Annak ellenére, hogy a Magyar Koalíció a legutóbbi választásokon a várt eredményeken alul teljesített, mégis úgy tűnt, hogy – a mérleg nyelvét képező 4 magyar parlamenti képviselő szavazata okán – stabil és jól hasznosítható pozíciót szerzett. A szabadkai történések után milyennek látja most a VMSZ helyzetét?
– A választási eredmények túlértékelése számomra már előre jelezte a hanyatlást. A választások után azonnal kimondtam, és még néhányan kimondták, hogy ezek az eredmények rosszak, és meg kell, hogy rázza magát a VMSZ-t, hogy a jövőben ne hanyatlás legyen belőle, hanem felemelkedés. A pártvezetés pedig azt mondta, hogy ezek kitűnő eredmények, és abban ringatták magukat, hogy a mérleg nyelvét képezi a négy képviselő, és ebből próbálták kovácsolni azt a tőkét, amivel majd gazdálkodnak. Akkor is figyelmeztettem, hogy az a négy képviselő csak egy pillanatban lesz a mérleg nyelve. Ismerve a Demokrata Párt vezetését, ismerve Tadić elnök urat, nem fogják soha többet olyan helyzetbe hozni a VMSZ-t, hogy a mérleg nyelve legyen. S ez bekövetkezett. Megvették a hiányzó szavazatokat és a VMSZ marginalizálódása elindult. És ez tart a mai napig.
De ha a rossz választási eredményekről beszélünk, akkor ez nem magyarázható csupán az új pártvezetés munkájával. Ennek mélyebb gyökerei vannak.
– Veszített Szabadkán, veszített a tartományban, a köztársaságban. Szabadkán volt 32 mandátuma, most van 17, a tartományban 14 képviselője volt, most van 7-8, a köztársaságban volt 9, most pedig van 4. Tehát ha ezt összességében nézem, akkor minden szinten visszaesés tapasztalható. Lehet az előzményekről beszélni, és ebben benne van az én felelősségem is, a változó politikai légkör is, de ehhez egy tárgyilagos elemzés, komoly megbeszélés szükséges, hogy rádöbbenjenek a pártban, hogy változtatni kell. Ez nem következett be, kivéve azt, hogy én vállaltam a felelősséget, és lemondtam.
Mégis hol bicsaklott meg a VMSZ politizálása?
– Most már két év távlatából nem akarok erre gondolni, hogy hol bicsaklott meg. Ezt akkor nem elemezték, nekem nincs se kedvem, se idegem ezzel foglalkozni.
– Ezt meg kell kérdezni a horvátoktól, vagy meg kell kérdezni azt a VMSZ-vezetőt, aki mögül kihátráltak. Ez már nem az én időmben történt. Évekig együtt kormányoztunk, együtt irányítottuk a várost, és hiszem azt, hogy az volt a városi vezetésnek a fénykora. Akkor súlya volt a városi vezetésnek. Súlya volt a VMSZ-nek. Most pedig se a városi vezetésnek, se a VMSZ-nek nincs súlya.
Térjünk vissza a rossz döntésekhez. A közvéleményben megfogalmazódott, hogy Kasza befogadta a menekülteket, és ez rossz döntés volt.
– Ki állapította meg, hogy ez rossz döntés volt?
Én azt állítottam, hogy a közvéleményben fogalmazódott meg ez az ítélet.
– Jó, a közvélemény sok mindent mond Kaszáról. Először is Kasza nem fogadta be a menekülteket, azok jöttek és jöttek folyamatosan, és még most is jönnek. Egyetlenegy lakás nem lett kiadva a menekülteknek, egyetlenegy menekülttábor nem alakult nekik, mégis jöttek. Ezt nem Kasza döntötte el. Ez állami politika volt, és ez az állami politika pedig azt jelenti, hogy folyamatos betelepítések vannak Vajdaságban. Az első és a második világháború után, majd az ötvenes és a hatvanas években a Szerb Tudományos Akadémiának az alapprogramjában benne volt, hogy Trianon után a szerbeket a magyar határ mellé kell telepíteni, hogy elvágják a magyarokat az anyaországtól.
