A Háló Vajdasági Fejlesztési Alap igen mozgalmas, a következő esztendők tevékenységét megalapozó tervezési időszakon van túl. A körülöttünk zajló pénzügyi, politikai és társadalmi folyamatok óriási mértékben befolyásolják mindennapi életünket. A Háló feladata, hogy ebben a változó közegben megtalálja a módját, hogy tevékenységével elősegítse a vajdasági magyar közösség gazdasági és humán erőforrásbeli gyarapodását – emelte ki Bunford Tivadar, a Háló Vajdasági Fejlesztési Alap elnöke. Megtudtuk, hogy a Háló ma már csaknem harminc civil szervezettel működik együtt.
– Vállalkozóként mindig azt látom, hogy bár az emberek jobbá szeretnék tenni az életkörülményeiket, és ötletük is van hozzá, még sincs meg az a löket, hogy vállalkozzanak, s megvalósítsák az elképzeléseiket. Ebben szeretnénk mi irányt mutatni, segíteni. A politika általában a kultúrára, az oktatásra, a nyelvhasználatra figyel, vagy például az autonómia kérdésével foglakozik. Ezek nagyon fontos problémák, de a gazdasági helyzet, a megélhetés kérdése semmiben sem marad el mögöttük. Ebben látunk egyfajta űrt. Pásztor István úr három évvel ezelőtt kért fel engem erre a feladatra. Ezután Molnár Verona csatlakozott hozzám, amiért nem tudok elég hálás lenni neki, hiszen ő a Háló Vajdasági Fejlesztési Alap motorja.
Szűkösek a források, hiszen a magyarországi gazdaság rosszul áll, Szerbia sem büszkélkedhet, s az unióban is gondok adódtak, de még így is vannak lehetőségek. Ehhez azonban gondot kell viselni arról, hogy ezek az összegek minél optimálisabban és racionálisabban legyenek kihasználva. Fontos az is, hogy minél több emberhez eljussanak a támogatások, természetesen ésszerű elosztásban. Ha például a hasonló kezdeményezéseket összekötjük, ugyanazzal az összeggel két vagy három helyen tudunk segíteni. Ezeket a példákat több helyen bemutattuk már, s ezután az emberek másként kezdtek el gondolkodni. Számos jó tapasztalatunk volt a Dél-Pannon élelmiszerlánc-hálózat IPA-projektummal kapcsolatban, ezen belül ugyanis összehoztuk az észak-bácskai, valamint a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei vállalkozókat, akik sokszor egymásnak adtak ötleteket.
Úgy kívánunk működni, mint egy méhkas, ahol a méhek pontos szabályok szerint dolgoznak. Mi ezeket a szabályokat le szeretnénk képezni Vajdaságra. Ugyanakkor pedig az embereink forráslehívó képességét is növelni akarjuk. Tudást kell adni nekik ahhoz, hogy merjenek pályázni, és el tudjanak számolni.
Említette, hogy nagyon kevesen mernek vállalkozni. Hogyan tud a Háló Vajdasági Fejlesztési Alap segíteni, és mivel bátorítja őket?
– Ha megnézzük a nemzetközi statisztikai adatokat, kiderül, hogy a világban az új vállalkozások 95 százaléka nem éli meg a 3. születésnapját. Vajdaság ebben se nem jobb, se nem rosszabb. Minél többen vállalkoznak, annál többen tartoznak bele abba az 5 százalékba, amely fennmarad. Bátorságra van szükség, mert ha az ember nem próbálja ki magát, nem is tudja, mennyit ér. Mi abban segíthetünk, hogy szaktanácsokkal, tájékoztatással, képzésekkel ezt az 5 százalékot 15 százalékra növeljük. Abban a mentorcsapatban, amelyet a Háló felállított, és amelyhez kérdésekkel fordulhatnak a vállalkozók, olyan szakemberek foglalnak helyet, akik az elmúlt 15–20 évben a maguk szakterületén lettetek valamit az asztalra. Ebben a csoportban van vállalkozó, adószakértő és könyvelő is, s ha ők nem is tudnak válaszolni a feltett kérdésekre, legalább tudják, hol kaphatnak rájuk választ. A leggyakrabban feltett kérdéseket a honlapunkon (www.vfhalo.eu) is megjelentetjük a válaszokkal együtt. A weboldalunk már két éve működik, és naponta frissítjük. A szerbiai, magyarországi és EU-s pályázatok azonnal felkerülnek erre a felületre. Az érdeklődők figyelemmel kísérhetik őket, s ha van egy jó ötletük, és éppen azzal kapcsolatban jelenik meg egy felhívás, hát miért ne pályáznák meg.
