Tér és idő 1918 után – A kisebbségi politizálás lehetőségei címmel rendezett szombaton konferenciát a Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkán, a trianoni békediktátum utáni első délvidéki magyar párt megalakulásának évfordulója alkalmából. A tanácskozáson, amelynek a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar adott otthont, szerbiai és magyarországi, nemzetközileg is elismert történészek tartottak előadást, este pedig emléktáblát avattak a Népkörben, ahol dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke mondott ünnepi beszédet.
A trianoni békediktátum után, 1922-ben alakult meg a délvidéki magyarság első politikai szervezete, a Magyar Párt. A kilencven évvel ezelőtt megalakult tömörülés első helyi szervezete Szabadkán jött létre 1922. február 12-én, egy, a Népkörben megszervezett tanácskozás folyományaként. Ezt követően Vajdaságban egymás után alakultak meg a helyi szervezetek, majd szeptember 17-én Zentán jött létre az Országos Magyar Párt.
A Magyar Párt megalakulásának évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferencián számos szerbiai és magyarországi történész tartott előadást. A tanácskozáson Pásztor István, a VMSZ elnöke, dr. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az államközi történészbizottság magyar elnöke és Vojislav Stanovčić, a bizottság szerb elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Korsós Tamás szabadkai főkonzul, valamint dr. Schöpflin György EP-képviselő, magyar néppárti árnyék-jelentéstevő.
– Rendkívüli nap a mai, hiszen a politika sok mezőn megmutatkozik, sokféle feladatot ellát, de ritkán szervez tudományos konferenciát. Mégis megadatott számunkra e megtisztelő feladat, és külön örömömre szolgál, hogy ilyen szép számban összegyűltünk, az előadók pedig elfogadták meghívásunkat – köszöntötte az egybegyűlteket a VMSZ elnöke.
Pásztor István a tanácskozás kezdetén kiemelte, hogy a Magyar Párt szabadkai szervezetének 90 évvel ezelőtti megalapítása apropóján megszervezett tanácskozáson és az esemény emlékére felállított emléktábla felavatásán kívül egy évi rendszerességgel megrendezésre kerülő tudományos konferencia-sorozatot terveznek elindítani Tér és idő 1918 után elnevezéssel.
– A dátum mérföldkő, de nemcsak a számunkra, hanem mindenki számára, aki ebben a térségben él. Ilyen vonatkozásban a tér és az idő szubjektív olvasatban értendő. A tér és az idő a miénk: magyaroké, szerbeké, horvátoké, bácskaiaké, bánátiaké, szerémségieké. Emellett elkerülhetetlen az objektív olvasat. Amikor a politika a holnapról gondolkodik, és a mát próbálja megérteni, akkor elengedhetetlen, hogy visszanyúljon a múltba, megismerve és megértve azt. Ebben a szembesülésben a történészeknek nagy feladatuk van. Függetlenül attól, hogy nem mindennapi ez az esemény, meggyőződésem, hogy jó ügyet szolgálunk: annak elérése érdekében tevékenykedünk, hogy a körülöttünk lévő feszültségek feloldódjanak, és nyitottabbá váljunk egymással szemben – mondta Pásztor István.
A konferenciát munkaelnökség vezette, melynek tagjai dr. Várady Tibor akadémikus, akinek a nagyapja a magyar párt egyik alapító tagja volt, Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató, az Életjel szerkesztője, Dudás Károly író, a Hét Nap főszerkesztője, a VMSZ alapító tagja, valamint jelenlegi elnökségi tagja és Fodor István levéltáros voltak. A tanácskozás anyagát egyébként nyomtatásban is meg fogja jelentetni az Életjel.
– Jólesik, hogy a nagyapámról is megemlékeztek, s furcsán érzem magam unokaként ezen a helyen. Ahogy azt többször hallottam a nagyapámtól, a panasz tiszteletet érdemel, de nem helyettesítheti az életet. Lehet panaszkodni, de fontosabb részt venni az életben, a politikai életben, az ország egészének politikai és gazdasági életében, hiszen a részei vagyunk ennek az országnak. Ugyanakkor keményen részt kell venni abban is, amihez ebben az országban jogunk van, vagyis magyarként kell megmaradnunk – érvelt Várady professzor.
Vojislav Stanovčić kiemelte: olyan korszakban élünk, amikor a két nemzet baráti kapcsolatait folyamatosan erősítik, mivel Szerbia európai útját Magyarország segíti. Ebben az államok közötti együttműködésben a vajdasági magyarok kétségkívül hidat alkotnak. Megjegyezte, hogy Szerbia és Montenegró államközössége kötelékében részt vett a nemzeti tanácsokról szóló törvény megalkotásában, s ezért örömére szolgál, hogy a szerbiai nemzeti közösségek mára feléledtek, 22 nemzeti közösség jegyeztette be magát, melyek közül a legtermékenyebb a Magyar Nemzeti Tanács.
– Bár a szerb–magyar viszony a történelem folyamán nem volt mindig felhőtlen, a mai nap hozzájárul a két nemzet történelmének megértéshez és a két nemzet közötti bizalom megerősítéséhez. Többek között e célból alakult meg a magyar és a szerb tudományos akadémiák tagjaiból álló vegyes bizottság, amelynek célja a második világháború utáni civil áldozatok kilétének feltárása – emelte ki beszédében Stanovčić.