Mondok egy másik rossz döntést, ami – ugyancsak a közmegítélés szerint – közrejátszott Szabadka elvesztésében: Kucsera Géza polgármesterré történő megválasztása.
– Mi közöm nekem ehhez?!
Ön volt a pártelnök.
– Egyezzünk meg, mindenért vállalom a felelősséget, Kucsera Gézáért is. Előtte Ispánovics volt a polgármester. Mindenért vállalom a felelősséget, Szabadka hanyatlásáért is, addig, ameddig le nem mondtam. De a hanyatlás akkor nem fejeződött be, hanem folyamatosan tart. És itt a baj.
Igen, erről akarok beszélgetni. Azt a polgármesteri teljesítményt, amit Kucsera Géza 4 éves tevékenységével felmutatott, a választók nem jutalmazták, hanem büntették.
– Nemcsak Kucserát kell felelősségre vonni, hanem Ispánovicsot is. Minden egyes nagy projektum, amit elkezdtem, mindkettőjüknél a fiók mélyére került. Nem akartak vele foglalkozni. Ezek a színház, a szabadkai kerülőút, Palics. Ezért is én vagyok a felelős?
Én nem állítottam, hogy Ön a felelős, de a választók azt látták, éppen a felsoroltak miatt, hogy életképtelen a város vezetése. Egyetért ezzel az értékítélettel?
– Nem, mert azokkal az emberekkel gazdálkodhatott a párt, akik voltak.
Ez is valaminek a következménye.
– Kár ebbe belemenni. Nagyon mélyre kellene nyúlni, hogy lássuk, lényegében milyen hibák történtek. Valóban történtek hibák, nem voltam tökéletes sem mint pártelnök, sem mint polgármester, a tanulságot levontam, s önszántamból – egyetlen politikusként – távoztam a politikai színtérről, a többiek még mindig röpködnek és kreálják a politikát. De térjünk vissza arra a sok hiba mellett, hogy ezt a várost Kasza Jóska mentette meg a vérengzéstől, ezt is mondjuk ki. A legnehezebb időkben volt a város élén egy olyan vezető, aki ki mert állni a városért, a lakosságért, függetlenül attól, hogy magyarokról, szerbekről vagy horvátokról volt szó. Abban az időben, amikor a város egy fityinget sem kapott, volt erő támogatást szerezni, volt erő olyan projektumokat beindítani, amelyeket a mai napig nem képes senki felkarolni. Emlékezzen vissza: '91-ben, amikor minden hanyatlásnak indult, akkor mi itt, Szabadkán felújítottuk a Városháza dísztermét. Nem volt az kevés pénz. Felújítottuk a művelődési egyesületeink épületeit, a Népkört, a Bunjevačko kolót és a Kolo srpskih sestara egyesület székházát. De ha kell, visszalapozgathatunk és megnézhetjük a többi eredményt is, pedig akkor a mostanihoz viszonyítva tizedennyi pénzzel gazdálkodott az önkormányzat. Nézzük meg a dolgok másik oldalát is! Valakit felelősségre vonni, és egyetlen emberként felelőssé tenni, ez egy kicsit szemtelenség.
Szó sincs arról, hogy egyetlen ember felelősségeként szeretném ezt a témát kezelni. Vitathatatlan, hogy az Ön pártelnöki illetve polgármesteri tevékenységének eredménye, hogy a szerbiai politikai porondon számított, hogy mit mond a VMSZ, és az is számított, hogy egyik-másik kérdésről mit mondanak Szabadkán.
– Nemcsak Szerbiában számított Szabadka, hanem számított a Kárpát-medencében is, és Európában is számított, hogy mit mondanak Szabadkán. És a VMSZ-nek ugyanúgy hangja és súlya volt. Odafigyeltek a VMSZ-re a parlamentben is, meg másutt is.
