Szombaton hajnalban, egy óra körül Szabadka legszűkebb központjában, a Maxi üzlete előtt kisebb szóváltás után késszúrás áldozata lett a 19 éves Komjáti Attila. Az elkövetők egyikét már elkapták, másikukat pedig azonosították. Pásztor István óvatosságra intett az eset minősítését illetően.
A sajnálatos esetről Pásztor István, a VMSZ elnöke szombaton rendkívüli sajtótájékoztatón tájékoztatta a közvéleményt. Mint mondta, amint értesült az esetről, azonnal kapcsolatba lépett a rendőrfőnökkel. Pásztor pozitívan értékelte a rendőrség hatékony fellépését, akik a két elkövetőt azonosították. Luka T.-t még a nap folyamán letartóztatták, társát értesüléseink szerint még nem, de az ő kiléte is ismeretes a rendőrség előtt. Mindketten nagykorúak.
Pásztor tartózkodott az eset minősítésétől, mint mondta, a rendőrség minden bizonnyal súlyos testi sértésnek vagy gyilkossági kísérletnek fogja minősíteni az esetet, illetve azt is megállapítják, volt-e nemzeti indíttatása.
Pásztor elsősorban azt emelte ki az eset kapcsán, mennyire lesújtó a közbiztonság Szabadkán, szerinte a történtek is alátámasztják, hogy a fiatalok nincsenek biztonságban éjszaka a városban. Különösen lehangolónak ítélte meg a tényt, hogy annak ellenére, hogy a város központja nem volt üres, senki sem tartotta fontosnak, hogy esetleg közbelépjen.
Komjáti Attila, akit Pásztor István, a Magyar Koalíció listavezetője tegnap a kora reggeli órákban látogatott meg a szabadkai Közkórházban, túl van az életveszélyen, és mint elmondta, jobban érzi magát. A szombat hajnali műtét mintegy másfél órán keresztül tartott, hiszen négy helyen kellett összevarrni beleit. Mint azt dr. Csengeri Attila, a sebészeti osztály főorvosa elmondta, nagy szerencséje volt a fiúnak, hiszen ha ütőeret talál el a kés, nagy valószínűséggel a helyszínen belehalhatott volna sérüléseibe a 19 éves fiatalember.
A fiú édesapja és édesanyja könnyeikkel küszködtek, az édesapa azonban elmesélte, fia soha nem volt verekedős, atletizált több éven keresztül, csendes gyerek, munkaviszonyban van.
– Szóhoz sem jutok, hogy ilyesmi megtörténhet ebben a csendes városban. Azt nem is tudom, hogy pontosan mi történt, csak annyit, hogy minket valamivel egy óra után hívott telefonon, hogy rosszul van, és menjünk. Amikor beértünk a kórházba, negyed háromkor hajnalban, őt már műtötték. Azt mondta a doktor úr, hogy rendbe fog jönni – mondta az apuka, Komjáti Károly.
Pásztor István, miután beszélt néhány percet a sérülttel, az újságíróknak annyit mondott, reméli, hogy a rendőrség végzi a dolgát, és a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket.
– Örülök annak, hogy amikor bementem a kórterembe, akkor Attila mosolygott, és hogy jól van. Ebben a pillanatban ez a legfontosabb. Ez az eset sajnos még egy megerősítése annak, hogy a közbiztonság nincs a megfelelő szinten. Ezek szerint a fiatalok nincsenek biztonságban, ha elmennek szórakozni esténként – mondta Pásztor.
– A betegnek hasi szúrt sebe volt, a hasmegnyitás után láttuk, hogy a bél 4 helyen megsérült, azt össze kellett varrni. Jelenleg jól van Attila, túl van az életveszélyen, és reméljük, hogy ugyanilyen szépen is fog javulni. Komplikációk azonban felléphetnek, viszont ha szépen javul, 8–9 nap múlva elhagyhatja osztályunkat. Az, hogy hosszú hegyes, éles tárggyal történt a szúrás, biztos, de hogy mi történt pontosan, megforgatták-e benne a kést, ezt a sérülésből nem lehet kikövetkeztetni. Szerencséje volt a fiatalembernek, hiszen ütőeret is találhatott volna a szúrás, amitől a helyszínen elvérezhetett volna – mondta dr. Csengeri Attila.
Attilát a délutáni órákban meglátogatta dr. Oliver Dulić, a szerbiai parlament elnöke is.
„Miért beszéltek magyarul?”
Attila halkan, erőtlenül beszélt, kamera és fényképezőgép előtt nem, de az újságíróknak elmesélte a történteket.
– A Voice kávézóban voltunk pénteken este szórakozni, ahová többségében magyarok járnak. A barátnőmmel mentünk a Maxi áruház előtt, amikor hallottuk, hogy a mögöttünk jövő két fiatalember szitkozódik, és azt kérdezgeti, hogy miért beszélünk magyarul. Mi megpróbáltunk oda sem figyelni rájuk, mert nem akartuk, hogy bármi is történjen. Aztán leköpték a barátnőmet, és megrúgták, mire a barátnőm meg akarta ütni a támadót, én pedig közbeléptem. Aztán mi továbbsiettünk, de mintegy 100 méter után hátulról támadott rám késsel az egyik, a barátom pedig, aki társaival utánunk jött, ránk ugrott, hogy megakadályozza, hogy még többször megszúrjon. Ekkor én elkezdtem futni, úgy 100 métert szaladtam, majd pedig tovább sétáltam, vérző hassal segítségért a mentőállomás felé – mesélte Attila, aki hozzátette, a két fiút soha nem látta azelőtt, és meg sem ismerné őket, ha most megjelennének a szobájában.
