A Vajdasági Magyar Szövetség válságban van. Lehet, hogy megalapítása óta ez a legsúlyosabb válsága. Sorjáznak a fegyelmi eljárások. A VMSZ a szabadkai önkormányzatból nem hagyta magát kiszorítani, inkább teljes „hadseregének” visszavonulót fújt. Voltak, akik ezt meghallották, és voltak, akik nem. Mindeközben Bunyik Zoltán volt alelnök és tanácselnök, valamint Kasza József, a párt tiszteletbeli elnöke élesen bírálja a pártvezetést. Pásztor István pártelnök szerint belső válság nincs a pártban, a nyilvános támadásokat pedig egyetlen szervezet sem hagyná szó nélkül, ha azt párttagok követik el.
Bunyik Zoltán a fegyelmire fegyelmivel válaszolt. Ebben a pillanatban, amikor ez a beszélgetés készül, négy fegyelmi eljárás van folyamatban. Ez mindenképpen megtépázza egy párt tekintélyét.
– Ha valaminek szezonja van, akkor szezonja van. És ha befejeződik, akkor nyugalom van. Ez annak a meggyőződésnek az erősítése, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget szét kell verni, le kell gyöngíteni. Talán ez most az elkövetkező belátható egy-két év vagy pár hét vonatkozásában olyan pillanat, amikor ennek is ideje van, mert a 120-130-140 ezer aláírás vonatkozásában, ami a VMSZ hívó szavának visszajelzése, úgy gondolják, hogy a VMSZ vagy a VMSZ elnöke – ez persze butaság –, nagyon megerősödött. Ezek a történések azt a célt szolgálják, hogy a pártot szét kell tépni. Ami az ellenem és a Pásztor Bálint ellen indított fegyelmi eljárást illeti: enyhén szólva nevetségesnek tartom. Rólam sok mindent el lehet mondani, sok mindent mondanak is, és valószínűleg ennek egy része igaz is, de azt nem lehet rólam mondani, hogy kerülöm a testületi gondolkodást, a testületi döntéseket, hogy nem vagyok a folyamatos közös döntéshozatal híve. Erről az indítványról is csak azt tudom mondani, lehet engem vádolni, de erről a kérdésről is volt széles egyeztetés a VMSZ-ben. Ami engem illet, nincs a fegyelmi eljárással semmi gond, mint ahogyan Kasza elnök úr mondta, ezt is embernek találták ki, állok elébe.
Tehát testületi döntés volt arról, hogy a VMSZ parlamenti képviselői nemmel szavazzanak a költségvetésre. Ám az a vád is éri a VMSZ mostani vezetését, hogy csupán egy szűk csoport irányítja a pártot.
– A 17 tagú elnökség vagy a 45 tagú tanács lenne a szűk csoport? Vagy a különböző nem formális konzultációk sorozata? Másfél havonként összehívjuk az elnöki fórumot, ahol hozzávetőlegesen 200 személy, azaz a VMSZ összes helyi elnöke ott van. De a lakossági fórumokat,a taggyűlések sorozatát is lehet szűkkörűnek nevezni, de azért én úgy gondolom, hogy ez az igazságnak a megcsúfolása, s bevált támadási formula.
Belső válság is van VMSZ-ben?
– Ha formálisan nézi a történéseket, akkor igen. Egy dolgot azonban szeretnék elmondani: ami a fegyelmi eljárásokat illeti, azok testületi döntés eredményei, és én ezt a döntést nem erőszakoltam ki. Én a témát tűztem napirendre azért, hogy szembesüljünk ezekkel a nyilatkozatokkal. Úgy gondolom, azt kell megnézni, hogy az, ami ezekben az állításokban megfogalmazódott, igaz-e. Ha igaz, akkor az egyfajta történet, ha nem igaz, akkor a történet más. Ezek után mindenki elmondta ezzel kapcsolatban a véleményét, s ezt követően egyhangúlag születtek meg a döntések. Ha így nézzük, akkor a VMSZ-ben nincs belső válság. Ha úgy nézzük, hogy a VMSZ két fontos emberéről van szó, akkor így is meg lehet élni a dolgokat.
Ezen túlmenően nem szokványos dolog, hogy egy párt tiszteletbeli elnöke ellen fegyelmi eljárást indítanak.