Molnár Verona kolléganőm képzéseket is tartott, így nemrégiben húsz fiatal fejezte be a projektmenedzser-képzést. Elsajátították a pályázás alapjait, azt, hogyan kell felkutatni egy pályázati lehetőséget, miként kell pályázni, lebonyolítani a projektumot és elszámolni.
Elsősorban a mezőgazdasággal foglakozó civil szervezeteket karolták fel. Mennyire nyitottak ezeknek a a szervezeteknek a tagjai az internet világára?
– Ez is a vezetőink felelőssége, hiszen mindig nekünk kell jó példát mutatnunk. A mi tanácsunkra egyre többen vásárolnak számítógépet, sőt néha pénzt is tudunk juttatni ezekre a célokra. A Háló egyébként egy webáruházat is működtet, a Pannon Marketet (www.pannonmarket.eu), ahova egyre többen adnak fel olyan hirdetést, hogy például három disznó vagy 15 tonna alma eladó. Ezzel is megkönnyítjük, hogy a kereslet találkozzon a kínálattal. A gazdasági élet minden területén jelen szeretnénk lenni, így a termelésén és az értékesítésén is.
Ha már érintette a kereslet és a kínálat viszonyát: azzal, hogy összekötik a termelőt az eladóval, szabályozni lehet-e az árakat?
– Hát igen, ha valamiből több terem, akkor alacsonyabb az ára, ha pedig kevesebb, akkor magasabb. Erről is vannak elképzeléseink. Egyes civil szervezetek már jelezték, hogy ez irányban szeretnének fejlődni, és a 2012-es évi költségvetésünkből támogatni is szeretnénk őket. Azt például el tudom képzelni, hogy a Háló finanszírozza a projektdokumentumot, a civil szervezetek pedig megvalósítják. Raktárakat, hűtőházakat kell építeni, hogy a termést ne az aratás vagy a szüret utáni pillanatban kelljen értékesíteni, amikor kedvezőtlen az ára. Így el tudják raktározni, és folyamatosan átadhatják a feldolgozóiparnak. Így a haszon oroszlánrésze nem a feldolgozónál kötne ki, hanem több jutna annak, aki megtermeli a terményt. De hogy egy ilyen raktár vagy hőtűház megépüljön, ahhoz szövetkezni kell.
Az elmúlt évek rossz emlékeket ébresztenek a termelők jelentős részében, ha a szövetkezetekről van szó. Mekkora hajlandóságot mutatnak a szövetkezés iránt?
– Nagyon szép példáink vannak már a szövetkezetekre. Két hónappal ezelőtt például együttműködési szerződést írtunk alá a muzslyai Császárkerttel, amelyben 15–20 termelő működik együtt. Az egyik paradicsomot termel, a másik paprikát, a harmadik káposztát, és mivel kellő mennyiséget tudnak előállítani, az egyik áruházlánc beszállítói lettek. Egy ember sem a mennyiséget, sem pedig a minőséget nem tudná szavatolni. Így viszont az egyik termelő csak az egyik konyhakerti növényre specializálódott, és kiváló minőségűre fejlesztette azt. Ezt a pozitív példát szeretnénk közvetíteni mások felé is. A Háló szakmai napokat szervez: tanulmányi útra visszük a vállalkozókat és egy-két egyetemi tanárt, hogy lássák, hogy például a Császárkert milyen módszereket alkalmaz a termelésben. De számos ehhez hasonló példa akad Vajdaságban. A szövetkezeti forma azonban csak folyamatos képzésekkel működhet, az emberekben ugyanis benne van a második világháború utáni szövetségesítés emléke.
