Gazdasági elemzők szerint Szerbiában a pénz 35−40 százaléka a szürkegazdaságban mozog. Egyik zsebből a másikba. A pártfinanszírozás, illetve a politikai szerveződések pénzelésének egy része is ebbe a szférába tartozik. A pártok ugyanis a közpénzekből is kapnak: havonta félmillió euró kerül az adófizetők pénztárcájából a politikai szerveződések kasszájába. Ez persze nem elegendő, így más forrásokból is szereznek kisebb-nagyobb összegeket.
Januárban fogadta el a parlament a pártfinanszírozásról szóló törvényt. Eszerint ezek a tömörülések a közpénzek mellett a beszedett tagsági díjból, valamint magán- és jogi személyek adományaiból finanszírozhatják a tevékenységüket. Az új párttörvény kimondja, hogy a magánszemélyek legfeljebb az egyhavi átlagbér (40 000 dinár) 20-szorosát utalhatják át a pártoknak támogatás címén, a jogi személyek pedig annak 200-szorosával tehetik mindezt. A törvény tiltja, hogy közvállalatok, továbbá külföldi vállalatok vagy magánszemélyek pénzt juttassanak a politikai szerveződéseknek.
Ugyan nem szoktunk róla beszélni, mégis mindenki tudja, hogy a párttagsági díj mellett van kötelező támogatás is. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki a párt jóvoltából jutott tisztséghez vagy került jól jövedelmező munkahelyre, akkor a bérének az 5−10 százalékára minden hónapban igényt tartanak. A legtöbb tömörülésnél ez bejáródott gyakorlat. Ahogyan az is, hogy a holdudvarukba tartozó cégek is támogatják őket annak fejében, hogy olyan megbízásokat kapjanak, amelyekről mások csak álmodnak.
Most, a kampány idején a pártoknak nagy szükségük van a pénzre. A törvény kötelezi őket arra, hogy honlapjukon közzétegyék a támogatóik listáját, s hogy mikor mekkora összeg érkezett a számlájukra. Nos, kötelezettség ide vagy oda, nem igazán tesznek eleget a jogszabályba foglaltaknak. Vannak csoportosulások, amelyek egyáltalán nem jelölték meg a támogatóikat, vannak, amelyeknek a listáján két évvel ezelőtti adatokat találtunk, s persze olyanok is akadnak, amelyek beszámolnak a pénzmozgásokról. Hogy ez utóbbiak listája teljes-e vagy sem, azt nem tudjuk. A Korrupcióellenes Ügynökség tehetetlen. Nem áll módjában felelősségre vonni egyetlen pártot sem, csupán szabálysértési feljelentést tehet, ha korrupciógyanús esetet észlel. De még soha egyetlen politikai szerveződés ellen sem indult eljárás. Akár az állami számvevőszék is vizsgálhatná a pártfinanszírozást, Radoslav Sretenović elnök azonban azt nyilatkozta, hogy erre nincs kapacitásuk.
A Demokrata Párt a honlapján 2012-re vonatkozóan 206 támogatója nevét közli. A legnagyobb összeg, amit magánszemélytől kaptak, 292 000 dinár, s ezt a belgrádi illetőségű Branislav Krekić utalta át. A vállalatok közül a legnagyobb tételt, 2535 000 dinárt a szabadkai Bus Ground Handling fizette be a DP számlájára. A 206 támogató közül 68 vajdasági. A legtöbb közülük szabadkai, nagybecskereki, újvidéki és zombori, de találunk adai, csókai és óbecsei támogatókat is. Az adai polgármester, Bilicki Zoltán neve mellett a listán 35 600 dinár áll, az ugyancsak adai Nacsa István 37 980, Búcsú Attila pedig 45 400 dinárral támogatta a Demokrata Pártot. A zombori Varga Ferenc 40 000 dinárt adott a lista szerint a DP-nek. Szabadkáról Dejan Balažević 115 000, Danilo Čabrić 153 000, Danijel Horvat 154 845, Mirjana Poljaković 159 680, Aleksandar Trivić Lovčanski pedig 174 000 dinárt adott a pártnak. Lódi Gábor nagybecskereki illetőségű párttag 100 000 dinárral támogatta a DP-t.
A Szerb Haladó Párt honlapján csak a tavaly augusztusra, szeptemberre és októberre vonatkozó adatokat találtuk meg. Több magánszemély is 300 000 dinárt utalt át ennek a tömörülésnek. Vajdaságiak is vannak közöttük: több szabadkai és újvidéki, sőt egy bajmoki is...
A Szerbiai Szocialista Pártot az idén 16 magánszemély támogatta, összesen 4 millió dinárral, ám a weboldal tanúsága szerint egyetlen vállalattól sem kaptak pénzt. A szponzoroknak pontosan a fele vajdasági. A legnagyobb összeg 450000 dinár, amit a belgrádi Dejan Stefanović utalt át.
A Szerb Radikális Párt honlapján se híre, se hamva a pénzügyi jelentésnek vagy a támogatók névsorának.