– Valóban nem. De az sem normális dolog, hogy a VMSZ tiszteletbeli elnöke 10 hónappal ezelőtt bejelentette, hogy egyetlenegy testület munkájában nem kíván részt venni, majd azt állítja, hogy nem volt alkalma elmondani a véleményét, ezt követően pedig a sajtó nyilvánossága előtt teszi ezt meg. Ez nem először fordult elő, hanem az elmúlt két évben több alkalommal, s mindig abban a pillanatban, amikor kiélezett helyzet volt: vagy választások voltak, a két választási forduló között, vagy az előre hozott választásokat megelőzően, vagy az aláírásgyűjtés folyamatában, vagy egyéb más pillanatokban, de mindig akkor, amikor kiélezett helyzet volt.
Ezt mivel magyarázza?
– Én ezt nem akarom magyarázni semmivel, ezek tények. Az, ami most megjelent a sajtóban Elnök úr véleményeként, nem első és egyedi eset, hanem egy sorozatnak a része. Több alkalommal foglalkozott ezzel a jelenséggel a VMSZ elnöksége, s minden alkalommal ugyanazok a minősítések fogalmazódtak meg.
Nevezetesen?
– Nevezetesen, hogy ez mégsem módszer, és ezt mégsem lehet így. Minden alkalommal úgy döntöttünk, hogy ez meg fog változni. Számtalan alkalommal tárgyaltam Elnök úrral. Többek között egy asztalhoz ültünk azokkal az emberekkel is, akikkel szemben fönntartásai voltak. Megpróbáltuk ezeket a feszültségeket feloldani, s akkor nekem úgy tűnt, hogy túl vagyunk ezeken a dolgokon, de most kiderült, hogy nem vagyunk túl rajtuk, ugyanazok a dolgok jelennek meg többedik alkalommal, s most olyan erőteljességgel, romboló energiával, hogy úgy gondolom, ez már nem tette lehetővé a VMSZ elnöksége és tagjai számára, hogy most is ugyanúgy járjunk el, mint eddig. Szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy félreértés ne legyen: én elismerem és tiszteletben tartom Elnök úrnak a 12-13 vagy 20 éves politikai tevékenységét. Aki nem rossz szándékú, és csak egy picit is akar emlékezni, az tudja, hogy ezt minden egyes alkalmat megragadva elmondtam. Ezen túlmenően engem nem működtet a bosszúvágy, a leszámolás, nincs ez bennem. Én nem így működök. De azt gondolom, hogy amikor helyzet van, akkor, még ha vannak is fönntartások, azt belülről kell elmondani, módot és lehetőséget keresve rá, vagy pedig egy kicsit félre kell rakni és egy másik pillanatban előszedni.
Én nem láttam a szerbiai politikai színtéren egyetlenegy pártot se, amelyik szembemegy a saját embereivel, még akkor sem, amikor vannak fenntartásai. Én ezt nem látom. Látta maga a Demokrata Pártot, hogy a saját embereit ócsárolja? Ez az igazi probléma, az összes többi csak mellébeszélés. Ha Elnök úr fontosnak tartotta ezeket a dolgokat, akkor miért nem párton belül mondta el?
Én erre válaszolni nem tudok, viszont Kasza úr azt állítja, hogy Ön két-három hónappal ezelőtt egyik látogatása alkalmával Tadić elnöknek már előre jelezte, hogy ki fogja rúgni Kaszát a pártból. Igaz ez?
– Jézus Mária. Kinek mondtam ezt?
Boris Tadićnak.
– És ezt ő honnan tudja? Tadić mondta?
Én nem tudom.
– Nem tudok ezzel kapcsolatban véleményt mondani, ez egyszerűen nevetséges. Azt gondolja, hogy annyira ostoba vagyok, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben fogok ehhez hozzányúlni, még akkor is, ha terveztem volna is?
Két három hónappal ezelőtt nem volt kiélezett helyzet.
– Mikor találkoztam én Tadićtyal? Találkoztam vele valamikor augusztusban–szeptemberben, de ilyen dolgokról nem beszéltünk, meg nem szoktam én ilyen dolgokról beszélni senkivel. El tud maga olyan pártelnököt képzelni, aki saját pártjának a gyengeségére hívja fel a politikai partnere vagy ellenfele figyelmét? Hát ez butaság. Ilyen nincs. Az, hogy ezt a folyamatot gerjesztik, az elképzelhető. Hogyha két-három hónappal ezelőtt így volt, akkor miért nem kérdezte meg Elnök úr: igaz, hogy ezt mondtad Tadićnak, miért gondolod ezt?
