2024. július 16., kedd

Számháború Belgrád és Újvidék között

Pásztor István: A tartományt nem tudják olyan dinamikával fejleszteni, mint amilyennel kellene és lehetne

„Az elmúlt hetekben, hónapokban a színház építésének ambíciója és annak megvalósulása is a NIP-hez kötődött” (Molnár Edvárd felvétele)

A tartományi kormány a Nemzeti Beruházási Tervért (NIP) felelős minisztériumtól szerdán ismét a NIP eszközeinek szétosztásáról szóló döntés módosítását követelte, illetve újfent nagyobb és igazságosabb pénzösszeg megítélését kérték Vajdaság számára.

Emlékeztetésképp: a NIP-ért felelős minisztérium idén valamennyivel több mint 26 milliárd dinár értékben pénzel különböző projektumokat Szerbia-szerte. A tartományi kormány már napokkal ezelőtt elégedetlenségét fejezte ki a jóváhagyott projektumokat illetően, a kormány hétfői közleményéből kiderül, hogy a NIP keretében engedélyezett projektumok 3,34 százaléka vajdasági, vagyis a NIP által biztosított keret 1,83 százaléka kerülne Vajdaságba. A NIP-ért felelős minisztérium kedden reagált a fenti kijelentésre, és közleményében azt közli, hogy a NIP pénzeszközeiből nem 2, hanem 20 százalék jut Vajdaságnak, és nem 13 projektumot valósítanak meg a tartományban, mint azt ahogyan a vajdasági kormány állítja, hanem 20-at. Goran Ješić, Inđija polgármestere tegnap a B92 RTV Kažiprst (Mutatóujj) címűműsorában kijelentette, hogy az állam megsérti az alkotmányt, mivel nem biztosítja Vajdaság számára a szavatolt 7 százalékot a költségvetésből. Ješić azt is elmondta, hogy a VMSZ négy köztársasági parlamenti képviselője véleménye szerint helyesen cselekedett, amikor tavaly decemberben nem szavazott a költségvetésre. A téma kapcsán lapunk Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, a tartományi kormány alelnökével beszélgetett.

Hogyan értékeli a NIP eszközeinek idei szétosztását, vagyis a Vajdaságba kerülő részt?

– Nagyon visszafogottan csak annyit mondanék az üggyel kapcsolatban, hogy újabb bizonyítékot kaptunk arra, hogy Belgrádban sajnos nem vesznek tudomást Vajdaság létezéséről. Ez a prioritás egyszerűen nem működik a fejükben, a tartományra vonatkozó gondolkodási kód náluk nem létezik. Ez lenne véleményem a legfinomabb keretekbe foglalva.

Tavaly decemberben a VMSZ négy köztársasági parlamenti képviselője nem szavazott az idei állami költségvetésre, mivel azt alkotmányellenesnek tartották Vajdaság szempontjából. A NIP-pel kapcsolatos történések függvényében hogyan látja ma a VMSZ decemberi döntését, illetve lát-e összefüggést a két eset között?

– A két eset között közvetlen kapcsolatot nem látok. Ha valaki esetleg azt próbálja a közvéleménybe sulykolni, hogy a NIP eszközeit most a VMSZ nemszavazása miatt osztották ki így, akkor ez nagyon nagy csúsztatás, és semmiféle reális alapja sincsen. A kérdés első részére térve leszögezném, hogy számunkra továbbra is a regionális érdek a fontos. Véleményem szerint a hiteles politizálás arról szól, hogy az ember kiáll a fontos dolgok mellett, még akkor is, ha egyedül van. A decemberi eset és a NIP tekintetében olyan párhuzamot látok, hogy ha a mostani történet decemberben aktuális, akkor a VMSZ négy képviselője talán nem maradt volna egyedül. Abban az esetben esetleg mások is szóvá tették volna, hogy a vajdasági költségvetésből nem lehet 15 milliárd dinárt kiszippantani. Ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy egyesek utángyújtással működnek, bár végül is az a legfontosabb, hogy végre begyújtottak. És itt nemcsak a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára gondolok, időközben egyesek a demokraták soraiból is felháborítónak tartják mindezt.

A NIP pénzeszközeit az elmúlt néhány évben már hasonlóan osztották szét, és arról se feledkezzünk meg, hogy Vajdaság még mindig nem kapta meg a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) eladásából származó és az őt megillető teljes összeget. Mindennek függvényében véleménye szerint hogyan lehet így fenntartani Vajdaságot? A tartomány ilyen körülmények között érvényesíteni tudja majd új hatásköreit?

