Józsa László, a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület elnöke a Magyar Szó Lapkiadó Vállalatban nemcsak tanúja, hanem aktív részese volt annak a folyamatnak, amely a kilencvenes évek végétől máig tartott, s amelynek során egy majdhogynem csődtömegből nyereséges cég fejlődött ki. A Magyar Nemzeti Tanács holnapi ülésének napirendjén szerepel többek között a végzésjavaslat a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke és tagjai felmentéséről, illetve a végzésjavaslat a TJGYT új elnöke és tagjai kinevezéséről. Hamarosan tehát új összetételű TJGYT fogja irányítani a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-t. A leköszönő elnököt arra kértük, összegezze mindazt, ami az eltelt tizenegy és fél év során történt.
– A most felmutatható eredmény egy folyamatnak a végkifejlete, amely a kisebbségi perszonális autonómia ötletének megszületésével kezdődött, és ami megvalósulásba fordult 2005 őszén. Nekünk 2000 őszétől kell tulajdonképpen elkezdeni a mai eredmények értékelését, ekkor még a Tartományi Képviselőház volt az alapítói jogok tulajdonosa, de a legbefolyásosabb magyar politikai erőnek, a VMSZ-nek a delegáltjai alkották az akkori igazgatóbizottság többségét. Voltak persze más pártokból is tagok, például a VSZL magyar nemzetiségű tisztségviselői. A 2004-es év volt a sorsdöntő, ugyanis ekkor megszületett a kisebbségi törvény, amelynek alapján a Magyar Nemzeti Tanács átvehette az alapítói jogot. A Tartományi Képviselőház határozatával ez meg is történt, s így a Magyar Szó Lapkiadó Kft. és a Hét Nap Lapkiadó Kft. alapítói jogainak birtokosa lett az MNT. Szerencsére megvolt a jogszabályi háttér és a politikai akarat ahhoz, hogy közösségi tulajdonba kerülhessen a Magyar Szó.
Bizonyára nem ment éppen simán a dolog...
– Mindazoknak az egykori igazgatóbizottsági tagoknak, s elnököknek, majd a TJGYT tagjainak, továbbá az igazgatóknak, igazgató-helyetteseknek, főszerkesztőknek köszönetet kell mondani, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a mozaikkocka fokozatosan sikeres legyen. Időről időre komoly gazdasági és gazdálkodási problémákkal kellett szembenéznünk. A korábbi Forum Holding tíz éven keresztül cipelt egy hatalmasnak tűnő, megoldhatatlannak látszó, akkor kétmillió német márkás lízing adósságot, amelynek a kezelésére 2000 októbere után került sor. Röviddel ezután az akkor túlságosan sok alkalmazottal tevékenykedő cégből is szociális programmal sikerült megoldani számos munkavállalónak az egzisztenciáját. Az MNT 2005-ben fogadta el a cég átalakítása kapcsán elkészített szakértői programot, ez adta meg az átalakítás végső arculatát a Magyar Szóban, s ma is a Magyar Szó Lapkiadó Kft. a 2005-ben elfogadott szerkezeti megoldások szerint működik.
Mindez meghozta a várt eredményt? Folyamatos fejlődés vette kezdetét?
– Valóban 2005–2008 között töretlen volt a fejlődés és a gazdasági stabilizáció, de a 2008 őszén kezdődő világgazdasági válság olyan csapást jelentett a belföldi gazdálkodó szervezetek számára, mint a Magyar Szó Lapkiadó Kft., amelyet nehezen lehetett túlélni. Emiatt 2009-ben bizony nagyon komoly válságba került a cég, aminek kárvallottjai mindenekelőtt a munkavállalók voltak. Jogos bérigényeik miatt sztrájkba is léptek és ennek a helyzetnek az amortizálása, megoldása jogos munkavállalói igények felvetése konszenzus alapján történő kezeléssel oldódott meg. Ez volt a legnagyobb kihívás a gazdálkodási és gazdasági vonatkozásban a cégnél. Szerencsére 2010 második negyedévétől kezdődően sikerült stabilabb vizekre kormányozni a cég hajóját. Ennek néhány beruházási program is előfeltétele volt, amihez külső támogatásra volt szükség. Az elavult lapnyomtató vonalat lecseréltük jelentős anyaországi támogatással és belső források társításával, s így sikerült a korábbinál modernebb lapnyomtató vonalat teremtenünk a Lazar Nančić utcai épületben, ami lapunk biztonságos megjelenését szolgálta. Ezen túlmenően lehetőséget nyújtott külső megrendelések teljesítésére, ami fellendülést hozott a cégnek.
