Másfél hónapja folyik az egyezkedés a politikai pártok között. A rendkívül kényes helyzetből mindenki győztesen szeretne kikerülni. Pásztor Istvánt, a Magyar koalíció vezetőjét arról kérdeztük, milyen szerepet vállalnak a köztársasági kormányban, mire számítanak tartományi szinten és mi lesz Szabadkával?
Kezdjük talán a legfelsőbb szinten! A köztársasági parlamentben és a kormányalakítás körül hogyan alakul a helyzet?
Csak a végkifejlet feltételezésében lehet beszélni az erőviszonyok kialakításáról. A négy megszerzett parlamenti helynek nagyon nagy súlya van, mert nem lehet biztos kormányt és parlamenti többséget alakítani az említett négy hely és szavazat nélkül. Ez az elkövetkező hetekben és hónapokban erősödni fog, és a májusi választás megítélése át fog értékelődni, az élet fogja átértékelni.
Miként?
Bebizonyosodott, hogy a négy parlamenti helynek - igaz, hogy kevesebb mint a tervezett 5-7 - roppant fontos szerepe lesz, mert Szerbia jövőjét fogja befolyásolni. Ez nem retorikai fordulat, mert életszerű alapja van, ugyanis az utóbbi napokban egyre fontosabbá válik az ország megítélése szempontjából, hogy a négy magyar parlamenti képviselő hol fog állni. Mi persze kezdettől fogva az európai orientáltságot tartjuk a legfontosabbnak, s ez most még inkább fokozódik. Ezért odaértünk, hogy hivatalos formában is egyfajta felajánlást kaptunk, méghozzá a köztársasági kormányban betöltendő esetleges személyi szerep tekintetében. Ez eddig nem volt, mert a másfél hónap úgy múlott el, hogy minden pártnak a kormányban való szereplése fontosabbnak bizonyult - beleértve a bosnyákokat is - mint a miénk. Most végre kiderült, hogy az ország Európa irányába történő legitimizálása az esetleges bosnyák kisebbségi részvétellel nem elegendő, hanem bizony fontos volna a magyar részvétel is.
Mit tartanak fontosnak abból a szempontból, hogy hogyan viszonyuljanak a köztársasági parlamenti többséghez és a kormányhoz?
Számunkra prioritás az ország mozgásirányának a megválasztása, mert a vajdasági magyar közösségnek ez a hosszú távú, ugyanakkor jelenlegi politikai érdeke is. Fontos, hogy az a politikai tartalom, amit tárgyalási platformként megfogalmaztunk, beépüljön a jövőbeli kormánynak a négyéves programjába. De úgy épüljön be, hogy az a négyéves programnak az egész idejére vonatkozzon, ne úgy, hogy csak a négyéves ciklusnak a vége felé kezdjék alkalmazni, úgyhogy a negyedik évben kerüljön rá sor, mert csak az isten tudja, hogy egyáltalán eljutunk-e a negyedik évig. Azon vagyunk, hogy az első pillanattól kezdve a jövőbeni kormánynak programrészévé váljon a platformunk.
Mit tartalmaz ez a platform?
Mindazokat a hosszútávú célkitűzéseket, amelyek nem valósultak meg, s amelyeket a magyar politika - az elmúlt közel 20 évben - megfogalmazott és ma aktualizált. Hangsúlyozom, nem csak az igényeket foglalja magában, hanem a megvalósulásnak az idővonzatait is, tehát határidőket. Erről kezdtük tárgyalni, de a tárgyalás még nem fejeződött be, viszont megállapítást nyert, hogy a tartalom vonatkozásában nincsenek fenntartások. Az elkövetkező napokban a határidő átbeszélésére kerül sor.
Mit tart legfontosabbnak a tárgyalások során?
Azt, hogy a vajdasági magyar kisebbség stratégiai kérdéseit állami szintre emeljük, de ezek nemcsak a kisebbségi közösség számára fontosak, hanem az egész ország szempontjából is. Ha meg akarjuk változtatni Szerbiát, akkor azt komoly hozzáállással kell tennünk, és ebben a négy parlamenti hely nagyon sokat segít nekünk.
A kormányban mire számíthat a Magyar Koalíció?
A négy parlamenti hely egy miniszteri helyet jelent, ez már megállapítást nyert, de jelenleg az az álláspontunk, hogy ennek a helynek a betöltésével nem kívánunk élni. Nem kívánunk a szerb kormányban szerepet vállalni, mondom, jelenleg ez az álláspont, de a tárgyalások menete során még változhat.
