Az elmúlt négy évben a vajdasági kormány egészségügyi titkáraként tevékenykedett – mint mondja, a nehéz gazdasági körülmények ellenére is megannyi eredményt sikerült letennie az asztalra. Dr. Csengeri Attila, a vajdasági kormány honlapján közzétettek szerint, 2000 óta tagja a Demokrata Pártnak. Az előttünk álló választásokon is e párt színeiben indul, méghozzá a tartományi parlamenti választások egyéni képviselőjelöltjeként méretteti meg magát a IV. szabadkai választókörzetben, ahol igen erősnek számít a konkurencia is – Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke lesz Csengeri egyik ellenlábasa. A leköszönő tartományi kormány egészségügyi titkárával a közelgő választások tematikáját jártuk körül.
Milyennek látja a most már végéhez közeledő választási kampányt? Gondolok itt a többségi elv alapján történő tartományi választásokat, illetve a köztársasági szintű parlamenti és elnökválasztásokat kísérő kampányra is, melyet a leginkább a demokraták és haladók közötti harc jellemez.
– Természetesnek tartom, hogy mindegyik párt megkísérli ilyen vagy olyan módon meggyőzni a szavazókat arról, hogy az adott párt jelöltjeire adják le voksukat. A személyes tapasztalataim, különösen Királyhalmon, nagyon rosszak, mert például a demokrata párti óriásplakátokat saját plakátjaikkal ragasztották le a VMSZ aktivistái, először csak a jelölt arcát, az efféle kampányolást elítélő pártnyilatkozatot követően pedig már az egész óriásplakátot. Jelentősnek tartom még a pártok médiában való megjelenését is: számos olyan bejátszással találkozhatunk, melyben mindenfélét ígérgetnek, holott már első hallásra tudni lehet, hogy az ilyen reklámokat készítő pártoknak nincsen kapacitásuk arra, hogy azokat teljesítsék is. Úgy gondolom, hogy a mostani választások a két legnagyobb párt közötti választásnak számítanak, arról szólnak, hogy május hatodikát követően ki veszi majd át az országban az irányítást. Ez vonatkozik a parlamenti és az elnökválasztásokra is. A haladókkal, vagyis azzal a párttal szemben, amelyiknek a képviselői nemrégiben még nacionalista politikát folytattak, s többek között a szabadkai magyarságot is eltanácsolták, távozásra szólították fel, a mi kampánypropagandánk is kíméletlen.
Az eddigiekben a tartományi kormány egyik titkára volt, most egyéni parlamenti képviselőjelöltként indult a választásokon. Hogyan képzeli el saját pozícióját a választásokat követően?
– A párton belül úgy döntöttünk, hogy képviselőjelöltként indulok. Jómagam meglehetősen nagy kihívásnak tartom a döntéshozás bármelyik szintjén való részvételt: a képviselői munkát éppúgy, mint a kormány tagját érintő feladatokat. Mindkét szerepben meg tudom találni önmagam. Elmondhatom, hogy a politikai funkciók tekintetében szinte teljesen amatőrként kerültem a rám bízott titkárság élére, s figyelembe véve a nehéz gazdasági helyzetet, a titkárság rendelkezésére álló költségvetés korlátait, azt mondhatom, számos eredményt el tudtunk érni. Több új épületet adhattunk át, kapitálisnak nevezhető orvosiműszer-beszerzéseket hajtottunk végre. Vajdaság nemhogy megőrizte az egészségügyi ellátás szintjét, hanem javított is azon az elmúlt időszakban: átadtuk a Sürgősségi Központ épületét, s a kamenicai intézet kettes blokkját is hamarosan átadjuk. A munkába belerázódtam, ezért az sem jelentene gondot számomra, ha az új felállású kormányban folytatnám a jelenlegi megbízatásomat. Ez Szabadka érdekét is szolgálná: látni lehet a város fejlődését azóta, hogy jó pozícióban lévő köztársasági minisztere, illetve két tartományi titkára is van.
Milyen eredményre számít a választásokon?
– Azt várom, hogy a Demokrata Párt győztesen kerül majd ki, s a tartományi parlamentben is meg tudja szerezni a többséget.
A vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatos hozzáállásuk vagy a vajdasági pénzekért folytatott politikai harc kapcsán számos kritika érte a közelmúltban a VMSZ részéről a DP magyar képviselőit, tagjait a vajdasági magyarok érdekeinek mellőzésére hivatkozva. Mit tart szem előtt, amikor az efféle kérdésekben hoz döntést?
– Teljesen alaptalannak tekintem az efféle vádakat. Nem csupán nyilatkozatadásokkal meg fényképezkedésekkel lehet harcolni a vajdasági pénzekért, megvannak annak az egyéb kommunikációs csatornái. A vajdasági kormány minden tagja részt vett ebben a munkában. A DP sajátossága, hogy köztársasági és tartományi szinten is a hatalom gerincét képezi, az ilyen kérdéseket tehát mindig a párt egységének megőrzését figyelembe véve kezeltük.
Ez azt jelenti, hogy a párt vajdasági és belgrádi tagsága között vannak bizonyos belső ellentétek, nézetkülönbségek?
– Nem hinném, hogy lennének ellentétek. Arra gondoltam, hogy nekünk tudomásunk van róla, milyen ütemben töltődik fel az államkincstár, miért nem történnek meg időben a vajdasági pénzátutalások. Tudjuk, mennyi pénz áll rendelkezésre, s e keretek között maradva harcolhatunk a tartományi pénzek kifizetéséért is. A dohánypénz az egyik legújabb példa erre. A cigarettára kirótt jövedéki adó 22,5 százaléka illeti meg a tartományt a dohányzásról szóló korábbi törvény értelmében. Vajdaságnak 254 millió dinár járna e pillanatban, de most nem tudja megkapni a teljes összeget, 63,5 milliót kaphat. A minisztériumtól viszont időközben megkaptuk az átiratot, mely szerint a júniusban megszülető törvénnyel a tartománynak a fennmaradt összeget is törlesztik majd. Mi ezt elintéztük, rendeztük a kérdést a minisztériummal, de nem jelentettük a médiának, s nem exponáltuk magunkat a Magyar Szóban vagy másutt. Így működött ez olyan esetekben is, amikor nem érkeztek meg az összegek a nagyberuházási alapba – bennünket a vajdasági polgárok választottak meg, s mi a Vajdaságnak járó összegekért eddig is, ezután is harcoltunk és harcolni fogunk.
Megalakulását követően mivel kéne a leginkább foglalkoznia az új tartományi kormánynak?
– A munkahelyteremtéssel és a külföldi tőke idevonzásával kellene az új kormánynak a legfőképp foglalkoznia. Fontos Vajdaság brüsszeli képviseletének a szerepe ebből a szempontból, hiszen serkentheti ezt a folyamatot. A vajdasági polgárok számára jobb életfeltételeket szeretnénk biztosítani, el akarjuk kerülni a fiatalok további kivándorlását. Ebben a tekintetben nem látunk nemzetek közötti különbséget: munkahelyekre, jobb életre mindenkinek egyformán szüksége és joga van.