Más beruházások is voltak?
– Folyamatosan nyomdaipari beruházásokat eszközöltünk, például a postabélyeg nyomtatási részlegben, aminek köszönhetően elértük, hogy Szerbiában, Montenegróban és Boszniában egyedül uraljuk a bélyegkészítő piacot, sőt a hivatalos állami pénzverdékhez képest a Magyar Szó Forum nyomdájának jobbak a piaci pozíciói. És ugyanez érvényes a tankönyvnyomtatásra is, amit műszaki fejlesztéssel és a szükséges ISO minősítés elnyerésével tudtunk megvalósítani. Mindez hozzásegített bennünket a cég pénzügyi gondjainak a megoldásához.
A Magyar Szóban is hasonló fejlődésről lehet beszámolni?
– A Magyar Szó esetében azt tapasztalhattuk, hogy a reklámbevételek a 2008/2009-es évi zuhanást követően stabilizálódtak egy aránylag kiegyenlítődött szintre, a lapeladásból származó bevétel, ha diszkréten is ugyan, de lefelé mutató tendenciájú.
Tavaly nem voltunk veszteségesek, hiszen 11 millió dináros nyereséggel zártuk az évet, ez mindenképpen biztató jel.
– Azt kell mondanom, hogy ez a jelentős összegű nyereség nem bérben és fizetésben osztható. Ott még nem tartunk, hogy elfogadhatónak mondhatnánk a munkavállalóknak kifizetett bérek szintjén, ez különösen nagy nyomást jelenet a nyomdarészlegben, de a sokkal inkább homloktérbe kerülő újságírói fizetések tekintetében sem lehetünk ma még elégedettek. Csak azt tűnik biztosnak, hogy jelenleg a Magyar Szóban dolgozóknak kézzelfogható perspektívája van, rendszeres a kifizetés, a bérek biztosak és belátható időszakon belül a fizetések emelésére is lesz lehetőség.
Talán fontos volna az egy hónapos fizetéskésedelem korrigálása. Vajon erre egy esetleges külső támogatásnak köszönhetően kínálkozik-e lehetőség?
– A támogatásnak azt a jellemzőjét nem lehet elhallgatni, hogy nagyon ritkán fordul elő, hogy egy támogatást rögtön személyi jövedelmek kifizetésére fordítanak. Többnyire fejlesztésre, beruházásra, munkaeszközökbe való befektetésre szokták ezt a pénzt jóváhagyni. Ezért is szorgalmazta a TJGYT a szerkesztőségek folyamatos fejlesztését és felszerelését és az egyéb beruházásokat, a beérkező támogatások esetében. Szerintem, hogy e bevételi forrásoknak a biztonsága a jövőben is fennmaradjon, továbbra is nagyon feszes gazdálkodást kell fenntartani, amelyben állandó és szigorú kontroll alatt kell tartani a kiadásokat. Sajnálatos módon ez a béremelésre is vonatkozik. Nem lehet nyakló nélkül és hatástanulmány nélkül költségeket, kiadásokat növelni, még ha emberileg indokolt is volna. De egy megfontolt gazdálkodás esetén lehetővé válik majd a fizetésemelés is.
A közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy melyek azok az intézmények, amelyek kiemeltebb nemzeti fontosságúak az anyaország szemszögéből. A Magyar Szó nem szerepel közöttük. Persze lapunk folytonosan kap anyaországi támogatást, ha nem is havi rendszerességgel, de évi szinten pályáztatás útján. Talán ez a fajta lehetőség többet ígér számunkra, mint a rendszeres havi dotáció, mert így előfordulhat, hogy rendkívüli nagyobb kifizetésre is sor kerülhet...