Hamarosan érvénybe lép a szövetkezeti törvény, amit már nagyon vártunk, hiszen összefogásra ösztönzi a termelőket.
A Háló Vajdaságot fedi le, de vajon nyitnak-e a külföld felé is?
– Igen, a zászlónkra tűztük, hogy ki szeretnénk tekinteni a Kárpát-medencére, mivel a Hálóhoz hasonló törekvéssel sehol sem találkoztunk. Jó példát szeretnénk mutatni a tevékenységünkkel Erdélyben, a Felvidéken és a többi magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében. Két éve alakult meg a Közép-európai Önkormányzati és Területfejlesztési Szövetség, amelynek Bécsben van a központja. Gémesi György, Gödöllő polgármestere az elnöke, a felvidéki Durai Miklós a tiszteletbeli elnöke, én pedig az alelnöke vagyok. A Háló ennek a szövetségnek az alapító tagja. Az egyesület által szervezett találkozókon megjelennek a Kárpát-medence civil szervezetei, így együttműködésre is lehetőség nyílik.
Feladataik között szerepel-e, hogy a vállalkozók külföldön is értékesíthessenek?
– A Pannon Market Vajdaságban működik, de egy informatikai megoldással bővíteni lehet. Magyarországi és vajdasági szakemberekkel szeretnénk találkozókat szervezni, valamint Horvátországgal is fel szeretnénk venni a kapcsolatot. Hozzánk tartozik a Dunatáj, a Nyugat-Bácska 7-8 falvát összefogó civil szervezet, amely jó kapcsolatot ápol a baranyai magyar közösséggel. Célunk tehát a külföldi értékesítés.
Ha a vajdasági termelők az EU országaiban szeretnék értékesíteni az árujukat, az uniós szabályozásokhoz is alkalmazkodniuk kell. A Háló az ilyen irányú tájékoztatásra is odafigyel?
– Hálós esteket szervezünk a Magyar Házban, s ide külföldi szaktekintélyeket hívunk meg, akik előadást tartanak az érdeklődőknek. Nemrég Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének az elnöke volt a vendégünk, aki államtitkár volt Magyarország EU-csatlakozása idején. Az köztudomású, hogy Magyarország mezőgazdaságát nem túl szerencsésen integrálták abban az időben, ezért Éder Tamás most ezekre a buktatókra hívta fel a figyelmet. Minden esetben olyan szakembereket hívunk vendégül, akik uniós tapasztalatokkal rendelkeznek. Valóban szigorúak az EU-s szabályok, de teljesíthetőek, hiszen vannak olyan hazai egészségügyi előírások, amelyek jóval szigorúbbak. Mindenképpen tájékoztatni szeretnénk a vállalkozóinkat ezekről az előírásokról, akár ezeken az előadásokon, akár tanfolyamokon keresztül.
Milyen tervekkel kezd a Háló az új évbe?
– 2011-ben csak az alapokat sikerült lefektetnünk. Ugyanezeket a tevékenységeket szeretnénk kiteljesíteni. Elsősorban a vállalkozók tájékoztatásával szeretnénk foglalkozni, vagyis a hálót szövögetni. Ki szeretnénk bővíteni a szakmentorcsapatot, amelynek tagjai heti egy alkalommal fogadnák a vállalkozókat. Ha törvénymódosításra kerül sor, akkor igyekszünk majd magyarázattal szolgálni a vállalkozóknak.
Továbbra is pályázni szeretnénk, hogy a civil szervezeteink felé újabb támogatásokat közvetíthessünk. Ugyanakkor nyertünk egy IPA-pályázaton a bajai önkormányzattal közösen, amely szintén az élelmiszertermelést érinti, és amelynek a célja, hogy a bajai élelmiszer-ipari klaszter mintájára egy vajdasági klasztert hozzunk létre.