Mostanra elfogyott ez a tőke, vagy most éppen mi van a párttal a szabadkai események tükrében?
– Ezt mástól kell megkérdezni. Engem ugyanis a VMSZ-ből a szó szoros értelmében kiirtottak. Mert az, aki két évvel ezelőtt lépett be a pártba, kényszerből, azt mondta, hogy a Kaszának még az írmagját is kiirtom a VMSZ-ből.
Megkérdezhetem, hogy ez ki volt?
– Lovas Ildikó. Kerek-perec megmondta. Meg kell nézni továbbá a VMSZ honlapját: ott van a halott elnök, de az alapító vagy a 12-13 évig a pártot irányító és felépítő elnök nem kapott itt helyet. A Kaszának a neve sehol nincs a honlapon.
Ennek mi az oka?
– Kérdezze meg azokat, akik vezetik a VMSZ-t. Ott voltak ezek, akik most politizálnak, velem Belgrádban, a tüntetésen, amikor én vittem a magyar zászlót? Ezek akkor mind lapítottak. Egyik se jött velem, amikor a szülőkkel együtt a kiskatonák kiszabadítását követeltük. Akkor sem voltak sehol, amikor itt, Szabadkán kellett farkasszemet nézni a rendőrség állig felfegyverzett egységeivel. De arról is beszélhetünk, hogy nagyon kevesen kísértek el 2000. október 5-én Belgrádba, pedig akkor nem tudtuk, hogy túléljük-e azt az éjszakát. Erről is beszélgessünk, mert azok az eredmények építették fel a VMSZ-t. Akkor, amikor a Kasza teli torokkal kiabált a magyarverések miatt, és egész Európa visszhangzott tőle, akkor megkaptam a VMSZ-ben, hogy nem lehet a párt politizálását a magyarverésekre építeni. Tovább verik a magyarokat. Most ki emel szót értük?
Amikor Pásztor Istvánt megválasztották a VMSZ elnökévé, a Magyarkanizsán megtartott első közös sajtótájékoztatójukon Ön bejelentette, hogy a VMSZ-ben nem lesz párhuzamos politizálás. Én úgy láttam, nem is volt. Viszont nagyon furcsának találom, hogy kampányidőszakban Ön a VMSZ legnagyobb riválisának, a Demokrata Pártnak a szabadkai kampányrendezvényén ott volt az első sorokban.
– Miért, hol kellet volna, hogy legyek? A Nikolićnak a soraiban?
A VMSZ-ben, tiszteletbeli elnökként mindenképpen a VMSZ-ben , hiszen a Demokrata Párt a VMSZ politikai ellenfele volt a választásokon.
– Egy kisebbségi párt tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy szövetségesek nélkül nem tud politizálni. Egyetlen természetes szövetségese a VMSZ-nek ebben a politikai felállásban a Demokrata Párt, a többieknek más a programjuk és viselkedésükben is különböznek. Szerintem inkább az volt a probléma, hogy a VMSZ elnöke nem volt ott mellettem, az inkább hiba volt. Nem beszélve arról, hogy Tadićtyal együtt dolgoztam Belgrádban, tehát mint magánszemély is elmehetek. És a mai napig állítom, hogy a Demokrata Párt nem ellensége, hanem szövetségese a VMSZ-nek. Hogy mi nem tudtunk élni ezzel a szövetséggel, hanem úgy politizáltunk, hogy ellenségnek kiáltsuk ki őket, az már más kérdés. A koalíció, ami kialakult Szabadkán, nem a város érdekét képviselte, nem is a polgárokét. Hanem csupán a pártcsatározásokat szolgálta. A VMSZ-nek egyetlen stratégiája volt: hol keresztbe tenni a Demokrata Pártnak; a másik félnek pedig: hogyan üt vissza a VMSZ-nek. Kutya-macska viszony alakult ki, ahelyett, hogy felnőtt emberként leültek volna és megtárgyalták volna a helyzetet. Emlékezzen vissza, hogy a miloševići időkben volt erőm leülni a szocialistákkal és megtárgyalni a legégetőbb problémákat, elfojtani, vagy megoldani, hogy a lakosság ne szenvedjen kárt. Igaz, hogy engem föl akartak húzni az árbocra, de azért megtaláltuk a megoldást. Most pedig két demokratikus irányultságú párt nem tud egymással beszélgetni. Tegyük már fel a kérdést, hogy miért, és ki volt ennek a kerékkötője.
