Szerbiát és Vajdaságot a Szerb Szövetségi Köztársaság keretein belül működő két egyenrangú föderatív egységként képzeli el az az alkotmánymódosítási kezdeményezés, mely vajdasági pártok, értelmiségiek, civil szervezetek elfogadására vár az április elsején megtartandó Negyedik Vajdasági Konvención. Az új államberendezés elgondolását Vajdaság évtizedeken át tartó kizsákmányolása ihlette, melynek, a kezdeményezők szerint, kizárólag a Belgrád és Újvidék közötti kapcsolatok efféle rendezése vethet véget. A kezdeményezés részleteit hétfőn vázolták fel a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) médiatermében megtartott sajtótájékoztatón.
A VMSZ Vajdaság szélesebb körű autonómiájáért száll síkra, nem pedig egy köztársaságért Szerbia, mint szövetségi állam keretein belül – nyilatkozta a kezdeményezés kapcsán Pásztor István, a párt elnöke. Ahogyan fogalmazott, ők egy olyan Vajdaságban gondolkodnak, amelynek széleskörű autonómiája van, törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalommal és saját bevételekkel.
Mint hozzátette, a párt jelen lesz a konvención, itt ugyanis „a vajdasági autonómia megmaradt harcosai” gyűlnek majd össze, és itt derül majd ki, vajon a Vajdaságról szóló történet túlél vagy mindörökre elsüllyed.
Legitimnek, de nem reálisnak minősítette az elképzelést Jovan Komšić politikai elemző, aki szerint a jelenlegi politikai viszonyok nem megfelelőek e kérdés megvitatására. Erre akkor kerülhet sor, miután Szerbia stabilizálta az EU felé vezető útját. Komšić szerint a kezdeményezés nem szecesszionista jellegű, ugyanis egységes szövetségi államot irányoz elő.
Dušan Mijić, az LDP alelnöke szerint nem az a legfontosabb, milyen modell rendezi Vajdaság helyzetét, hanem, hogy mi lesz az autonómia lényege. Ő úgy látja, hogy maga az autonómia is több funkcionalitást biztosíthat a tartománynak, mint egy szövetségi modell, de mint mondta, erről tárgyalni kell. Az LDP vendégként szintén jelen lesz a konvención.
Aleksandra Jerkov, a VSZL szóvivője szerint szó sincs új ötletről, a pártja ezt már 1999-ben javasolta. Ő elvitatja a javaslattevő pártok politikai kapacitását és bejelentette, hogy pártja nem vesz részt a konvención.
Az indítványról Đorđe Subotićtyal, a kezdeményezést támogató Vajdasági Klub civil szervezet elnökével beszélgettünk.
– Elégedetlenek vagyunk az alkotmányos, gazdasági, művelődési és civilizációs helyzetünkkel Szerbiában. Vajdaság a volt JSZSZK területén az egyik legfejlettebb térségnek számított. Mára fejletlen régióvá vált, s ezt a tényt az állami statisztikai kimutatások is elismerik. A foglalkoztatottság a tartomány területén valamivel hetven százalék alatt van jelenleg. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, véleményünk szerint, mindenekelőtt Vajdaság alkotmányos helyzetét kell módosítanunk. Addig ugyanis, amíg Vajdaságnak megvolt az autonómiája, törvényhozói, bírói és végrehajtói illetékessége, fejlett föderációs egységnek számított. Amikor ezektől a jogoktól 1988-ban a joghurt-forradalom révén durván megfosztották, majd e jogfosztottságot az 1990. évi alkotmányban is megerősítették, kezdetét vette Vajdaság hanyatlása. Ennek a hanyatlásnak a megállítása végett ajánlunk most egy történelmi megegyezést Szerbiának, melynek értelmében Vajdaság és Szerbia egy közös állam két egyenrangú entitásává válna. Az államiság elemei azok, amelyek Vajdaságnak a leginkább hiányoznak az utóbbi két évtizedben. Nem követelünk önálló hadügyet, külpolitikát, pénzpolitikát, állambiztonságot és vámpolitikát, de úgy gondoljuk, hogy a többi kérdést illetően nekünk, vajdaságiaknak kell meghoznunk a döntéseket, saját alkotmányunkkal kell azokat rendeznünk.
Egészen pontosan milyen státusban képzelik el a közös államon belüli vajdasági „entitást”?
– Vajdaságnak és Szerbiának egyenrangúaknak kell lenniük. Ezt irányozza elő e kezdeményezés. Mi, a Vajdasági Klubon belül azon a véleményen vagyunk, hogy a köztársaság lenne az a státus, mely a leginkább eleget tenne az elvárásoknak. Minden fejlett, demokratikus állam a föderáció vagy a regionalizáció alapelvére épít. Ezért tartjuk a föderalizmust a sivár és elszegényedett Vajdaság egyetlen gyógyszerének, mely ugyanakkor hasznára válna Szerbia egészének is. Nem fejlődhet, modernizálódhat Szerbia sem úgy, hogy közben nem változtat semmit a Vajdasággal szembeni álláspontján.
Mekkora támogatottságra számítanak a vajdasági polgárok körében? Egyes elemzők szerint az efféle kezdeményezések megvalósításához elengedhetetlen a többség bizalmának a megszerzése, amihez viszont a leggyakrabban egy erős politikai párt támogatása is szükséges.
– Mi már rendelkezünk azzal a több mint 56 százalékos vajdasági többséggel, mely nem támogatta a jelenlegi alkotmány elfogadását. Ugyanakkor nem létezik egy olyan erős politikai párt, amely hangsúlyozná az alkotmánnyal kapcsolatos referendumon bizonyított vajdasági elégedetlenséget. Ezt a vajdasági politikai színtér alapvető gondjának tartom. Érthetően és fennhangon kell erről az elgondolásról beszélnünk. Egy egyenes kezdeményezésről van szó, melyet most, a választási kampány alatt is fel tudunk kínálni a pártoknak a vajdasági státus megoldásának céljával.
A vajdasági nemzeti közösségek jogainak szempontjából mit jelentene e kezdeményezés megvalósulása?
– Vajdaságnak egy olyan közösségnek kell lennie, mely egyenlő jogokat szavatol minden polgára számára. A jelenlegi alkotmány egyik kulcsfontosságú problémája éppen az, hogy a szerb nép államaként definiálja az országot – egyetlen nemzetiség, vallás, isten államaként. Ez tarthatatlan. Vajdaságnak interkulturálisnak kell lennie, biztosítva a szabadságot minden polgárnak. A szabad Vajdaság nélkül nem lehet szabad vajdasági nemzeti közösségekről, azokhoz tartozó polgárokról sem beszélni. Ez a kezdeményezés nem nemzeti, hanem őszinte polgári kezdeményezés.
