Az Alkotmánybíróság keddi döntésének, miszerint a kisebbségi pártoknak is 10 000 támogatói aláírást kell benyújtaniuk a választási lista állításához, alkotmányellenes vonzata van. Emiatt nem a legfelsőbb bírói szerv hibáztatható, a törvényhozás mulasztásáról van szó, a rendelkezésükre álló bőséges idő ellenére ugyanis nem hangolták össze a választási törvényt az alkotmánnyal, amely szerint a kisebbségeket megilleti a pozitív diszkrimináció.
Az Alkotmánybíróság keddi döntésével leállította a Köztársasági Választási Bizottság azon döntésének alkalmazását, mely szerint a kisebbségi pártoknak a törvényben meghatározott 10 000 helyett elegendő 3000 támogatói aláírást összegyűjteniük, hogy jogosultak legyenek a parlamenti választásokon való indulásra. A döntésre reagálva a legtöbben annak következetlenségére és diszkriminatív voltára hívták föl a figyelmet, ezzel ugyanis nehezen áthidalható akadályt állítottak egyes szerbiai kisebbségek parlamenti képviselete elé. A legszámosabbakat, köztük a magyarokat, nem fenyegeti ez a veszély. Amint azt a Beta hírügynökségnek nyilatkozva Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kihangsúlyozta, a VMSZ már 2007 januárjában is több mint 10 000 hitelesített aláírást adott át, most is ezt fogják tenni. A döntés tehát nem érinti hátrányosan a Magyar Koalíciót, s amint Pásztor István mondta, nem is érte őket meglepetésként. A VMSZ elnöke szerint a jövőben el kell gondolkodni azon, hogy a kisebbségeknek csökkentsék a választási lista állításához szükséges támogatói aláírások számát, de a választási kampány nem alkalmas időpont erre.
Az alkotmánybírósági döntés alig egy hónappal a választások előtt, a parlament feloszlatása után született. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkár lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy senki más nem orvosolhatja ezt a helyzetet, csak a szerbiai képviselőház. Ezzel a megoldás lehetősége a választások utánra tevődik át, s akkor is annak a függvénye lesz, hogy a törvényhozás új választott szereplői hajlandóságot mutatnak-e a probléma megoldására.
– Mi még a 2007-es januári választások során rámutattunk arra, hogy itt a törvényhozásnak lépnie kellene. Erre sajnos mindenki süket fülekkel reagált, s most ott vagyunk, ahol a part szakad, legalábbis azok a kisebbségek, amelyek emiatt a döntés miatt hátrányos helyzetbe kerültek – mondta a kisebbségügyi titkár.
Páll Sándor a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke szerint is a Koštunica-kormánynak módjában lett volna a törvényt módosítani, de ezt elmulasztotta. Ő is megerősítette, hogy a Magyar Koalíció számára nem jelent külön problémát a döntés, számítottak rá, s eleve a 10 000 támogató aláírás összegyűjtésében gondolkodtak. A többi kisebbség iránt azonban szolidaritást éreznek.
– Én levélben is megírtam Koštunica elnöknek, hogy az volna a jó, demokratikus megoldás, ha törlik a parlamenti küszöböt és ha 3000-re szállítják le a kisebbségi lista állításához szükséges aláírások számát – mondta lapunknak nyilatkozva a VMDK elnöke.
Az ötszázalékos parlamenti küszöböt el is törölték, ám nem szállították le a kisebbségeknek a listaállításhoz szükséges támogatói aláírások számát. Páll Sándor szerint ez egy klasszikus balkáni szemfényvesztő politika, amely az egyik oldalon enged, a másikon viszont megőrzi a viszonylag kemény feltételeket. A ki nem mondott cél az, hogy a kisebb létszámú kisebbségek pártjainak lehetetlenné tegyék a parlamentbe való bejutást.
Itt nem csupán politikai érdekharcról és a kisebbségek negatív diszkriminációjáról beszélhetünk, hanem, miként arra Korhecz Tamás rávilágított, alkotmánysértésről is. A szerbiai képviselőház elmulasztotta összeegyeztetni a képviselők megválasztásáról szóló törvényt az alkotmánnyal, amely előírja, hogy a nemzeti kisebbségeket megilleti a pozitív diszkrimináció.
– Ez a határozat kétségtelenül várható volt, a VMSZ-nek már a 2007 januári választásokkor az volt az álláspontja, hogy a Köztársasági Választási Bizottság önkényesen vette át a törvényhozó szerepét, s határozta meg a 3000-es aláírásszámot a törvényben szereplő 10 000 helyett. Annak idején mi azért is adtunk át több mint 10 000 hitelesített aláírást. Ekkor még nem működött az Alkotmánybíróság, ezért nem volt aki felülbírálja a Választási Bizottság döntését, most azonban az Alkotmánybíróság nem tehetett mást, minthogy ezt az alkotmány- és törvényellenes rendelkezést megsemmisítse, egyelőre ideiglenes hatállyal, de valószínűleg később erről véglegesen is határozni fog. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, a szerbiai törvényhozás ugyanis elmulasztotta törvényben szabályozni ezt a kérdést, annak ellenére, hogy erre több mint egy év állt a rendelkezésére. Ezzel jogosan vetődik föl a törvényhozás felelőssége is, amely mulasztásos alkotmánysértést követett el ezáltal – tette hozzá Korhecz.
A romákkal és az albánokkal kapcsolatban vetődik föl a jogos félelem, hogy elveszíthetik eddigi parlamenti képviseletüket. A Szerbiai Roma Unió elnöke, Rajko Đurić szégyenletesnek és „életveszélyesnek” nevezte a döntést. A roma párt egyetlen parlamenti képviselője elmondta, hogy a Roma Unió már felhívta a nemzetközi szervezetek figyelmét a kisebbségek ellen elkövetett diszkriminatív lépésre. Esad Džudžević, a Bosnyák Demokrata Párt elnöke szintén a döntés alkotmányba ütköző voltára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ezáltal rendkívül rossz társadalmi hangulat alakulhat ki, egyes kisebbségi pártok ugyanis a nemzetközi szervezetek segítségét fogják kérni.
