„A Vajdasági Magyar Demokrata Párt kezdettől fogva mellőzi a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai küzdelmet. Mert szerb-szerb ügyről van szó. Ugyanakkor elismeréssel adózik a magyar politikusoknak, akik szakmailag megalapozottan küzdenek Vajdaság statútumának a Tartományi Képviselőházban már elfogadott szövegéért”, olvasható a párt tegnapi közleményében.
„Látni kell azonban, hogy a politikai színtéren minden szerb politikai tényező nyíltan, vagy kevésbé nyíltan szembefordul a tartományban elfogadott szöveggel. Ma már látszik, hogy a statútum szövegének meg kell változnia. Lassan a változtatás mértéke is kirajzolódik. A Szerb Pravoszláv Egyház egészében ellenzi, s negatív a véleménye a Koštunica vezette népnemzeti ellenzéki blokknak is. A Tadić koalíciójában eddig a Milošević-örökös Szerbiai Szocialista Párt már kimutatta a foga fehérjét. Ahogy éleződik a helyzet a Tadić-féle Demokrata Párton belül, egyre inkább elcsendesül Pajtić, a párt vajdasági származású alelnöke, aki egyben a tartományi kormány elnöke is.
Ha jobban megnézzük, a politikai színtéren ma csak a VMSZ érvel Vajdaság statútuma mellett. Mélyen hallgat viszont Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga nagyszájú elnöke. Hol van Čanak? Alighanem felfogta, hogy szerb politikus lévén, kilógna a sorból, ha még most is a veszett fejsze nyele után kapkodna.
A VMDP a vajdasági magyarság alapérdekeit tekintve nem értékeli veszélyesnek a VMSZ két vezető politikusa, Pásztor István és Korhecz Tamás között kialakult nézetkülönbséget. Igen, Brüsszelben és a minap Budapesten is elhangzott: Vajdaság Szerbia belügye. Ennek ellenére a vajdasági magyarok szempontjából nézve politikailag elfogadható Pásztor István álláspontja, hogy Vajdaság statútumának ügyét ki kell vinni a nemzetközi színtérre. Ez az álláspont nem azért helyes, mert érvényesíthető, hanem, mert most van rá esély, hogy mintegy szemléltető oktatásként a vajdasági magyarság előtt világossá váljon ki, hol áll a Vajdaság autonómiája ügyében. Ha Pásztor most elmegy a falig és Oli Rehnnél újra beleütközik abba, akkor (nemcsak a vajdasági) magyarok láthatják: nincs okunk beleavatkozni Vajdaság statútumának ügyébe.
Illetve, avatkozzunk bele. De úgy, hogy nézzük a magunk dolgát! Azt, hogy a statútum szövegébe (akkor is, ha azt végül Belgrádban fogalmazzák meg) bekerüljön a szavatolt parlamenti helyek jogi intézménye és töröljék belőle a nemzeti közösségek tanácsára vonatkozó, a kisebbségekre nézve káros rendelkezéseket. S hogy e követelésekkel – lévén, hogy alapvetően a kisebbségi jogok érvényesítéséről van szó – valóban kilépjünk a nemzetközi politikai színtérre. Mindenek előtt Budapesten kell megértésre találnunk.
A Jeremić-kijelentést, nevezetesen, hogy Vajdaság kérdése Szerbia belügye, Budapesten Göncz Kinga külügyminiszter asszony megjegyzés nélkül tudomásul vette. Ez rendjén is van, hiszen az EU-t Vajdaság szemmel láthatóan csak akkor érdekli, ha Szerbiára kell nyomást gyakorolni. Most nem ez a helyzet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Vajdaság statútumával összefüggésben nekünk, magyaroknak ne kellene a saját ügyeinket a nemzetközi színtérre kivinni. Ehhez pedig állandó jelleggel a magyarországi diplomáciát kell konkrét képviselőként megszerezni. Akkor is, ha eddig csak visszautasításban volt részünk.
A Magyar Koalíciónak, s a magyar pártoknak külön-külön, az Olli Rehn látogatást követően erre kell összpontosítani”, áll a közleményben.
