A legendás brit Monthy Python társulat egyik legismertebb jelenetében a BBC riportere egy tudóssal beszélget, aki hollókat tanít a víz alatt repülni. A kérdésre, milyen problémák merülnek fel a kísérlet során, a professzor közli, hogy igen komoly gondot okoz, hogy a hollók a víz alatt nem kapnak levegőt és megfulladnak. Ehhez hasonló játékot játszik Belgrád is Vajdasággal. A múlt héten még arról értesülhettünk, hogy a köztársasági kormány 1,75 milliárd dinárt utalt a Tartományi Nagyberuházási Alapnak, de ez tévedésből egy olyan számlára került, ahonnan nem használható fel az alvállalkozók iránti adósság rendezésére. Apróság, gondolnánk, hiszen a kormánynak csak egy tollvonásába kerül a pénzt átmozgatni a megfelelő számlára, ám ez mégsem így történt. Pásztor István lapunknak elmondta, Belgrádban az illetékesekkel nem is lehetett beszélni erről a történetről. Végül aztán a holló mégiscsak feljött a víz felszínére, a kormány pedig kijavította a hibát, úgyhogy elindulhatnak a régóta esedékes kifizetések. A történet másik fele, hogy további 2,25 milliárddal még mindig tartozik Belgrád a nagyberuházási alapnak.
A hollót azonban már az ősszel is röptették. Szeptemberben volt napirenden a közvagyonról szóló törvényjavaslat, amelynek keretében aktuálissá vált Vajdaság tulajdonjogának a rendezése is. A tartományi parlament ülését szeptember 12-ére hívták össze, előző éjszaka viszont valaki (gondolom, egy holló lehetett) egyetlen telefonhívással lemondta azt, a házelnök megkerülésével. Az ügynek semmilyen következménye sem lett.
Persze a hasonlóan furcsa, megmagyarázhatatlan történeteket a végtelenségig mesélhetnénk, mégis sokkalta érdekesebb választ adni arra a kérdésre, hogy ki és milyen indítékkal nyomja le a szerencsétlen madarat állandóan a víz alá.
A magyarázat pedig amennyire kézenfekvő, annyira „monthypythonosan” abszurd is. Tudnivaló, hogy a Demokrata Párt országos szinten a legnagyobb kormánypárt, emellett a demokraták koalíciója abszolút többséget élvez Vajdaság parlamentjében is, ami azt jeleni, hogy amennyiben a párton belül megállapodás születik valamilyen kérdésben, akkor azt gond nélkül végre lehet hajtani. Ennek pedig az ellentéte is igaz: ha fennakadások vannak Vajdaság–Belgrád vonalon, különösen ilyen léptékűek, az azt jelenti, hogy a DP-n belül belső harc zajlik. Így kissé ellentmondásos a helyzet: a demokraták a legtöbb szavazatra Vajdaságban számítanak, Bojan Pajtićnak köszönhetően, ennek ellenére pont ő az, akinek a népszerűsége szúrja a pártközpont szemét, ezért űzik folyamatosan ezt a furcsa vízi sportot. Még emlékezhetünk rá, hogy a jelenlegi kormány alakulásakor a Demokrata Párton belül Pajtić számított favoritnak a szerb kormányfői székre, szemben Vuk Jeremićtyel, aki viszont Tadić jelöltje volt. De miután ezt a demokraták leszavazták, a játékba nevető harmadikként Mirko Cvetković került. Egyértelmű volt a helyzet: Tadićnak olyan kormányfő kellett, akit irányítani lehet, Pajtić pedig vajdasági támogatottsággal a háta mögött nem volt ilyen, tehát zavarta a DP Belgrád-központú politikáját.
Úgyhogy egészen véletlenül most, a választási kampány közepén mégis csak felszabadult a majdnem kétmilliárd dinár. Gondolom, Belgrádban is ráébredtek, hogy ott az a sok építkezés, ahol sárga védősapkában fényképezkedni lehet.
De nem a demokraták az egyetlenek, akiknek hirtelenjében a szívük csücske lett Vajdaság. Pásztor István egy korábbi interjúban a vajdasági autonómia ügye kapcsán elmondta, jelenleg a VMSZ kénytelen ezt a lángot őrizni, mert az eddigi autonómia-harcosok aprópénzre váltották az érdekeiket. Erre a kijelentésre reagálva egyszeriben mindenki autonomista lett. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselői, akik négy éven át csendben megszavaztak a parlamentben mindent, amit a demokraták beterjesztettek, cserébe a képviselői helyekért és egy-két pozícióért, nyílt levélben bírálták Pajtićtól kezdve a tartományi hatalom többi tagján át szinte mindenkit, akik szerintük nem tettek eleget Vajdaság ügyéért. Arról kevés szó esett, hogy mi volt az, amit ők elértek.
De autonomista lett a Szerb Megújhodási Mozgalom, az LDP, sőt a választások kiírását követően a közismerten Vajdaság-ellenes Szerbiai Demokrata Párt is összekapart holmi tartományi választási programszerűséget.
Monthy Pythonék otthon éreznék magukat a mi Vajdaságunkban, látva hollóröptető követőik számát. A baj csak az, hogy a felsorolt kísérletezők többségének fogalma sincs róla, hogy a holló a víz alatt nem kap levegőt és megfullad.
