Színültig megtelt pénteken este az Újvidéki Színház kisterme, ahová Varga Imre , Magyarország belgrádi nagykövetének kíséretében megérkezett Sólyom László , a Magyar Köztársaság elnöke. A vendégeket a szervezők nevében Pásztor István , a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és a házigazda szerepében László Sándor , a színház igazgatója fogadta. A Közösségépítés módozatai címmel meghirdetett értekezletre újvidéki egyetemi tanárok, tudósok, egyházi személyiségek, írók, újságírók, pedagógusok, művészek kaptak névre szóló meghívást.
Pásztor István megfogalmazása szerint azért került sor erre a találkozóra Újvidéken, mert az újvidéki értelmiség szerves és megkerülhetetlen része a vajdasági magyarságnak, s ennek az értelmiségnek volt, van és lesz meghatározó és befolyásoló szerepe a társadalmi életünkben.
Mint mondta, azért nemzeti ünnepünk előestéjén került sor erre a találkozóra, mert 1848. március 15-e a magyarság történelmének talán első olyan pillanata, amikor egymásra talált az értelmiség és a nép. „Ebből az egymásra találásból született meg a nemzet. Az 1848/49-es események sora meghatározta mindazt, ami a magyar nemzettel az azt követő 162 évben történt” – mondta Pásztor, hozzátéve, hogy a VMSZ is együtt, egy listán szeretné látni a politikumot, az értelmiségieket, a civileket és az egyház képviselőit a június 6-i nemzeti tanácsi választáson.
Klemm József, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettese felvetette a kérdést, hogy a vajdasági magyar sajtó mit tehet a közösségi érdekekért. Szerinte átszervezés nélkül nincs esély a megmaradásra, a médiára vonatkozóan már 11 évvel ezelőtt megfogalmazták, hogy nem elég, ha magyar nyelvű sajtót hozunk létre, hanem fontos, hogy magyar érzületű és szellemiségű sajtónk legyen. Úgy látja, hogy a médiának mindenben fel kell vállalnia a közösség érdekeit, és szerinte itt volt némi félreértés az elmúlt napok során ebben a témakörben. A sajtószabadság, mint fogalmazott, az 1848-as ifjak legnagyobb vívmánya, mint ahogy a cenzúra eltörlése is az. Amire most itt a közösségünkben kísérlet történt, az nem a sajtónk befolyásolásáról szólt, hanem a nemzeti, és azon belül is a médiastratégia megvalósítására tett kísérletként lehet értelmezni.
Pressburger Csaba, a Magyar Szó főszerkesztője arról beszélt, hogy a kisebbségi sajtó egyik feladata, hogy részt vállaljon a közösségépítésben, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a közösség ügyeire, ilyen értelemben tehát magyar szellemiségűnek kell lennie. Ám azt nem szabad megengedni, hogy a magyar szellemiség fogalmával visszaéljenek, s ennek örve alatt elfojtsák a kritikus, bíráló hangokat. Mert a médiának mégiscsak az az alapvető feladata, hogy a problémákat feltárja, reális és nem pedig idillikus képet festve a valóságunkról.
Végel László, Kossuth-díjas írónk arról szólt, hogy ha a magyar nemzeti kisebbség érdekeit a politikum úgy képviseli, hogy a kisebbséget bezárja önkörébe, akkor az a közösség meddőségre van ítélve, fogyatkozni kezd. Végel a nyitást hangsúlyozta, mind Európa, mind pedig a többségi nemzet irányába. Szerinte a vajdasági magyar politikum elhanyagolta az újvidéki értelmiséget, a perifériára szorította, megfeledkezett róla, aminek máris látható következményei vannak. Nem csak írókból, újságírókból, pedagógusokból, humán beállítottságú szakemberekből tevődik össze az értelmiségi rétegünk, vannak mérnökeink, természettudományi szakembereink, orvosaink is bőséggel.
Dr. Harmath Károly ferences atya is Végel László felszólalásához kapcsolódott, kiemelve a nyitás fontosságát. Mint mondta, a munkája során azt tapasztalja, hogy a magyar közösségre a szerb és a horvát közösség felnéz, s erre büszkéknek kell lennünk.
Dr. Szalma József jogászprofesszor, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnöke a felsőoktatás, ezen belül is a magyar szellemiségű anyanyelvi oktatás fontosságáról értekezett. Mint fogalmazott, egy olyan egyetemre volna szükség, amely minden tudományterületen hozzájárul a magyar nyelvű egyetemi képzéshez.
Dr. Lánc Irén, a Magyar Tanszék vezetője beszámolt a tanszék tudományos munkájáról, és arról, hogy ez az intézmény hány képzett szakembert adott fennállása óta a vajdasági magyarságnak.
Dr. Faragó Kornélia egyetemi tanár, a Híd főszerkesztője úgy vélekedett, hogy a Híd folyóirat köre, amely az egykori Új Symposion nemzedékéből nevelődött ki, háttérbe szorult, mert nem közvetlenül az etnopolitikai célok mentén építkezik, hanem a globális gondolkodás kialakításán dolgozik. Nézete szerint az etnopolitika akkor erős, ha fel tudja karolni a kis közösségeket, és azokat támogatja.
Bordás Győző író, a Forum Könyvkiadó szerkesztője azzal a határozott kéréssel állt elő, hogy Sólyom László vállalja fel a magyar–szerb nagyszótár kiadásának ügyét, amelynek az előkészületei már régóta folynak Újvidéken, csak rendre megtorpant ez a folyamat, mert nincs megfelelő támogatottsága. A köztársasági elnök erre ígéretet is tett, s két nap múlva Boris Tadić köztársasági elnökkel valóban megegyezett abban, hogy odahatnak, hogy a szótár végre elkészülhessen.
Sólyom László köztársasági elnök, összegezve a hallottakat, elmondta, hogy számára az a tanulság, hogy a vajdasági magyarok egyszerre tudják megőrizni magyarságukat és be tudnak kapcsolódni a szerb állam életébe is. Mint mondta, örül annak, hogy Szerbiában a kisebbségpolitika tekintetében előrelépés történt, adottak a feltételek az identitás megőrzésére, csak a gyerekvállalással van itt is baj. „Nagyon jó, hogy csinálunk több iskolát, egyetemet, csak éppen nem lesz benne elég gyerek. Annak idején Antall József azt mondta, ’tetszettek volna forradalmat csinálni’, én meg azt mondom, ’tetszettek volna gyereket csinálni’, e nélkül ugyanis a kisebbség hogy maradna meg.”
