Tegnap Luxemburgban Božidar Đelić szerbiai kormányalelnök és az Európai Unió nevében Dimitrij Rupel szlovén külügyminiszter kézjegyükkel látták el a stabilizációs és a társulási egyezményt, valamint az átmeneti egyezményt. Az aláíráson jelen volt Boris Tadić államfő is. A hágai törvényszékkel való együttműködés kérdése ezzel nem került le a napirendről.
A stabilizációs és társulási egyezmény (STE) aláírását megelőző ceremónia során a fölszólaló magas rangú európai diplomaták Szerbia fontosságát hangsúlyozták, s annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az ország hozzá fog járulni az Európai Unió fejlődéséhez, de azt az uniós elvárást is megfogalmazták, hogy Szerbiának igazodnia kell az európai mintákhoz. Boris Tadić szerb nyelvű fölszólalásában az érzelmi hangsúly dominált: a szerb népet kisszámú, de nagy teljesítményekre képes népnek nevezte. Božidar Đelić gyakorlatiasabb hangvételű beszédében a hamarosan kiadásra kerülő új útlevelekről is szót ejtett, majd kifejezte a reményét, hogy a szerb állampolgárok az év végéig vízummentesen utazhatnak az Európai Unióba.
Az ilyenkor szokásos diplomatikus hangvételű, általánosságokban fogalmazó nyilatkozatokból mégis leplezetlenül elénk tárul a tény, hogy az Európai Unió számára sem mindegy, a nyugat-balkáni térség egyik meghatározó állama az Európai Unió, avagy az újbóli elszigetelődés felé veszi-e az irányt. Az újbóli elszigetelődésben ott a leselkedő veszély, hogy az ország képzeletbeli kapuja nem az EU felé, hanem Oroszország felé fog kitárulni, csorbítva ezzel az unió balkáni dominanciáját.
A Luxemburgban ülésező európai külügyminiszterek tanácsa által elfogadott állásfoglalásból világosan kiderül, hogy az európai vezető diplomaták, bár a szerbiai választások várható eredményétől tartva most kénytelenek voltak engedményt tenni, de azért hosszú távon továbbra sem kívánnak lemondani a Szerbiával szemben korábban megfogalmazott föltételekről, s – amit külön ki is emeltek – a hágai törvényszékkel való együttműködésről. Úgy tűnik, sikerült kompromisszumra jutni a hollandokkal, akik szilárdan ellenezték az egyezmény aláírását mindaddig, míg a nemzetközi bíróság elé nem kerülnek a még keresett szerbiai háborús bűnösök.
A hollandok ellenkezése azonban nem teljesen szűnt meg. Bart Rijs, a holland külügyminisztérium szóvivője a következő nyilatkozatot adta a Tanjugnak:
– Alá fogjuk írni a két egyezményt, de a külügyminiszterek tanácsa épp most határozott arról, hogy mindkét egyezményt hatályon kívül helyezik – mondta, majd hozzátette, hogy a ratifikáció és az egyezmény hatályba helyezése azután kerülhet szóba, ha Szerbia maradéktalanul teljesíti a hágai törvényszékkel szembeni kötelezettségeit.
Vuk Jeremić szerb külügyminiszter szerint viszont az egyezmény az aláírás után azonnal hatályba lép.
A hollandok hajthatatlansága mögött nemcsak az áll, hogy ez az ország ad otthont a hágai törvényszéknek, a srebrenicai vérengzéshez fűződő rossz emlékek is kötelezik őket erre: 1995-ben ugyanis a Srebrenicában állomásozó 800 holland kéksisakos nem volt képes megvédelmezni a hozzájuk menekült bosnyákokat. 2002-ben a srebrenicai vérengzést tárgyaló katonai jelentés nyilvánosságra hozatala a holland kormány lemondásához vezetett. Úgy tűnik, Hollandiában Srebrenica sötét emlékének még mindig politikai súlya van, erre utal Goran Svilanović volt külügyminiszter B92-nek adott nyilatkozata is, mely szerint a holland külügyminisztérium kijelentése valójában a holland nyilvánosság lecsillapítását szolgálja.
Az egyezményt a jövőben a szerbiai parlamentnek is ratifikálnia kell, s a május 11-ei választások kimenetelének ismerete nélkül nem tudhatjuk, a megalakuló új parlament hajlandóságot mutat-e majd erre.
Lapunknak nyilatkozva Pásztor István, a VMSZ elnöke erre az eshetőségre hívta föl a figyelmet
– Örülök az aláírásnak. Azt remélem, hogy ez erősíteni fogja az európai irányultságú erőket, s győzelemhez fogja segíteni azokat a politikai erőket, amelyek ezen a csapásvonalon kívánnak előre haladni. Ha azonban a választásokon nem ezek az erők jutnak hatalomra, akkor ez az aláírás tovább bonyolíthatja a helyzetet, ami például abban nyilatkozhat meg, hogy a parlament nem fogja ratifikálni az egyezményt – mondta.
Két éve tartó hosszú huzavona érhetne véget a stabilizációs és társulási egyezmény (STE) tegnapi aláírásával, bár a véget érni kifejezés a helyzet ismeretében lehet, túl optimista kijelentés. Az egyezmény aláírásával leghangosabban ellenkező politikus, Vojislav Koštunica ügyvezető kormányfő, aki a legújabb politikai imázsát mint Kosovo eltökélt védelmezője építette föl, máris kijelentette, az egyezmény aláírása államellenes és alkotmányellenes cselekedet. Pártja, a Szerbiai Demokrata Párt vezető személyiségei is siettek előrejelezni, hogy semmisnek nyilvánítják az STE aláírását. Ennek nem kellett volna így lennie, de mihelyt kampánytémává vált az egyezmény azon a címen, hogy elfogadása Kosovo függetlenségének az elismerésével egyenlő, attól fogva a kormánypozícióért küzdő politikai erők arra kényszerültek, hogy mellette vagy vele szemben foglaljanak állást, s biztosra vehető, hogy ez így lesz az aláírást követően is.
Az egyezmény aláírását közvetlenül megelőző, majd az arra reagáló magasztaló, illetve vadul támadó nyilatkozatok előrevetítik, hogy mi lesz az egyik központi téma a kampány zárószakaszában.