A Liberális Demokrata Pártot a honlapon feltüntetettek szerint 16-an támogatták. Az átutalt összeg 6 172 000 dinár. A belgrádi Jelena Jovanović 708 000 dinárt adományozott az LDP-nek a kampány finanszírozásához. A támogatók listáján egyetlen vajdasági illetőségű támogatót sem találtunk.
Koštunica Szerbiai Demokrata Pártjának honlapján 88 olyan támogató neve szerepel, akik az idén utaltak pénzt a pártnak. Közülük 8 vajdasági. A legnagyobb összeget, 700 000 dinárt a fővárosi Milovan Milošević utalta át.
A vajdasági magyar pártok közül csak a VMSZ honlapján bukkantunk rá a támogatásokra vonatkozó adatokra. A Vajdasági Magyar Szövetség honlapján négy támogató nevét találtuk meg. Valamennyien magánszemélyek: Csóré Róbert 72 184,50 dinárral, Pásztor István 52000 dinárral, Deli Andor 50400 dinárral, prof. dr. Dujmovics Ferenc pedig 42000 dinárral járult hozzá a kampányköltségekhez. Vállalatok támogatásáról nincs adat.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt honlapján nincs adat a támogatásokról, mint ahogyan a VMDK és az MPSZ honlapján sem.
Nemcsak a közvállalatok nem támogathatják a pártokat, hanem azok a cégek sem, amelyek közhasznú munkát végeznek. Magyarán: ha állami megbízást kaphatnak, akkor nem utalhatnak. Logikus ugyanis, hogy amelyik cég rendszeresen fizet a pártnak, számíthat azokra a megbízásokra, amelyeken általában jól lehet keresni. Az érdek-összefonódás azonban szinte ugyanilyen a magánszemélyek támogatása esetében is.
A kampány sokba kerül. Hogy az állam megakadályozza a pénzszórást, az új törvény arra kötelezi az elnökjelölteket, hogy helyezzenek letétbe félmillió eurót. Ha a többségi jelölt nem szerzi meg a szavazatoknak legalább az 1 százalékát, azaz hozzávetőlegesen 40 000 voksot, akkor nem kapja vissza a letétbe helyezett összeget. A kisebbségi induló esetében a cenzus a szavazatok 0,2 százaléka, azaz 8000 szavazat. A szerb állam 8 millió eurót szán az elnökválasztásra. A jelöltek az államkasszából kapnak hozzávetőlegesen félmillió eurót a kampányolásra. Korábban jól jövedelmező kaland volt elnökjelöltnek lenni, az új törvény célja viszont kiszűrni a komolytalan indulókat. Ezért van az, hogy akik nem érik el a kívánt szavazatszámot, elvesztik a letétbe helyezett pénzüket, illetve értéküket. Mert nemcsak készpénzt lehet letétbe helyezni, hanem értékpapírt és kölcsönfelvételi végzést is.
Hogy a felsorolt támogatások mellett hogyan lehet félmilliót letétbe helyezni és még kampányolni is, hát az nem igazán világos. Illetve világos, hiszen mindenki arról beszél, hogy a pártfinanszírozás maga a szürkegazdaság. Félmillió euróból Szabadkán 10 családi házat lehet venni. Azon gondolkodtam: vajon ki az, akinek ma ennyi félretett pénze van?! Vagy mégis mit tehettek letétbe a jelöltek? Pártpénzeket? Magánvagyont? Értékpapírokat?
Ha azzal számolunk, hogy Boris Tadić négy évvel ezelőtt több mint 1 400 000, Tomislav Nikolić pedig 1 600 000 voksot kapott az első fordulóban, akkor ha négymillió szavazó vesz részt a választáson, kevesebb mint egymillió szavazat között osztozhat a 10 elnökjelölt. Elméletileg mindegyik megszerezhet 40 000 szavazatot. Irányadónak a párttagok számát vehetjük. A Demokrata Pártnak a honlapja szerint 190 000 tagja van, a Szerb Radikális Pártnak pedig a saját adatai szerint félmillió. A Szerbiai Egyesült Régiók 220 000 tagot jelentett be, a szocialisták azt állítják, nekik 120 000 aktív tagjuk van, Koštunicáék pedig 100 000 körülire saccolják a számukat. Hogy a főmufti is átlépi a cenzust, az szinte bizonyos, és a többi esélytelen helyzete sem kilátástalan.
Végül is meglehetősen jó üzlet elnökjelöltnek lenni. Külön kampányt úgysem kell szervezni, hiszen pártja többi indulójával együtt is kampányolhat a jelölt. Ami pedig megkerülhetetlen kiadás valamennyiük számára, az a 10 000 aláírás hitelesítése, ez pedig egyenként 50 dinárral számolva 500 000 dinár. Ha az elnökválasztásra szánt 8 millió euró felét költik el az első fordulóra – mint ahogyan azt bejelentették −, akkor az államkasszából mindegyikük 333333 eurót kap majd.