Hát ki volt? Most patthelyzet van Szabadkán.
– Nincsen patthelyzet, sajnos nincs az. Mert a patthelyzetből még valahogy csak ki lehet jönni, de a VMSZ kizárta magát a hatalomból. Kivonult. (Hányszor vonulhattam volna én ki innen is, onnan is, mégis volt erőm szembemenni.) Két kardinális hiba történt, a többiről nem akarok beszélni, mert megígértem, és eddig be is tartottam. Nem nyilatkoztam, számtalan felkérést utasítottam vissza. Betartottam ezt addig, amíg nyilvánosan meg nem hazudtoltak.
Mire gondol?
– Arra, hogy amikor kiálltam a színházért, akkor a pártelnök a Hét Napban leközölte, hogy valótlanságokat állítok. Soha meg nem kérdezte, hogy mi a probléma. Erre reagáltam, és elmondtam a véleményemet. Rá egy hétre a Maglai ( Maglai Jenő, a szabadkai képviselő testület elnöke- a szerk. megj.) azt mondta, Kasza hallgasson, 20 évig irányított, most hagyjam őket politizálni. Álljon meg a menet! Elsőnek a Maglainak kellett volna lemondani, mert ő vezette a tárgyalásokat Szabadkán. Az ő feladata is, az ő hatásköre is, miért nem talált közös nevezőt, ez az ő felelőssége. Ő a mai napig nem mondott le, hanem föláldoztak négy katonát. Hogyha úgy dönt a párt, hogy kivonulnak, akkor a fejtől kezdve vonuljanak ki, ne úgy, hogy a fej marad, a többiek meg kivonulnak. Megjegyzem, hogy nem jó megoldás, mert így teljesen kivonták magukat az információ keringéséből, és így nem mondhatnak véleményt, csak majd a képviselő-testület ülésein, ami mondjuk kéthavonta egyszer lesz. Elveszik a mindennapi kommunikáció. Az alapvető hiba azonban Belgrádban történt. Miért volt szüksége a VMSZ-nek a költségvetés ellen szavazni akkor, amikor ez az ország 20 év után elindul Európa felé, az államelnök viszi a papírt Európába, hogy csatlakozni akarunk a világ fejlettebb feléhez, akkor a kisebbségi pártnak nincs erkölcsi joga, hogy belső válságot okozzon a parlamentben. S természetes a reakció, hogy megorrolnak a kisebbségi pártra. Akkor kellett volna átgondolni, hogy mik lesznek ennek a következményei. Szerintem ez, ami most Szabadkán történik, minimális visszavágás azért a ballépésért, amit akkor elkövettek. Hiába próbálják most úgy beállítani a dolgokat, hogy magyartalanítás folyik. Nem folyik magyartalanítás, ez a VMSZ hibás döntésének az eredménye. Nem beszélve senkivel a Demokrata Pártból, merem állítani, hogy ez a döntés Szabadkán a hibás és passzív vezetés ellen irányul. Ki jogosította fel a hatalmi koalíciót arra, hogy Palicson két évig ne történjen semmi. Kinek a felelőssége, hogy nem indult el a fejlődés, csak a leépítések folynak. Pang a város. Hogy van az, hogy az egyetlen partner ebben a városban a polgármester, aki felfogta, hogy a színházépítésre nem nézhetünk úgy, hogy leáll az építkezés és ebbe belenyugszunk? A művelődési tanácsos pedig egyetlenegy alkalommal jött el, amikor itt volt a művelődési miniszter, megállt a bejáratnál, és egész idő alatt SMS-ezett, ahelyett, hogy közösen igyekeztünk volna a miniszter előtt elmondani, mi is a helyzet a színházzal. Ez kinek a hibája? Talán a Demokrata Párté, a Kasza Jóskáé?
