Hétfőn hajnalban fejeződtek be a tárgyalások a Demokrata Párt és a Magyar Koalíció képviselői között, amelynek eredményeképpen körvonalazódott köztársasági szinten a magyar kormányzati szerepvállalás, Szabadka szintjén pedig a hatalommegosztás struktúrája. Pásztor szerint a szabadkai végeredmény nem tekinthető kudarcnak.
Köztársasági szinten a Magyar Koalíció államtitkári helyeket kap, a tartományban gyakorlatilag megtartják eddigi tárcáikat és újabb tisztségeket szereznek, Szabadkán pedig szintén kedvező pozíciókat sikerült kiharcolni, még ha nem is az MK adja a polgármestert. Így foglalható össze röviden a maratoni tárgyalássorozat végeredménye, amelyről Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
– Az országos szint tekintetében elmondható, hogy egy olyan megállapodás került elfogadásra, amiben benne vannak mindazok a megoldások, amelyeket mi az elmúlt 15-20 évben, mint magyar politika országos, tartományi és önkormányzati vonatkozásban, de a közösség vonatozásában is megfogalmaztunk és eddig nem nyertek megoldást. Ezek most nemcsak célkitűzésként szerepelnek, hanem közösen vállalt feladatként is, ami határidőhöz kötött. Ezek a határidők gyakorlatilag mostantól érvényesek és rövidebb-hosszabb terjedelműek. Így például az észak-bácskai körzethatárok megváltoztatása esetében ez a határidő 2008. augusztus 31. Ez a politikai tartalom és más tartalmak egy koalíciós megállapodás elemei, amelynek szövegét egy tartalmi egyeztetést követően a Magyar Koalíció Boris Tadićtyal fogja aláírni.
Ami szintén végérvényesnek tekinthető, hogy kormányzati szerepet nem vállalunk, de része leszünk a parlamenti többségnek, amely kormányt fog alkotni és amely európai irányba tolja az országot. Emellett azonban államtitkári szinteken részt veszünk a minisztériumok munkájában. Jelen pillanatban több mint öt olyan ember van, akik úgy vélem, képesek arra, hogy ezen államtitkári feladatokat ellássák. Itt az elvárás, a rendszer megismerése, információk begyűjtése, tanulás és hosszú távú építkezés. Fiatal, képzett emberekről van szó, akiknek csatasorba állításával az a fiatalítási politika erősödik, amelyet korábban meghirdettünk.
A kormányalakítási tárgyalásokat kísérve, az a benyomás alakulhatott ki, hogy a DP mostohán, szinte lekicsinylően viszonyult az MK-hoz. Amíg a két képviselővel rendelkező bosnyákok miniszteri helyet kaptak, addig az MK-nak, amelynek négy képviselője van, holmi döntéshozatali jog nélküli tisztségeket kínáltak fel...
– Igen, így is lehet ezt dolgot megélni, az igazság teljessége végett azonban szeretném elmondani, hogy a bosnyákok kezdettől fogva erőteljesen követelték, hogy miniszterük legyen, mi viszont nem. A két ajánlat közötti különbség tehát, hogy az övéké egy kiverekedett pozíció, a miénk pedig egy felajánlott lehetőség volt. A kettő közti különbség, hogy a politizálás szempontjából az ötletek megvalósulása a fontos, nem pedig pöffeszkedni egy miniszteri bársonyszékben. Az ajánlatot személy szerint is problémásnak éltem meg, mert ha fontos, hogy az új kormány legitimizmusa szempontjából a magyar politika személyen keresztül látható szerepvállalása is felmutatható legyen, nem a múlt csütörtökön kellett volna ajánlatot tenni, hanem 1 hónappal ezelőtt.
Azonban azt is szeretném elmondani, hogy ha olyan kormányalelnöki felkérés is érkezett volna, amely miniszteri hellyel jár, valószínűleg akkor sem fogadtuk volna el. Arról van szó, hogy sok mindenben csak komoly engedmények útján tudtunk megállapodásra jutni, ezért én egyrészről problémásnak tartottam volna, ha miniszteri helyet fogadunk el, éspedig erkölcsi szempontból, mert a közvélemény úgy gondolta volna, hogy azért tettünk engedményeket, hogy ezt biztosítani tudjuk. Másrészről azt gondolom, ezzel a felvett pozícióval mi igazából kivárunk a szocialisták legitimizmusa szempontjából. Ami az elmúlt napokban elhangzott a kollektív amnézia vonatkozásában, az emlékezés, a kilencvenes években általuk okozott károk vonatkozásában arra ösztönöz, hogy ez a visszafogottság lehet részünkről az egyedüli felvállalható viselkedési mód.