Konkrétan a Mezőgazdasági Minisztériumról lenne szó?
Nem a Mezőgazdasági Minisztérium került szóba, egy vagy több konkrétum hangzott el, ezt járjuk most körül, de nem lehet még tudni, hogy, mi lesz a végkifejlet. Mi inkább azon az állásponton vagyunk, hogy a minisztériumok munkájában államtitkárokként szeretnénk szerepet vállalni. Többel is, 5-10 államtitkári pozíciót szeretnénk megszerezni különböző minisztériumokban. Olyan személyeket kívánunk államtitkári tisztséghez juttatni, akik képzettek, szakértői szinten tevékenykednek, vagy készen állnak arra, hogy elsajátítsák az adott szakmát. Aránylag fiatal emberekben gondolkodunk, akikre a hosszútávú politizálás szempontjából építeni lehet. Az a szándékunk, hogy kineveljünk egy új generációt, olyan szakembereket, akik járatosak lesznek a belgrádi minisztériumi életben, egy-egy minisztériumból begyűjtött fontos információkkal gazdagítani fognak bennünket, és érvényesíteni tudjuk majd a politikai szándékunkat. Már öt fiatalt találtunk, akik elvállalnák ezt a megbízatást, hajlandóak lennének Belgrádban élni, és ezekkel a munkákkal szándékoznak foglalkozni. Ezenfelül intézményekben, közvállalatokban kívánunk szakértői szerephez jutni és az igazgatóbizottságokban.
Nézzük, mi a helyzet tartományi szinten?
Kevésbé figyel a közvélemény most a tartományi parlamenti és kormányalakításra, mert a középpontban az országos szint megformálásával vannak elfoglalva. Pedig számunkra egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz a tartományban. Az igaz, hogy a célul kitűzött parlamenti helyek számára vonatkozó eredmény elmaradt, de így is kedvezően alakult a helyzet, ugyanis az Európai Vajdasági Koalíció nem kíván kormányozni nélkülünk. Tárgyalási alapként mi a tartományi parlamenti elnöki tisztségre tartunk igényt, és azt mondtuk, hogy feltett szándékunk megtartani azokat a helyeket, amelyekkel eddig is rendelkeztünk, név szerint: a jogalkotási és kisebbségügyi, az oktatási és művelődési, a környezetvédelmi és a privatizációs titkárság vezetését, valamint egy alelnöki helyet.
Ezzel szemben milyen ígéretet kaptak ?
Nos, az ajánlat így hangzott: parlamenti elnöki hely, egy alelnök, gazdasági titkárság, jogalkotási és kisebbségügyi titkárság s az oktatási titkárság, de azzal a feltétellel, hogy a kultúrát leválasztanák innen. Ebből kiviláglik, hogy a környezetvédelmi titkárság már nem lenne a miénk, azzal a magyarázattal, hogy kevesebb parlamenti helyet szereztünk meg, mint amennyivel az elmúlt időszakban rendelkeztünk.
Bizonyára az elkövetkező napokban sok minden el fog dőlni, és sok minden meg fog még változni?
Bizony így van. Azért beszéltem én úgy, hogy csomagban kell folyamatosan gondolkodunk, mert akkor a csomag egyes elemei átcsoportosíthatóak, és így jön be az, hogyha már köztársasági szinten egy adott helyzet van, akkor az átváltható más pozícióra alsóbb szinten, persze kérdés, hogy mi mennyire váltható át, és mennyit ér a mennyi. Egy miniszteri poszt két titkárságot ér vagy csak másfelet? Ezek azok a dolgok, amikről az elkövetkezőkben tárgyalnunk kell. Azt is tudni kell, hogy ugyanaz a helyzet van, mint minden alku esetében, két fél áll egymással szemben, és mind a kettő úgy éli meg a végeredményt, hogy az számára nem lesz kielégítő. Még nehezebb a politikában tárgyalni, mert nincsenek mércék, aminek alapján pontosan lehet tudni, hogy egy alma, az két körte, vagy két és fél, esetleg csak másfél. Ez közös érdekegyeztetés, kompromisszumkészség és a nagyvonalúság függvénye. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.
A fent vázolt eset miként tükröződik Szabadkán?
Kezdeti fázisban vannak a tárgyalások Szabadkára vonatkozóan. Négy nappal ezelőtt indultak el lassan, nyögve nyelősen, mondhatom, nagyon messze vannak egymástól a felvázolt lehetőségek. Az biztos, hogy megoldást találni kell, és az is vitathatatlan, hogy a két tárgyaló fél nem kíván többséget létrehozni Szabadkán oly módon, hogy a másikat kizárja és egy harmadik potenciális oldallal szövetkezik. Ez politikailag vállalhatatlan lenne.
