A szerb kormány három héttel ezelőtt 1,75 milliárd dinárt utalt át a tartományi kormánynak a Tartományi Nagyberuházási Alap számára. A gond az, hogy a pénzt téves számlára irányították, ezért abból nem lehet kifizetni a nagyberuházási alap projektumait kivitelező vállalatok felé a tartozásokat. Pásztor István, a tartományi kormány alelnöke elmondta: a szerb kormány illetékesei az utóbbi napokban már tárgyalni sem hajlandóak érdemben a probléma megoldásáról. Pásztor nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy a történet hátterében nem figyelmetlenségből fakadó, hanem szándékosság irányította tévedés áll.
Pásztor lapunknak elmondta, hogy mivel a nagyberuházási alapot megillető pénzek kifizetését illetően az alap fennállása óta, tehát az elmúlt öt évben gondok vannak, ezért idén még az év elején elkezdték a tárgyalásokat a szerb kormány illetékeseivel, hogy az erre a célra előirányzott pénzt minél hamarabb utalják át.
Emlékeztetésképpen: a szerb kormány a nagyberuházási alap irányába az elmúlt öt évben 62 milliárd dinár adósságot halmozott fel azzal, hogy nem utalta át a beígért és az alkotmányban szavatolt pénzeket.
A Pénzügyminisztérium illetékesei a tartományi hatalom képviselőivel folytatott beszélgetések után megígérték, hogy március elején 4 milliárd dinárt utalnak át a tartományi kormánynak a nagyberuházási alap számára. Ebből az összegből tisztázhattuk volna a kivitelezők irányába a jelenlegi 2 milliárd dináros tartozást, a fennmaradó pénzből pedig folytathattuk volna a megkezdett beruházásokat, vagy újakat kezdhettünk volna meg – magyarázta Pásztor.
– A megbeszélt időpontban meg is érkezett az 1,75 milliárd dinár, csak nem a megfelelő számlára, hanem arra, amelyről a nagyberuházási alap folyó költségeit kell fizetni: a személyi jövedelmeket, villany- és telefonszámlákat. Mi azt gondoltuk, hogy technikai mulasztásról van szó, amit nagyon egyszerűen lehet kezelni, méghozzá úgy, hogy a kormány egy döntéssel megváltoztatja a folyószámla számát, és engedélyezi, hogy a pénzt átvigyük a másik számlára, ahonnan kifizethetnénk a kivitelezőket megillető pénzt. Ehhez képest semmi sem történik. Három hete áll a számlánkon az 1,75 milliárd dinár, és nem használhatjuk fel, mert más a számla rendeltetése. Ha ezt a pénzt mégis a valós szükségletek alapján költenénk el, akkor nem rendeltetésszerűen használnánk fel, és ebben az esetben csoportosan köszönnének vissza a különféle problémák. Persze megkérdezhetnénk azt is, hogy a beígért 4 milliárd dinárból hol van a fennmaradó 2,25 milliárd dinár. Ezzel kapcsolatban legutóbb azt mondták, hogy akkor kapjuk meg azt a pénzt, ha kicsit visszaesik a devizaárfolyam. Ez ugyanaz, mintha azt mondták volna, hogy akkor kapjuk meg a pénzt, ha márciusban 27 Celsius-fok lesz. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió tagjelölti státusának elnyerésével semmi sem változott. Mindenki ugyanúgy viselkedik, mint korábban: az adott szónak és a törvényeknek továbbra sincsen súlya – magyarázta Pásztor.
Visszatérve az 1,75 milliárd dinár kérdésére, a tartományi kormány alelnöke arról is beszámolt, hogy az utóbbi napokban egyre csak fokozódik a bújócska: a köztársasági kormány illetékeseivel már telefonon sem lehet érdemben beszélni, elzárkóznak a helyzet tisztázásától. Ha a tartomány csak úgy visszautalná a pénzt, annak reményében, hogy a szerb kormány ezt követően a megfelelő számlára utalja vissza, akkor fennáll annak a veszélye, hogy másodszor már nem fizetik ki a tartományt megillető pénzt – fejtegette Pásztor.
Kérdésünkre, hogy nem merül-e fel annak a gyanúja, hogy a pénzt nem tévedésből, hanem szándékosan utalták rossz számlára, Pásztor elismerte, hogy egyre inkább ez a feltételezés erősödik meg benne.
– Ha téves átutalásról van szó, akkor az ember ezt egy-két nap után észreveszi, és elhárítja a technikai hibát. Amikor hetek múlnak el, és egyre kevésbé hajlandóak az ügyről tárgyalni, akkor felmerül annak a lehetősége, hogy ilyen módon kívánták részben kielégíteni a korábban megbeszélteket, de úgy, hogy közben egy lehetetlen helyzetet teremtettek. Tudomásom szerint én vagyok az egyetlen, aki az ügyről elkezdett nyilvánosan beszélni. Sajnos nem áll módomban mást tenni, csak kezdeményezni a tárgyalást az ügy megoldása érdekében, ugyanakkor ezt a lehetőséget már kimerítettem. Viszont itt vannak a nyakunkon a kötelezettségek, a vállalatok, amelyeknek tartozunk és a projektumok, amelyeket folytatni kellene. Nincsen más lehetőségem, csak az, hogy beszéljek a nyilvánosságnak a dologról, és számon kérjem: a köztisztviselők és a közfeladatot ellátó személyek nem viselkedhetnek útonállóként. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ha nem sikerül belátható időn belül megoldani az ügyet, akkor a választások kiírása után, vagy az ügyvezető kormány időszakában még nehezebb lesz kezelni a problémát. A kivitelező vállalatok nem bírnak még fél évet, vagy ki tudja, mennyit várni a pénzükre – részletezte Pásztor.
Megjegyzésünkre, hogy ezzel elvágnák a vállalatok nyakát, a vajdasági kormány alelnöke azzal válaszolt, hogy pontosan ez a legnagyobb veszély. Az építőipar így is szörnyen kimerült – tette hozzá Pásztor.
Az elvégzett munkálatok után a nagyberuházási alap a már korábbról is „megszokott” vállalatoknak tartozik. Ilyenek mondjuk a Szabadkai Népszínház vagy az újvidéki Európa Kollégium kivitelezői, de a kifizetendő vállalatok listája szinte végtelennek mondható.
