A Magyar Koalíció és a Demokrata Párt célkitűzései szélesebb vonatkozásban egybeesnek, ezért a két párt(tömörülés) hosszú távon stratégiai partneri viszonyra kényszerül egymással. Ez az együttműködés azonban nem mindig felhőtlen. A két párt(tömörülés) közötti viszonyról tartományi szinten Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével és Dušan Elezovićtyal, a Demokrata Párt tartományi bizottságának elnökével beszélgettünk.
– Ahhoz, hogy a VMSZ eredményesen tudjon politizálni, szövetségeseket kell keresnie, mert jóformán soha, vagy csak nagyon ritkán van elegendő ereje ahhoz, hogy önállóan sikeresen tudja megvalósítani elképzeléseit. Ez a partnerkeresés abban a politikai mezőnyben természetes, amely közel áll a VMSZ-hez, és ebbe egészen biztos, hogy a Demokrata Párt is beletartozik – nyilatkozta lapunknak Pásztor István.
A pártelnök kifejtette, hogy a nézeteltéréseknek persze megvan a saját okuk.
– A DP-nek régebb óta van egy kimondatlan stratégiai célkitűzése, amely a polgári társadalom építésében és az európai orientáltságban elkötelezett összes politikai erő magához láncolására vonatkozik. Úgy láncolja magához ezen politikai erőket, hogy azok előbb-utóbb, ha névlegesen nem is, de a mindennapi politizálásuk szabadsága tekintetében elveszítsék az identitásukat. Ennek a folyamatnak ebben a pillanatban Vajdaság vonatkozásában egyedül a Vajdasági Magyar Szövetségnek sikerült ellenállnia, és talpon maradnia. Emiatt nagyon összetett a VMSZ és a DP viszonya, mert egyrészt fenntartjuk a folyamatos partneri viszonyt, másrészt pedig jelen van az állandó bekebelezési ambíció – mondta Pásztor István.
Az együttműködésről Dušan Elezović a következőket jelentette ki a Magyar Szónak:
– A koalíció működésében komolyabb gondok sohasem voltak. A két párt együttműködése a köztársasági szinttől a tartományin keresztül a lokális szintig mindig stabil volt. Akkor is jó volt a viszony, amikor köztársasági szinten, vagy egyes helyi szinten nem voltunk koalícióban. A tartományi együttműködés legjobb mutatója a Tartományi Képviselőház elnöki posztja, amelyet most tölt be először a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője, Egeresi Sándor. Biztos vagyok benne, hogy az eddigi jó együttműködésünket folytatjuk, és a mandátumunk további idejét is együtt, sikeresen teljesítjük.
Pásztor István azt is elmondta, hogy szerinte a DP-n belül egyféle szakadás van jelen, még ha pártszakadásról nem is beszélhetünk.
– Lehet két iránynak is nevezni a Demokrata Párton belüli két vonulatot. Az egyik vonal abban érdekelt, hogy a meghirdetett decentralizáció Vajdaság vonatkozásában és a statútum hatáskörének a törvényes elfogadása tekintetében ne csak szólam szintjén, hanem a realitás szintjén is megvalósuljon. Ez az irányzat áll hozzánk közelebb. A Demokrata Párton belül azonban van egy másik irányzat is, amelyik ezt jelen pillanatban nem tudja elfogadni, illetve az én számomra úgy tűnik, hogy hosszú távon sem tudja elfogadni. Ebben a pillanatban ez a második irányvonal az, amelyik kellő súllyal bír ahhoz, hogy az első ne tudja megvalósítani a célkitűzéseit.
Ezt a felvetést Elezović teljes mértékben elvetette, mondván, hogy a DP-ben teljes az egység, nemcsak a statútummal kapcsolatban, hanem minden más kérdésben is, ami Vajdaságot illeti.
– Éppen a Demokrata Párt Boris Tadićtyal az élen volt az, aki kiharcolta ezt a lehetőséget az új alkotmány elfogadásával – hangsúlyozta Elezović.
A DP tartományi vezetője a vajdasági statútum kapcsán még az alábbiakat is elmondta:
– Az utóbbi napokban ez egy nagyon aktuális témának számít a médiában. Ez két ok miatt van így. Először is azért, mert azok a politikai erők, amelyek elvesztették a legutóbbi választásokat – itt főleg a Szerbiai Demokrata Pártra gondolok – a vajdasági statútum kapcsán próbálnak maguknak politikai pontokat kovácsolni, oly módon, hogy a statútumot szeparatista veszélyként, Vajdaság elszakadásának első lépéseként tüntetik fel. A valós tények azonban teljesen más képet mutatnak a statútumról. A statútum senki számára sem jelent veszélyt, ez az első lépése Szerbia regionalizációjának, és ezzel megtörténik Vajdaság alkotmányos helyzetének a körvonalazódása is, modern európai régióként. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező néhány napban, vagy az elkövetkező héten, befejeződnek Vajdaság fennhatóságairól szóló törvények kidolgozásai, amely a statútummal egyidejűleg kerül majd a Szerbiai Képviselőház elé. Biztos vagyok benne, hogy erre február végéig sor kerül. Azok után, hogy a köztársasági parlamentben megtörténik a statútum és a fennhatóságokról szóló törvények elfogadása, márciusban Vajdaság formálisan és jogilag is, mint autonóm tartomány folytathatja egyre gyorsabb fejlődését. Az új helyzetben a tartományi adminisztráció is sokkal hatékonyabb lesz, és ez mindenképpen hozzásegít majd a vajdasági polgárok minőségesebb életéhez.