Mégis mi várható?
A Magyar Koalíció olyan eredményt ért el, amire az utóbbi időben nem volt példa. Azt is be kell látnunk, hogy Szabadka már nem magyar város. Igaz, az elmúlt 12-13 évben azért volt magyar vezetése, mert politikai alku keretében ilyen helyzet jött létre. A mostani helyzet sem különbözik a korábbiaktól, csak kérdés az, hogy hányszor lehet politikai alkut kötni sikerrel. Négyszer már bejött, ötödszörre nem biztos, hogy így lesz. Az a gond, hogy a Demokrata Pártnak nem a csúcs, hanem az alsóbb szintű vezetésnél elemi erővel működik az, hogy alku helyzetet ne hozzanak létre, s az előző folyamat ne legyen folytatható. Gyakran ezt úgy fogalmazták meg, hogy ki kell söpörni a magyarokat. Ez a mondat a Demokrata Párt lokális vezetőinek a szájából többször is elhangzott. Én úgy látom, hogy a DP szabadkai vezetése egy olyan pártra utal, amelyik egynemzetiségű szerb párt. Ezt a pártvezetés összetétele és retorikája bizonyítja. Ez az a politikai erő, amely hordozója a politikai ambícióknak, amely nem tud elképzelni semmilyen más megoldást, csak a magyarok kisöprését, legyűrését. Lehet, hogy mi is elősegítettük ennek a nézetnek a kialakulását, de most már késő ezen töprengeni, az adott helyzetet kell számunkra legmegfelelőbben rendezni. Ígérem, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy egy olyan megállapodás jöjjön létre, amely találkozik az érdekeinkkel és az eddig megfogalmazottakkal. Hogy mire lesz ez elegendő, majd meglátjuk.
Mi a helyzet a többi magyar többségű önkormányzatban?
Sok tekintetben kikristályosodott az az elvi megállapodás, hogy ugyanazt a politikai struktúrát próbáljuk létrehozni az egész vertikumban, ami a mi részünkről elfogadásra került, s ez egyfajta gesztusként fogható fel. Mert ott is, ahol nem feltétlenül lett volna szükség arra, hogy a DP emberét bevegyük az alakuló összetételbe, mi ezt tettük, de hiszem azt, hogy ez nemcsak gesztus, hanem a megkövetelt ügykezelésnek az általunk történő prezentálása is. Mert ott, ahol mi jelen vagyunk, számítottunk arra, hogy a politikai életben szerephez jussunk, ugyanis hosszú távon mindenkinek ez az érdeke. Ahol nem magyar közösségek vannak jelen, ugyanezt próbáljuk prezentálni. Például Topolyán, ahol abszolút többségünk van, és nem kellett volna bevennünk senkit sem a megalakuló vezetésbe, mi ezt megtettük, mert hosszútávon rövidlátásra vallana, ha mindenkit kisöpörnénk, ami a jövőben újabb kisöpréseket fogna eredményezni, persze máshol, vagy akár ugyanazon a helyen, csak másik időben. Jelenleg még csak Becsén, Adán és Csókán fluid a kép. Kiegyenlítődtek az erőviszonyok, de másokkal is meg kell állapodni ahhoz, hogy többséget tudjunk létrehozni. Az önkormányzatok megalakulása az MK-n belül is feszültség forrása, főleg a becsei és az adai kérdés tekintetében. Zentán létrejött az MK és a DP aránylag kényelmes önkormányzati többsége, de Zentán is, mint máshol, Topolyát kivéve, polgármesterváltás történik. Reményeink szerint az MK-nak és a VMSZ-nek új polgármester-jelöltje lesz. Magyarkanizsával maximálisan meg vagyok elégedve, ez az egyedüli önkormányzat, ahol csak két politikai erő van a községi képviselő-testületben. Abszolút többségünk van, és az elkövetkező pár évben, amíg ez a ciklus tart, mi fogjuk megpróbálni irányítani a várost. Újdonságnak számít Törökkanizsa, ahol most van először magyar frakció, az önkormányzati vezetésnek egyik fontos pillére lesz a mi a hét képviselőnk. Kishegyesen szélesebb koalíció alakul, az MK mellett a montenegróiak és a DP részvételével.
Egyel kevesebb titkárságot kínálnak a magyaroknak, mert rosszabbul szerepeltek a választásokokn, mint korábban
