.