Igaz-e, hogy miután megtörtént a költségvetésről szóló szavazás Belgrádban, Tadić azt üzente, hogy mindenhonnan, minden szinten ki kell szorítani a magyarokat a hatalomból?
Ha abból indulok ki, hogy a statútum elfogadásáért folytatott kampányban is magára maradt a VMSZ, akkor fel sem tűnik, hogy a költségvetési szavazásnál is egyedül mondtak nemet, holott az lenne a természetes, hogy a vajdasági képviselők mind követelték volna Vajdaság pénzét. Elvártam volna Nenad Čanak kiállását is, hiszen az ő szlogenné vált mondata, az „A gde su naše pare” tulajdonképpen ebben a helyzeteben hasznosítható lehetett volna, élettel telt volna meg.
– Mikor hallotta utoljára ezt a mondatot?
Nem is emlékszem, a tüntetéseken, vagy talán később is...
– Az mikor volt?
Kilenc évvel ezelőtt.
– Körülbelül meg is adta rá a választ. A dolgok változnak.
Mégsem értem, hogy ha alkotmányellenes költségvetésről van szó, hogyan történhetett meg, hogy magára marad a négy VMSZ-es képviselő?
– Létezik koalíciós és létezik pártfegyelem. Ami a Demokrata Párton belüli vajdasági képviselőket illeti, úgy gondolom, hogy pártfegyelemből jártak el úgy, ahogyan eljártak, ami Nenad Čanak pártját illeti, ők pedig koalíciós fegyelemből tették, amit tettek. Azért, mert a Liga mandátumai nem az övéké, hanem az Európai Szerbiáért Koalícióé. Ők annak a listának a részeként jutottak be a parlamentbe. Ez az ő mozgásterüket beszűkíti, mert ha nem úgy járnak el, ahogyan a koalíciós fegyelem megköveteli, akkor leváltják őket, mások kapják meg a mandátumot. Ez a különbség közöttünk meg VSZL között. Mi önállóan jutottunk mandátumainkhoz, a VMSZ igyekszik megőrizni politikai önállóságát, szubjektivitását. Ez azért fontos, mert az önállóan megszerzett politikai pozíciók másfajta politizálási lehetőséget jelentenek. Ezért volt az, hogy az összes eddigi költségvetés kapcsán ez a kamikaze szerep jutott nekünk. Ez pedig abból eredt, hogy ha mi azt mondtuk, hogy kiállunk a regionális érdekekért – amit a névjegyzék aláírásakor aláírt nyilatkozatok alapján a magyarság 60 százaléka támogat –, akkor mindig a saját koalíciós partnerünkkel kerültünk konfliktusba. Volt, amikor nem voltunk egyedül ebben a konfliktusban, mert Belgrád–Újvidék-vonalon alakult ki a konfliktus. Ez volt a 2009-es költségvetés. És ebbe került bele, hogy a bevétel 50 százalékát azonnal átutalják Vajdaságnak, a 40 százalékot pedig akkor, amikor elfogadásra kerül a hatásköri törvény meg a statútum. Ezt Bojan Pajtićtyal harcoltuk ki 2008 decemberében. Most pedig, egy évvel később egyedül maradtunk, amikor azt kérdeztük, hol van ez a 40 százalék, amit megígértek, de nem kaptunk meg. Azt kértük, hogy mentsük át a 2010-es költségvetésbe. Ebben maradtunk egyedül. Úgy gondolom, hogy igazán akkor kellene nekünk vesszőfutásban szerepet szánni, ha ugyanúgy elfelejtettük volna, mint a többiek. Akkor lehetne minket ostorozni. Törvény van arról, hogy a 15 milliárd dinár jár nekünk. Azt kértük, maradjon meg a lehetősége annak, hogy ezt megkapjuk 2010-ben, kerüljön be a költségvetésbe, mert korábban is lehetőségről volt szó. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha úgy tettünk volna, mintha elfelejtettük volna ezt a dolgot. A közvélemény is elfelejtette, hiszen abban az eufóriában, hogy átadtuk az Európai Uniónak a kérelmet, valószínűleg senki sem figyelt volna erre. De úgy gondolom, hogy hosszú távon így nem lehet politizálni. Nem lehet elvszerűnek lenni akkor, amikor az mindenkinek tetszik, és amikor az nem tetszik senkinek, akkor elfelejteni az elvszerűséget.
A VMSZ elveszítette a mérleg nyelvének szerepét a köztársasági parlamentben?
– Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy igen, mert a parlamenti többség megvásárolta, vagy közelebb húzta magához azt a két képviselőt, akiknek a szavazatával a parlamenti minimális szavazattöbbség biztosítható. Ez tény. De a történet nem ennyire egyszerű. A politika nem mindig mérhető szavazatszámban. Nekünk van egy megállapodásunk az Európai Szerbiáért Koalícióval. Az egy tárgyalás, egy politikai pozíció eredménye volt. Ez volt a mérleg nyelve pozíció, de ugyanakkor a mostani kormányzati ciklusra szóló közös vállalás is.
A költségvetés az év legfontosabb dokumentuma. Hogyan tekintenek a parlamentben a VMSZ-es képviselőkre a történtek után?
– Vannak egyéb más törvények, amelyek legalább ekkora hajcihőt okoztak ebben az országban, akkor pedig egyik vagy másik párt képviselői voltak ellentétes véleményen, és attól még az élet ment tovább. Az élet most is megy tovább. Most van a téli ülésszak előkészítése, és parlamenti képviselőink javaslatainak egy részét elfogadták, a másik részét nem, mint ahogyan az máskor is lenni szokott. Én nem látok semmi rendkívülit.
Ön a szabadkai történéseket büntető hadjáratnak minősítette, viszont nyílt titok, hogy a szabadkai önkormányzatban óriási a feszültség. Volt például magyar folyosó meg demokrata párti folyosó a városházán, a titkárnők sem beszéltek vagy beszélhettek egymással...
– Maga elhiszi ezeket a dolgokat?
Azért kérdezem, hogy tudjam.
– Fogalmam sincs. Én akkor mentem be a Városházára, amikor havonta, másfél havonta vkt-ülés volt. Azt, hogy ki melyik irodában ül, nem én és nem is mi határoztuk meg, hanem annak van egy bejáródott forgatókönyve. A polgármester vagy a közigazgatás vezetője dönti el, hogy hogyan osztja le a területeket. Meg azt sem én döntöm el, hogy kinek ki lesz a titkárnője.
Nem is ezt kérdeztem, hanem a tisztségviselők közötti feszültségről szerettem volna hallani.
– Feszültség volt. Témák kapcsán voltak feszültségek, nem pedig emberek között, hogy ez nem beszél azzal, az meg amazzal. Tudomásom szerint mindenki beszélt mindenkivel. A feszültségek abból származtak, hogy voltak operatív megbeszélések, a megállapított menetrend, tartalom vonatkozásában nem úgy haladtak a dolgok, ahogyan azt megbeszéltük. Ez volt az egyik feszültségforrás. Ennek a jeleit most is látjuk, amikor egyszer azt mondja a polgármester, hogy leváltja Jurcát, azután meg, hogy nem váltja le. Aztán megint le akarja váltani. Ez volt tapasztalható az elmúlt másfél évben. Mint ahogyan végigkövette az elmúlt másfél évet az az ambíció is, hogy megpróbáljuk meghatározni, hogy van-e probléma és hol van. Én ültem le a polgármesterrel, majd nyolcszemközt tárgyaltunk, és kérdeztük, van-e probléma, azt mondták, nincsen. Vannak feszültségek, de működik a dolog. Most meg hirtelen kiderül, hogy nem működik semmi. Feszültségek voltak a 2009-es költségvetés elfogadása körül, mégpedig a Pannon RTV illetve a YU Eko tévé pénzelése kapcsán. A másik feszültség a Park Palics Kft. körül volt. Most is van feszültség, ugyanis nem gondoljuk, hogy az a kulturális örökség, amelyik mindannyiunké, az egy 600 eurós alapítótőkéjű vállalat kénye-kedvére lehet bízva, mindenféle társadalmi kontroll nélkül. Nem gondoljuk járható útnak, hogy nincs meghatározva, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyekkel ez a cég gazdálkodik. Nincsen pontosan leírva az sem, hogy mit jelent az, hogy rendelkezik ezzel a vagyonnal. Azt jelenti, hogy eladja, kiadja, odaajándékozza? Az sincs rendben, hogy az a pénz, ami ebből be fog folyni, nem az önkormányzat költségvetésébe folyik majd, hanem ennek a cégnek a bevétele lesz. Ezzel nem tudtunk egyetérteni, és ez jelentette a folyamatos feszültséget.
Én nem ere a feszültségre gondoltam, hanem arra, ami Szabadkán közszájon forog...
