Közvállalat kezébe adnák a vajdasági utakat

A Köztársasági Vagyonigazgatóság közelmúltban kézbesített értesítésének függvényében a tartomány sajátjaként jegyeztetheti be a kataszteri hivatalban több újvidéki, vajdasági szerv épületét. Ezzel megtörtént az első lépés az egykoron a tartományi tulajdonban álló, vagy vajdasági pénzből létesített vagyon tartományra való átruházásának, visszaszármaztatásának a folyamatában. Bojan Kostreš, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökhelyettese múlt héten többek között arról nyilatkozott lapunknak, hogy a másodrangú tartományi utak vajdasági hatáskörbe való áthelyezéséhez meg kell alapítani az ezeknek az utaknak a karbantartásával foglakozó vajdasági közvállalatot.

Az alapítandó közvállalat kapcsán Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, tartományi gazdasági titkár nyilatkozott a Magyar Szónak.

(Fotó: Diósi Árpád)– Vajdaság visszakapta a másodrangú utakat, illetve az azokkal való gazdálkodást, a karbantartásukkal kapcsolatos feladatokat. Ennek függvényében egyrészről a szervezési feltételeket kell megteremteni, másrészről pedig biztosítani kell a feladat ellátásához szükséges pénzügyi hátteret. Az utak javításával, karbantartásával, fejlesztésével van, aki foglalkozzon. Léteznek olyan útépítő vállalatok, amelyek már most is ezt a feladatot látják el. Amire viszont szükség van, az egy olyan szervezet, amelyik a feladat tervezésével, kivitelezési feltételeinek megteremtésével, a kivitelezés ellenőrzésével és a gazdálkodás egészével foglalkozna. Véleményem szerint ebből a célból egy parlamenti, vagy kormány-alapítású közvállalatot kellene létrehozni. Ezzel kapcsolatban már meg is fogalmaztam egy javaslatot, amelyről pillanatnyilag háttér-egyeztetések folynak. Javaslatom értelmében a következő hónapokban kellene létrehozni a közvállalatot. Ennek kezdetben három-öt alkalmazottja lenne. Olyan emberekről lenne szó, akik pillanatnyilag is a vajdasági úthálózat fejlesztésével, kezelésével foglalkoznak. Ennek a mini-közvállalatnak kellene az idei év végéig lebonyolítania azokat a tárgyalásokat, amelyek a vajdasági másodrangú utak vagyonjogi értelemben vett átvételére és az ennek függvényében fellépő feladatok elvégzésére vonatkoznak. Nem kis feladatról van szó: több mint 1300 kilométeres úthálózatról beszélünk. Viszont szervezett munkával, erőteljes ambícióval teljesíthető a munkafolyamat.

Lát-e esélyt arra, hogy mindez a következő néhány hónapban, esetleg a választásokig lebonyolódik?

– Jelenleg is azt szorgalmazom, hogy még a választásokig megalakuljon a közvállalat. Amennyiben ez nem sikerül, akkor az idei év ezen a téren az elvesztegetett idő éve lenne. Ha a választásokig nem alakul meg a vállalat, akkor ősz előtt már biztosan nem fog. Az ősztől év végéig rendelkezésre álló idő pedig jelentősen rövidebb volna az átvételi és a felkészülési munkálatok szempontjából.

Köztársasági szinten számít-e ellenállásra?

– Nem. A helyzet jogilag teljes mértékben világos. Az is egyértelmű, hogy mely utakról van szó. A vállalat létrehozását illetően politikai értelemben esetleg a megvalósításhoz szükséges pénz biztosítása miatt jelentkezhetnek nehézségek. A múlt század kilencvenes éveinek elején, még mielőtt Miloševićék bekebelezték volna a közlekedési infrastruktúrát, törvénybe foglalt megoldással biztosították a pénzt: elkülönítették az üzemanyagban szereplő jövedéki adórész egy bizonyos százalékát. Ez szakmailag, politikailag és pénzügyileg is bevált, illetve elfogadott módszernek számított. Ehhez a rendszerhez ma is egyszerű lenne visszanyúlni. Véleményem szerint igazságos és racionális megoldásról van szó: az elfogyasztott üzemanyag mennyisége arányban van az úthasználattal. Persze más megoldások is elképzelhetőek, de ezt tartom a legésszerűbbnek. Az elmúlt egy-két évtizedben a köztársasági költségvetésben általában 5-6 milliárd dinárnyi keretet irányoztak elő a tartományi utakra. Ebből később viszont átlagban 1-2 milliárd dinár érkezett meg Vajdaságba. Ezért romlottak le útjaink a mostani szintre. Ha a következő években folyamatosan megkapnánk legalább ezt az 5-6 milliárd dinárt, akkor másodrangú útjaink állapotát belátható időn belül javíthatnánk. Ebből mindenki profitálna. Az utak állapota nemcsak utazási, hanem gazdasági és az infrastrukturális ellátottság szempontjából is fontos.

Az egyéb tartományi vagyon visszavétele milyen ütemben, fázisokban fog megvalósulni?

– Ezzel kapcsolatban a tartományi kormány nagyjából másfél hónappal ezelőtt fogadott el egy döntést, amely előirányozza a vagyon birtokbavételének dinamikáját. Bonyolult feladatról van szó, amelyet nem lehet egyik napról a másikra befejezni. A munkafolyamat aprólékos, telekkönyvileg kell azonosítani a vagyont és lebonyolítani azok átvételét.

Egy kérdés erejéig rugaszkodjunk el az utaktól és Vajdaság vagyonától. Közeleg március 1., amikor döntés születik Szerbia európai uniós tagjelöltségről. Az Európai Tanács tavaly december elején egyértelműen megfogalmazta azokat a feltételeket, amelyeket Szerbiának a tagjelölti státus elnyerésének érdekében teljesítenie kell. Ön szerint a szerb államvezetés tett-e érdemben lépéseket a feltételek teljesítéséért?

– Áttörő jellegű haladás nem történt. Azt is láthatjuk azonban, hogy az európai döntéshozók mintha felülbírálnák decemberi álláspontjukat. Függetlenül attól, hogy a decemberben számon kért feladatok tekintetében nem történt jelentős haladás, pillanatnyilag úgy vélem, hogy márciusban mégis meglesz a tagjelöltség.