A dolognak viszont van egy másik olvasata is, ezt pedig a következő két kérdéssel fogalmazhatjuk meg a leginkább: érdekeltek vagyunk-e a választások kimenetelében, illetve odafigyelünk-e arra, hogy mi történik a választási kampányban. Ebből a szempontból nem minősíthetem a választásokat a tanácson kívül álló eseményként. Tény, hogy az MNT-ben öt olyan párt van jelen, amelyek most szavazatokért versengenek. Vannak személyi átfedések is, az MNT egyes tagjai jelöltként vesznek részt a választásokon, méghozzá különböző listákon, tehát egymással is versengenek. Ilyen vonatkozásban sem a tanácsot, sem tagságát nem tudjuk kivonni a választási kampányból. Az MNT elnökeként ezt más dimenzióban is látom: az összes hatalmi szerv közül szerintem az MNT van egyedül abban a helyzetben, hogy saját munkájára koncentrálhat ebben az időszakban. Mi nem állunk le a munkával, sőt, úgymond teljes kapacitással dolgozunk azon, hogy az általunk kidolgozott programokat időben, hatékonyan hajtsuk végre. Az MNT ígéreteinek, programjainak teljesítése összecseng a VMSZ célkitűzéseivel és programjával. Sohasem titkoltuk, hogy az MNT-ben a VMSZ által megfogalmazott politikát valósítjuk meg. A programok sikeres, hatékony, időben történő végrehajtása természetszerűen a VMSZ sikerességét, kampányát segíti. Ezt nem is kívánjuk titkolni, ez így természetes, hiszen a VMSZ politizálásának egy fontos színtere az MNT, a tanácsban történő politizálás pedig összefügg a többi hatalmi szintben való jelenléttel is. Az MNT úgy válthatja be leghatékonyabban ígéreteit, ha együttműködhet a többi hatalmi szinttel, ehhez pedig egy erős magyar politikai jelenlét szükséges.
A választókat sem tervezik semmilyen formában voksolásra ösztönözni? Megszólítják-e azokat a magyarokat, akik feliratkoztak a magyar választói névjegyzékre?
– Nekünk nincsen magyar választói névjegyzékünk, az államnál van a névjegyzék. Ilyen szempontból tehát nem tudjuk megszólítani a polgárokat. Az MNT elnökeként és közéleti személyiségként is számtalanszor elmondtam már, hogy akkor, amikor a közösségnek négyévente alkalma van befolyásolnia az állam működését, akkor minél nagyobb számban és arányban kell az embereknek élnie ezzel a lehetőséggel. Azokat is a szavazáson való részvételre ösztönzöm, akik nem az általam preferált politikai pártot támogatják. A politikai kultúrát, az állam és a hatalom működését tesszük minőségesebbé azzal, ha minél többen megyünk el szavazni. Külön kampányt ebben a vonatkozásban nem fogunk folytatni, úgy vélem, hogy ez nem a mi feladatunk. De általánosságban véve elmondhatom: az MNT-nek is érdeke, hogy a magyar emberek minél nagyobb arányban vegyenek részt a politikai döntéshozatalnak ebben az egy elemében. A népszuverenitás gyakorlásában az embereknek nagyon korlátozott szerepük van, általában erre a négyévenkénti lehetőségre korlátozódik. Ezért lenne jó legalább ilyenkor élni az adott lehetősséggel. A magyar közösség most nem abban a helyzetben van, hogy csak a kisebbik rosszra szavazhat. Több olyan választáson vettünk már részt, amikor nem igazán tudtunk nyugodt szívvel pártot, jelöltet választani, hanem gyakran abba a szerepbe kerültünk, hogy a sok rossz közül a legkevésbé rosszra kellett szavaznunk. Ezúttal nyugodt lélekkel szavazhatunk a jobbra is.
Ezek szerint Ön nem támogatja a szerbiai értelmiségiek egy részének kezdeményezését, hogy a polgárok érvénytelen szavazócédulát adjanak át a választások napján.