Dr. Glatz Ferenc történész megjegyezte, mindennek van történelme, de nem biztos, hogy mindennek van jövője. Azért kell a történelmet néha felidézni, hogy legyen másnak is jövője. A történelem nem pusztán múltba tekintő kíváncsiság, hiszen jelen van benne a folyamatosság és a változás is. Amikor 1922-ről beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy egy adott nemzetrész hogyan próbálta meg politikai eszközökkel megerősíteni kulturális-gazdasági helyét egy új államszervezet keretében, de közben 2012-re gondolunk.
– Nem azért idézzük a történelmet, hogy a legitimitásunkat bizonyítgassuk, hanem hogy rámutassunk az adott helyzetben kínálkozó lehetőségekre. Nem csak a piros-fehér-zöld zászlót kell lobogtatni, nem csak a székely himnuszt kell énekelni! Túl vagyunk ezen a magyarságon. Meg kell teremteni azokat az embereknek lehetőséget adó gazdasági, szociális, politikai és közéleti fórumokat, ahol a magyarságunkat megfelelően képviselhetjük – mondta a történész, aki kiemelte: Szerbia nem gyengül azáltal, hogy magyar nemzetiségű polgárai a magyar kultúrnemzet részeiként tekintenek magukra, sőt ezáltal az állam jobb adófizető polgárai lesznek.
A beszédeket követően többek között előadást tartott Hornyák Árpád, Pál Tibor, Romsics Ignác, Slobodan Marković, A. Sajti Enikő, Zoran Janjetović, Pejin Attila, Mészáros Zoltán, Ranko Končar, Szarka László és Schöpflin György is.
A rendezvény második részeként a részvevők az Ügyelni kell a birodalomra címmel megrendezett díszülés előtt leplezték azt a Népkör homlokzatán elhelyezett emléktáblát, amely a kilenc évtizeddel ezelőtt történt események előtt tiszteleg. A tábla Szarapka Tibor szobrászművész alkotása. Az esemény díszvendége és szónoka dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere volt, aki megjegyezte, hogy a magyar nemzet története a megmaradásról szól. Arról a megmaradásról, amelyet a nemzet minden katasztrófa után kemény munkával, áldozatvállalással újra meg tudott szerezni magának.
– Egy közösséget jöttünk ünnepelni, amelynek nagyon nehéz sors és feladat jutott osztályrészül a megmaradás szolgálatában, de bátran szembenézett sorsával, elvégezte és elvégzi feladatát, teljesítette és teljesíti küldetését. Megmaradt és megmarad. Abban a biztos reményben állunk itt, hogy értelmet nyernek a vesztes küzdelmek is. Abban a józan reményben állunk itt, hogy a történelmet egyre jobban megismerve és megértve a szerb és a magyar nemzet is egyre jobban fogja ismerni és érteni egymást. Abban a tudatban jöttünk ide, hogy az itt élő magyar közösség közelebb viszi egymáshoz Magyarországot és Szerbiát – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter.
Szavai szerint a Magyar Párt kilencven évvel ezelőtt járható utat jelölt ki, olyan utat, amely – tiszteletben tartva a többségi nemzet érdekeit – biztosíthatta a magyar közösség megmaradását, a nyelvhasználat és az anyanyelvű iskoláztatás lehetőségeit, a jogvédelem és az érdekérvényesítés kompromisszum-alapú lehetőségét.
– Sajnos Jugoszláviában ekkor még nem volt meg az ehhez szükséges befogadókészség. Maradt az ahogy lehet napi gyakorlata, de akár könnyű volt a helyzet, akár nehéz, nem szűnt a megmaradás vágya. Ezért élt túl mindent a délvidéki magyarság: az etnikai arányok megváltoztatására tett összes adminisztratív kísérletet, a mészárlásokat, az elűzetést, a kivándorlást, a beolvasztást és a beolvadást. „Van egy álmom” – mondta Martin Luther King, és a dolgok Amerikában azóta megváltoztak. Önöknek is van egy álma, és megmutatták nekünk, többségben élő magyaroknak, hogyan kell az álmokat megvalósítani, hogyan kell kisebbségben újra oktatást szervezni, hogyan kell a széthullott erőket összefogni, hogyan kell tárgyalni a többségi nemzet képviselőivel – mondta Hende Csaba.
Pásztor István megköszönte dr. Hende Csaba szavait, és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az ünnepségen jelen voltak a valamikori VMDK alapító tagjai, függetlenül attól, hogy pártpolitikai értelemben hol foglalnak helyet, hiszen a vélt vagy valós sérelmeken túllépve közösen kell ünnepelni.
– Mindenki, aki magyarnak érzi és vallja magát, segítsen! Ez a mondat egy évezreden átívelő kiáltás, fohász, könyörgés. Most a kilencven évvel ezelőtt a Népkör falai között kimondott és leírt mondatra gondolok, és azokra emlékezünk, akik az önálló magyar politizálás mellett tették le voksukat – mondta Pásztor, aki az 1922-ben alakult Magyar Párt érdemeiről, örökségéről is beszélt, többször idézve a párt programjából, kiemelve, hogy az akkori gondolatok ma is aktuálisak, hiszen nem a jó és a rossz magyarokról, hanem az érdekérvényesítés lehetőségéről szólnak.
Az ünnepi beszédek után a Népkör Magyar Művelődési Központ alkalmi műsorára került sor.