– A közszájon forgó dolgokat generálják. Mondanak az emberről ezt is meg azt is. Fele igaz, a másik fele meg nem. Mit kellene tenni? Ki kellene állni a Városháza sarkára, és el kellene mondni, hogy mi is van ténylegesen.
Karai László és Sveller Árpád, szabadkai tisztségviselők nem tettek eleget a pártutasításnak. Velük mi lesz?
– Karai László ellen lefolytattuk a fegyelmi eljárást, és kizártuk a pártból.
Mikor történt ez?
– Két héttel ezelőtt.
Mi volt az oka a kizárásnak?
– Az, hogy szembefordult a saját pártja döntésével.
Sveller Árpád, a szabadkai képviselő-testület titkára is marad tisztségében.
– Amikor befejeződik a történet, azaz ha ő tényleg marad a helyén, akkor valószínűleg Sveller esetében is ez lesz az eljárás.
A költségvetési szavazás után légüres térben maradt a VMSZ. Mennyire okos dolog kisebbségi pártként szövetségesek nélkül politizálni?
– Nem gondolom, hogy szövetséges nélkül maradt volna a VMSZ. Ebben a pillanatban ez így tűnik, de egyes témák kapcsán fontos lesz a szövetségek kialakítása és fontos lesz a négy parlamenti képviselő szavazata. Nem a matematika miatt, hanem mert a VMSZ-nek mint kisebbségi pártnak van egy specifikus súlya. Az igazi kérdés számomra az, hogy milyen pozícióból tárgyalunk. Az én számomra az a fontos, hogy egy szabad pozícióból tudjunk tárgyalni, csak ez tudja biztosítani, hogy az érdekeinket meg tudjuk valósítani. Ha mi nem ezt csináljuk, akkor ugyanarra a sorsra fogunk jutni, mint a horvát közösség. Mint a VHDSZ, amelyről a közvélemény kilencven százaléka azt sem tudja, hogy ennek a pártnak van egy parlamenti képviselője. Mert az eddig egyetlen olyan mondatot sem mondott el, amire felkapta volna a közvélemény a fejét. Ez számunkra nem járható út.
Amikor a VMSZ gyűjtötte az aláírásokat a magyar választói névjegyzékre, úgy tűnt, hogy a párt erős és homogén. Most viszont egyértelműen válságban van.
– Minden párt válságban van. Nincsenek bebetonozott álláspontok. A Demokrata Pártban legalább ekkora feszültségek vannak. Legalább ekkora válságban van a VSZL. Ebben nincsen semmiféle rendkívüliség. A VMSZ tekintetében azért különös, mert nem mindennapiak a szereplők, nagy a sajtóérdeklődés, súlyos témákról, lépésekről van szó. Ez egy rendkívüli helyzet. Ez mindig is így volt. A VMSZ ezen túl fog lépni, biztos, hogy sebekkel önmagán, de alapjaiban nem fognak sem az ambíciók, sem a lehetőségek megváltozni.
A múlt héten, a lapunkban megjelent Kasza-interjúban a tiszteletbeli elnök azt állította, hogy a párt vezetésében is vannak olyanok, akik azt szeretnék, ha ő visszatérne és átvenné a párt irányítását. Van-e belső szakadás a VMSZ-ben?
–A pártvezetés számomra a párt elnöksége. Én nem látom a törésvonalakat. Az emberek nekem nem mondják. Az elmúlt 2,5-3 évben nem tudok egyetlen olyan esetet sem mondani, amely arra utalt volna, hogy szakadás van, vagy olyan fokú elégedetlenség, amivel szembesülni kellene. Én nem úgy születtem, mint pártelnök, és nem is úgy fogok meghalni, mint pártelnök. Ha valaki úgy gondolja, hogy valaki más kellene, hogy legyen a VMSZ elnöke, ha elmondja máshol, akkor jó lenne, ha elmondaná ott is, ahol kell. A VMSZ-nek minden évben volt közgyűlése, rendszeresen tartunk elnökségi ülést, elnökök fórumát, rendszeresen szervezünk nagy akciókat, én nem láttam ezeket a jeleket. Nem tudom elképzelni, hogy két év alatt nem mutatkozik olyan szituáció, hogy ezek a dolgok ne mutatkoznának meg. Ha van ilyen ambíció, akkor azt itt, a pártban kell elmondani. Akkor is így volt, amikor Elnök úr volt a párt élén.