– A két dolog között nincs összefüggés. A hatáskörök állami funkciók, amelyeket eddig a központi irányítás látott el, és amelyeknek az ellátásához az állami költségvetésből meg kell kapnunk a pénzeket. Ezek nem a fejlesztési pénzek. A költségvetés és a NIP esetében van szó fejlesztési pénzekről, ezért az erre vonatkozó döntések ilyen formája egyrészről azt jelenti, hogy a Vajdaságban termelt nemzeti jövedelem része átosztódik valahová máshová, és nem kerül vissza a tartományba. Még érhetőbben fogalmazva: Vajdaságból több pénz megy ki, mint amennyi visszakerül. Ez pedig azt jelenti, hogy a tartományt nem tudják olyan dinamikával fejleszteni, mint amilyennel kellene és lehetne.

Mi áll mindennek a hátterében? Esetleg politikai akarat, hogy elnyomják Vajdaságot, vagy valóban csak arról van szó, hogy a NIP-ért felelős minisztérium az elismerten fejletlen régiókra helyezte a hangsúlyt a pénzkeret szétosztásakor?

– Mindegy, hogy mi az ok. Vajdaságnak is vannak ugyanolyan fejletlen részei, mint az ország egyéb régióinak. A kiegyensúlyozott fejlesztés nem azt jelenti, hogy a fejlett régiónak meg kell várnia az ország egyéb részeiben jellemző lepusztulást ahhoz, hogy újból elkezdjék fejleszteni.

Vajdaság az állami költségvetés nagyjából 40 százalékát biztosítja, ennek csak kis része jut vissza ide. Ennek fényében nem érthetetlen a köztársaság hozzáállása ahhoz a régióhoz, ami ennyit ad az országnak?

– Vajdaság az állami költségvetés 42–43 százalékát biztosítja. Ez pontosan azt erősíti meg, hogy a megtermelt társadalmi össztermék újraelosztása igencsak erőltetett, valamint hogy Vajdaságból erőteljesen folyatják, csorgatják el a pénzeket máshová.

Ha valamit egyre csak csapolunk, apasztunk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a végén elapad a forrás...

– Hát igen, ennek a megállapításnak a valóságtartalmát osztom, csak úgy gondolom, hogy ennek nem a mi számlánkra megfogalmazott észrevételnek kell lennie. Mi az utóbbi hónapokban mást sem csináltunk, csak ennek a megállapításnak a fontosságára mutattunk rá. Ennek a következménye az a megtorlás is, aminek még ma is szenvedő alanyai vagyunk.

Az eddigi sajtóértesülésekből az derült ki, hogy a tartományi kormány a NIP-ért felelős minisztériumnak tavaly októberben több mint 200 projektum listáját adta át. A projektumok fontossági értékét szintén megjelölték. Tudomásunk szerint a NIP a jóváhagyott 13 projektum esetében nem a tartomány által fontosnak megjelölteket választotta. Igaz ez az állítás?

– Ez így van, a projektumok esetében fel volt tüntetve azok prioritása is. Tudtommal a jóváhagyott projektumok között 5–6 olyan van, amely a mi prioritási listánkon magas pozíciót töltött be. Ugyanakkor olyan projektumokat is jóváhagytak, amelyeket a tartomány nem is javasolt.

Véleménye szerint miért beszél egyfajta százalékarányról és jóváhagyott projektumszámról a NIP, és egy másikról a tartományi kormány? Ki téved, avagy kinek van igaza?

– Azért beszélnek más számokról, mert ez az önigazolás és a mellébeszélés technikája. De ez nem újszerű dolog, ez része ennek a történetnek. Ahelyett, hogy elismernék tévedésüket és megpróbálnák kijavítani, módosítani azt, most azt igyekszenek sugallni, hogy Vajdaságban nem tudnak százalékot számolni, hogy Vajdaságban olyan emberek hoznak döntéseket, akik egyébként alapvető matematikai műveletek elvégzésére sem képesek. A témát illetően nem szabad megfeledkezni a szabadkai Népszínházról sem. Az elmúlt hetekben, hónapokban a színház építésének ambíciója és annak megvalósulása is a NIP-hez kötődött. A Népszínház igazgatói bizottságának elnöke nemrégen azt mondta, hogy a köztársasági elnökben és a kormányfőben látja a szabadkai Népszínház befejezésének biztosítékát. Most azonban rá kell döbbenni arra, hogy az elhangzott ígéretek ellenére erre a projektumra a NIP-ből nem jut pénz. Igazságtalan az a kirohanás is, ami a Népszínház kapcsán a VMSZ ellen irányult. Ha valaki megpróbálta a Népszínház építésére biztosítani a vajdasági forrásokat a költségvetésen keresztül, az elsősorban a VMSZ volt.

Tudomása szerint milyen lépéseket tesz majd a tartományi kormány az ügyben?

– Azon túlmenően, amit ezidáig tett, vagyis az ügy nyilvánosságra hozatalán, a tiltakozáson és a nyomásgyakorláson túl nem sokat tehet.