– A nem magyar nemzetiségű emberek vonatkozásában valós dilemmáról van szó. Esetükben a kezdeményezés nem tűnik csupán blöffnek vagy hecckampánynak. Meglehetősen sok és komoly alapja van annak, hogy az értelmiségiek, a politikát egy kicsit magasabb és szélesebb perspektívában látó emberek egy része úgy érezze: a politikai színtéren nincsenek olyan szereplők, akik nem rendelkeznek azokkal a gyengeségekkel, aberrációkkal, hiteltelenséggel, amelyek távol tartják a saját fejével gondolkodó embert a politikai döntéshozataltól. Ugyanakkor nekünk, magyaroknak, ebből a szempontból nem teljesen ugyanaz a helyzetünk. Ennek két oka van: egyik a kisebbségi helyzetből eredő státus. Ha a magyar ember nem is mindig érzi azt, hogy szavazatával közvetlenül jobbra fordíthatja saját sorsát, szavazatának kétségtelenül nemzetmegtartó ereje is van. A szerb nemzetiségű polgárok esetében ez másként van: ők ha szavaznak, ha nem, nemzetük, anyanyelvük, kultúrájuk fennmaradása Szerbiában nincsen veszélyben. Egy magyar embernek viszont folyamatosan erőt és energiát kell befektetnie abba, hogy a kilencven éve kisebbségi sorsban élő közösség megmaradjon közösségként. Ha mi maradunk távol, akkor nemcsak egy politikai értékítéletet mondunk ezzel, hanem gyakorlatilag saját közösségünk felmorzsolódását is támogatjuk. A másik ok pedig a következő: ha a szerbiai parlamentnek vannak hiteles szereplői, akkor ezeket a kisebbségi frakció VMSZ-es képviselői között kell keresnünk. Kevés olyan tagja van a szerbiai parlamentnek, aki nem hasonult meg a szavazások alkalmával, akinek nem kellett saját ősei, nemzete ellen szavaznia pártfegyelem miatt. Ha ilyen tagok vannak, azoknak egy jó részét a VMSZ képviselői jelentik. Úgy vélem, hogy részemről ez nem egy szubjektív értékítélet, hanem a négy év teljesítményét felülvizsgálva igencsak jól dokumentálható tény. Ebből a szempontból egy kicsit jobb helyzetben vagyunk, mint a nem magyar nemzetiségű emberek: az a politizálás, amit a legnagyobb vajdasági magyar párt folytatott, ebben a szerbiai konkurenciában nagyon hiteles opciónak mutatkozott meg az elmúlt négy évben.
Ha ezt a hitelességet vesszük alapul és azt, hogy a vajdasági és egyéb pártok közül csak a VMSZ volt az, amelyik a tartomány érdekeiért küzdött, Ön szerint előfordulhat-e, hogy a párt a nem magyar közösség köréből is jelentős számú szavazathoz jut?
– Az én pozíciómból ezt nehéz megítélni. Ahhoz, hogy ezt előre megjósoljuk, nagyon komoly szociológiai felmérésre lenne szükség. Egy biztos: amikor 2008-ban az elnökválasztáson Pásztor István 93 ezer szavazatot kapott, akkor ebből nem elhanyagolandó, ezres nagyságrendű volt a nem magyar szavaztok száma. A szerb szavazók között létező elfásultság valóban elindíthat bizonyos átpártolást a VMSZ irányába. Ugyanakkor nem szabad illúziókban élni: az a réteg, amely igazán csalódott, és amely általában értelmiségi emberekből épül fel, nem olyan széles rétege a szerbiai társadalomnak. Ennek a rétegnek is van egy olyan része, amely határozott nemzeti öntudattal rendelkezik, és ezek az emberek valószínűleg hihetetlenül nehezen dönthetnek úgy, hogy egy magyar nemzeti pártra szavazzanak. Személyes véleményem szerint lesz egy ilyen tendencia a nem magyar választópolgárok körében, de az ő szavazataik nem befolyásolják döntően a választások kimenetelét.