A szabadkai polgármesteri széket végül nem sikerült megszerezni illetve megtartani. Mennyire éli meg ezt kudarcként illetve a kiharcolt pozíció mennyire teszi lehetővé a koalíció által képviselt érdekek érvényesítését?
– Azt, hogy nem mi adjuk a polgármestert, ma nem élem meg veszteségként, mert mérlegelnünk kellett. A szabadkai erőviszonyok tükrében az országos stabilitás fontos kérdéssé vált. Volt a tárgyalások során egy pillanat, amikor egyértelművé vált, hogy ha Szabadkán nincs megállapodás, akkor nem lesz meg a parlamenti többség, ugyanis a parlamentben a VMSZ adja a 125-126-127-128. szavazatot. (A kormányzó többséghez 126 szavazat szükséges – a szerk. megj.) Ha nincs megállapodás minden vonatkozásban, akkor mi ezeket a szavazatokat nem tudtuk volna odatenni, amivel az instabilitás okozói mi lettünk volna. Ennek bekövetkezte újabb választásokat eredményezett volna. Ez új választásokat és az európai közeledés elodázását jelentette volna. Így világossá vált, hogy olyan szintű szakítópróbáról van szó, amelyet ha erőltetünk, országos szinten patthelyzet alakul ki. Ezért lemondtunk a szabadkai polgármesteri pozícióról ugyanakkor arra törekedtünk, hogy megfelelő kompenzációkhoz jussunk és ez sikerült.
Amit még borzalmasan fontosnak tartok: Szabadkán új viszonyrendszert kezdtünk építeni, amely a partnerségen alapul. Nincsenek alacsonyabb rendűek, minden kudarc és siker közös, ezért a szabadkai történet egy kiegyensúlyozott történet, amely nem jelent megalázó pozíciót, és ezt nem lehet vereségként megélni.
Pontosan hogy fog kinézni a szabadkai hatalmi többség?
– A megállapodás értelmében a polgármester demokrata lesz, az alpolgármestert a VHDSZ adja. A város képviselő-testületének elnöke és titkára a Magyar Koalíció soraiból kerül ki, a testület alelnökét pedig a G17 Plusz adja. A közigazgatás vezetője demokrata lesz.
A városi tanácsban 5 tagot adunk mi, hármat a demokraták plusz övéké a polgármester és az alpolgármester. A megállapodás szerint mindenben konszenzusos döntés születik.
A közvállalatok tekintetében mindenki megtartja, ami volt, azzal, hogy felcseréltük az Építésügyi Igazgatóságot és a Városrendezési Hivatalt, így az előbbi lesz a miénk, az utóbbit pedig a demokraták irányítják a jövőben. Az új közvállalatok közül a DP irányíthatja majd a Palics Park vállalatot illetve az ipari parkot működtető céget, ha ilyen egyáltalán alakulni fog. Egyensúlyra törekszünk, vagyis ahol egyik erő adja az igazgatót, ott a másik adja annak helyettesét.
Tartományi szinten még folynak a tárgyalások, mi az amit már tudni lehet?
– Tartományi szinten mi adjuk a parlamenti elnököt, egy kormányalelnököt, miénk lesz a gazdasági titkárság, illetve a teljes gazdasági szféra egy titkárságon belül. Megtartjuk a kisebbségügyi, közigazgatási és jogalkotási titkárságot. Még nem tudni külön válik-e az oktatási és a művelődési tárca. Ha nem, akkor mindkettő a miénk, ha külön lesz, az oktatást mi irányítjuk. A környezetvédelmi titkárság még nyitott kérdés, de megtartjuk az erdőgazdaságot és a mezőgazdaság-fejlesztési alap is a mi hatáskörünkben marad.
A személyi kérdéseket illetően Pásztor István annyit mondott, hogy nem született döntés arról, hogy a parlament elnöke Egeresi Sándor legyen-e, illetve, amennyiben minden rendben halad, Pásztor kormányalelnök és gazdasági titkár lesz a tartományi adminisztrációban.