– Így van, hiszen 2009-ben a Magyar Állandó Értekezlet tagszervezeteként fungáló VMSZ azt javasolta a MÁÉRT-nak, hogy Vajdaságban ne kiemelt szervezetek kapjanak támogatást, hanem kiemelt programok. Ennek volt köszönhető, hogy egy igen jelentős egyedi támogatáshoz jutott a Magyar Szó, annak dacára, hogy nem az intézmény volt nevesítve, hanem azt a programot fogta fel a politika jelentősnek, amit a Magyar Szó képvisel, ami pedig a magyar nyelvű nyomtatott tömegtájékoztatás. Az akkori pályázati lehetőségekből meglehetősen tisztességes, figyelemre méltó összeget kapott támogatásként a Magyar Szó. A MÁÉRT működésének jelenlegi szakaszában újból kiemelt intézmények listája került megfogalmazásra és ezen a Magyar Szó valóban nem szerepel, azonban a Magyar Szó továbbra is ott van abban a külön kiemelten kezelendő tevékenységek sorában, amelyek a kiemeltnél is kiemeltebb helyzetben vannak. Ezzel kapcsolatosan több részletnek nem vagyok birtokában, de meg vagyok győződve arról, hogy a Magyar Szó kiemelt anyaországi támogatása már csak azért is napirenden marad, mert erre vonatkozólag Pásztor István és Orbán Viktor összegszerű egyetértésre jutott, a magyarországi kormányváltás követő hetekben.
Több mint 11 év után leköszönt az igazgatóbizottsági és TJGYT-beli tisztségéről. Milyen szájízzel távozik a Magyar Szóból?
– Azt kell mondanom, hogy nagy élmény volt benne lenni 2000-től errefelé az igazgatóbizottságban, majd a végül a TJGYT elnökének lenni, s büszke vagyok rá hogy igen sok eredményt könyvelhetünk el. Nem volt mindig egy rózsaszínű felhőben úszó kaland, mert a gazdálkodási problémák egyenként történő megoldása kesdetben nem nézett ki nagyon kecsegtető vállalkozásnak, és ha nem lett volna megfelelő belföldi politikai megágyazása a dolognak, ha annak idején a VMSZ-nek nincs köztársasági és tartományi kormányzati szerepvállalása és annak következtében hozzáférése a szociális programba beleforgatható költségvetési eszközökhöz, akkor azt hiszem, a Magyar Szó ma már nem létezne. Ha idejekorán nem végeztük volna el a cég átszervezését, akkor a Magyar Szó megint csak nem létezne. Ha nem sikerült volna nagyon fegyelmezett gazdálkodással áthidalni a 2008/2009-es katasztrofális gazdasági válságot, akkor ismételten sokkal rosszabbak lennének a perspektívák mára. De mindezek a dolgok így alakultak, ezért óriási élményt és tapasztalatot jelentett számomra mindaz ami ebben a történetben benne van. Az pedig hogy vége van a megbízatásnak egyrészt természetes, másrészt hála istennek, mert biztos vannak olyanok, akik más, új szempontok szerint, új megközelítéssel tudják majd folytatni azt a tevékenységet, amit a korábbi vezető testületek és személyiségek tettek. Megelégedett és büszke vagyok azokra az állapotokra, amelyekkel mi befejeztük és átadjuk a következő összetételű TJGYT-nek a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-t. Semmilyen vonatkozásban sem sajnálom, hogy volt tizenegy és fél éves részvételem ebben a történetben és hogy ennek vége van. Önmagában siker az a tény, hogy kicsiny porszemként, de mégis részese voltam és voltunk a vajdasági magyarság egyik legkiemelkedőbb kultúrtörténeti fenoménjének, a Magyar Szónak, amely az idén 68 éves lesz. Erre az ember akkor is büszke volna, ha a teljesítmény a fent említetteknél mérsékeltebb lenne.