Óriási eredmény, hogy összegyűlt a magyar választói névjegyzékre a több mint 120 000 aláírás. Ez a VMSZ nélkül nem jött volna össze. Ön szerint ez megerősítette a pártot, vagy esetleg ellenszenvet váltott ki a szerbiai politikai színtéren?
– Mindenesetre az tény, hogy ez nagy eredmény, de ennek az előzményei is visszanyúlnak korábbra. Tárgyaltunk ezt megelőzően is a közvetlen választásokról, de erre a törvény hiányában nem volt lehetőség. Mi akkor azt harcoltuk ki, amit ki lehetett harcolni. Most beértek a feltételek, örülök neki, hogy a magyar lakosság ilyen tömegesen feliratkozott. Ez a magyar lakosság öntudatát, erejét mutatja. Miért csak a VMSZ állt e mögé, ezt a kérdést is fel lehetne tenni. Azért, mert a VMSZ az egyetlen tettre kész párt. A többiek inkább gáncsoskodnak, semmint hogy partnerek legyenek.
Tapasztalata szerint a szerb politikum hogyan tekint erre az eredményre. Esetleg megfogalmazódott egy olyan nézet, miszerint tartani kell a jövőben a magyaroktól?
– Én nem tapasztaltam ilyen hangulatot sem az államvezetésben, sem a politikai pártok egymás közötti kommunikációjában. Ezt egy természetes folyamatnak veszik, és nem gyártanak belőle ellenségképet. Még akkor sem, amikor a szélsőséges jobboldalról vannak olyan bekiabálások, hogy ez szeparatizmus, hogy elszakadáshoz vezet majd. Én hiszem azt, hogy Szerbia ebben a csatlakozási folyamatban az európai mércékkel mérhető normákat veszi alapul.
A szerb sajtóban megjelentek különféle találgatások. Egyebek között az is, hogy a Demokrata Párt Pásztort szívesen lecserélné Kaszára.
– Hogy a szerb sajtó vagy a Demokrata Párt mit szeretne, az az ő dolguk. Egyet azonban vegyenek figyelembe: hogy mit szeretne Kasza. Abban az időszakban, amikor pártelnök vagy városelnök voltam, az én temperamentumom, az én akaratom szükséges volt. Ma más szelek fújnak a politikában, más embereket követelnek, más hozzáállású emberekre van szükség. Olyan emberekre, akik rugalmasabbak tudnak lenni, és más retorikával kell, hogy éljenek, mint ahogyan azt én csináltam, vagy ahogyan azt az én természetem megengedi. Pontot tettem a dolgokra. Életemnek egyharmadát a politikának, a vajdasági magyarságnak, ennek a városnak szenteltem. Itt, Szabadkán nem csak a magyarokat védtem, hanem a várost a lakosaival, épületeivel és intézményeivel együtt. Ebből nekem elég. Én ezt beláttam. Lehet, hogy egy kicsit előbb kellett volna. Ha kiléptem, akkor visszatérés soha többé nem lesz.
Az a hír is szárnyra kelt, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsban fog visszatérni a politikai életbe. Jelöltetni fogja magát?
– Hallom ezeket a híreszteléseket, sőt a VMSZ legszűkebb vezetéséből is vannak megkeresések, hogy térjek vissza, vegyem vissza az irányítást, de nem, nem akarom. Ugyanígy vannak megkeresések, hogy a nemzeti tanácsban vállaljak szerepet. Nem, elég volt. Befejeztem. A politikai pályafutásomra büszke vagyok, csináltam, ahogy a legjobban tudtam, belátásom szerint a legjobbat adtam magamból. Soha többet nem térek vissza a politikába.
