– Nem nevezhetjük az SZSZP-t győztesnek, hiszen a harmadik helyen álló pártról van szó. Figyelembe kell vennünk, hogy a Szerb Haladó Párt most először mérettette meg magát parlamenti választásokon, megszerezte a legtöbb szavazatot, így ez a párt a választások győztese. Nem biztos azonban, hogy a megszerzett szavazatokat kormányalakításra tudja váltani, így feltehetjük a kérdést, ki a választások nyertese. Kijelenthető, hogy ez már valóban az SZSZP. Koalíciós lehetőségeik széles körűek, ami növeli a párt „politikai részvényeinek” az értékét a választások utáni időszak piacán. Elsőként minden bizonnyal eddigi koalíciós partnereikkel, a Demokrata Párttal fognak majd tárgyalni, de nem határolódtak el – még ha bizonyos fenntartással is nyilatkoztak vasárnap este róla – a haladókkal folytatandó esetleges egyeztetésektől sem. Meggyőződésem, hogy az elnökválasztások két köre közötti időszakban nem fog kiderülni a kormány megalakításában résztvevő koalíció pontos összetétele.
Egyes elemzők szerint viszont Ivica Dačić ütőkártyájának éppen ebben a két forduló közötti periódusban van a legnagyobb értéke, hiszen egy tizenöt százalék körüli szavazótábor támogatásával zsarolhatja az elnökjelölteket. Milyen kormánykoalíciók tűnnek most reális elképzelésnek?
– Három opciója van jelenleg a leendő kormány összetételének. Az első szerint a haladók alakítanának kormányt, de akkor mindenképp szükségük lenne a szocialistákra is, ha valóban az európai irányultságú programjuk megvalósítását szeretnék elérni. Annak a programnak a véghezvitelét, melynek európai beállítottsága ugyan inkább retorikai, kevésbé elkötelezett, de mely mégis európainak nevezhető általánosan nézve. Az SZSZP mellett szükségük lenne még a Szerbiai Egyesült Régiókra, meg a kisebbségi képviselőkre is ahhoz, hogy egy valamennyire stabil parlamenti többséghez tudjanak jutni. A második eshetőség az, hogy a Demokrata Párt köré gyülekező európai beállítottságú pártok alakítanak kormányt. A DP-nek nagyobb a koalíciós kapacitása, könnyebben tudna biztosítani egy 140 képviselőből álló kormánytöbbséget. Jelen van viszont az a gond, hogy egy ilyen többség sem lenne elegendő gyökeres változások megtételéhez, különösen nem az alkotmány módosításához, melyre elengedhetetlenül szükség lesz abban az esetben, ha a hazai pártok és az európai partnerek is közelebb szeretnék tudni Szerbiát Brüsszelhez, s a nehéz koszovói kérdés státust illető megoldását is el kívánják érni. Az ilyen döntésekhez kétharmados többség kell. Ennek és más fontos problémáknak az átfogó rendezését tehát nem szavatolhatják az említett minimális koalíciók, ahhoz egy harmadik lehetőségnek a teljesülésére, egy úgynevezett nagykoalíciónak a létrejöttére lenne szükség, mely alatt most már nem kizárólag a haladókat és a demokratákat kell érteni, hanem a szocialistákat is.
Ha a demokraták által vezetett kormány valósulna meg, abban a DP és az SZSZP mellett még vagy a SZER-nek, vagy pedig a Liberális Demokrata Pártnak is részt kellene vennie. Melyik párt számít esélyesebb partnernek jelenleg?
– Dragan Đilas belgrádi polgármester-jelölt – megjegyzem, nem közvetlen úton választják a polgármestert, de így szokás nevezni – felkínálta Mlađan Dinkićnek, a SZER elnökének, hogy a párt tisztségviselői állásban maradhatnak, függetlenül attól, hogy nem lépték át a fővárosban a parlamenti küszöböt. Dinkić erre azt válaszolta, hogy nincs szüksége alamizsnára, ami arra utal, hogy Boris Tadićtyal, a párt elnökével kíván egyeztetni. A két párt között nagy volt az ellentét a választási kampány alatt, de azt megelőzően is. Valószínűbbnek tartom az LDP-vel való megegyezést, abban az esetben, ha a gyökeres változásoktól eltekintő, a funkciók egyszerű szétosztásán alapuló minimális koalíció mellett születik majd végül döntés.
Az elnökválasztások második körében ki az esélyesebb, s kinek a szavazataira számíthatnak a jelöltek?
– Úgy vélem, hogy nem fog a szocialista szavazótábor egésze Tadićra voksolni még akkor sem, ha Ivica Dačić erre fel is szólítja szimpatizánsait. Elsősorban azért nem, mert a dačići populista kampányüzenetek közelebb állnak a Nikolić támogatását célzó hangulathoz. E szavazótábor tehát két részre szakad, nem tudnám megmondani, melyik lesz a nagyobb. Nehéz lenne megjósolni azt is, hogy mennyire lesznek majd motiváltak a Szerbiai Demokrata Párt és más jobboldali erők szavazói arra, hogy leadják Nikolićra szavazatukat. Boris Tadićnak, azt hiszem, egy hajszálnyival nagyobbak az esélyei a győzelemre, megfelelő részvételi arány és motiváltság jelenlétében, s akkor, ha támogatja majd a Vajdasági Magyar Szövetség, ahogyan azt Pásztor István korábban előrevetítette egyes tartományi kérdéseket illető megegyezés esetén. Hangsúlyozom azonban, hogy az esélyek nagyon kiegyenlítettek, így az utolsó pillanatig nehéz lesz megjósolni a végkifejletet.
