Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke tegnap sajtótájékoztatóján bejelentette, meggyőződése, hogy a vasárnapi választásokon meglopták a pártot. Szerinte a szavazóhelyek bezárása és kedd este között a VMSZ nagyjából 30 ezer szavazatot veszített el. A pártelnök nem árulta el, hogy kit gyanúsít a szégyentelen tettel.
Pásztor kijelentése rossz emlékeket ébreszt. A kilencvenes években nagyon sokszor téma volt a választási csalás – gondoljunk csak az 1996/97-es téli sétákra –, 2000. október 5-e óta azonban egyszer sem kérdőjelezte meg senki hasonló okokból kifolyólag különösebb módon a választások eredményét.
Pásztor szavai szerint „a vasárnap éjszakai és hétfői adatok értelmében 91 400 szavazatot szerzett az elnökválasztáson”, s „ez a szám mostanra furcsamód 63 262-re csökkent”. Vasárnap éjszaka a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) előzetes becslése szerint Pásztor a szavazatok 2,3 százalékát szerezte meg – ugyanezt nyilatkozta ő is lapunknak –, a közel 58 százalékos részvételi arány esetében ez valóban több mint 91 ezer szavazatot jelent, azonban a CeSID illetékese többször hangsúlyozta, hogy kisebb változásokra sor kerülhet. Keddre a Köztársasági Választási Bizottság feldolgozta a leadott voksok 97,51 százalékát, és eszerint Pásztor a szavazatok 1,65 százalékát szerezte meg, ami kb. 64 ezer szavazatot jelent. A 0,65 százalékpontos különbség a hibahatáron belül van.
Ez egy lehetséges magyarázat, de nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, a VMSZ elnökének a szavazatok elvesztésére vonatkozó megállapítása könnyen leellenőrizhető: vannak választási jegyzőkönyvek, újra lehet számolni a szavazatokat, s újságírói pozícióból nem is kell ezzel kimerítőbben foglalkozni. A pártelnök bejelentette, hogy „minden lehetséges procedurális lépést megtesznek az igazság feltárásának érdekében”, és ebben biztosra veszem, hogy minden jóérzésű ember támogatja a pártot.
Sokkal érdekesebbnek tartom Pásztor azon kijelentését, miszerint „egyesek annyira hülyének igyekeznek feltüntetni a magyarokat, hogy megpróbálják elhitetni: az öt szavazólap mindegyikén másként szavaztak.” A VMSZ elnökével ellentétben én elképzelhetőnek tartom, hogy valaki különböző szavazólapokon különbözőképpen voksolt. A vajdasági magyar szavazók vannak annyira felvilágosultak, hogy meg tudják ítélni, hogy adott szinten kire szavazzanak. Miért ne lenne lehetséges, hogy valakinek nem tetszik a zentai demokrata hatalom, ezért a VMSZ helyi listájára szavaz, de mivel tudja, hogy Pásztor István úgysem juthat be az elnökválasztás második fordulójába, pragmatikusan Boris Tadićra adja le a voksát? A szétszavazás nem hungaricum, például a Dragan Đilas, Belgrád eddigi polgármesterének nevével fémjelzett fővárosi lista is sokkal jobban szerepelt a helyhatósági választásokon, mint maga a pártvezető az elnökválasztáson.
A magyar szavazók egy része valószínűleg abból a megfontolásból, hogy minél több képviselője legyen a közösségnek a köztársasági parlamentben, úgy gondolkodott, hogy országos szinten a biztos befutó magyar pártra voksol – nyilván Pásztor Bálint, Varga László stb. egyénisége és eddigi munkája bizalommal töltötte el –, helyben pedig annak szavazott bizalmat, akiről úgy vélte, hogy képes megoldani az önkormányzat hatáskörébe tartozó mindennapi problémákat. És itt nagy súllyal bírt az adott listán szereplők személyisége, eddig felmutatott eredménye és szavahihetősége. Nyilvánvalóan nem lehet helyi szinten kizárólag a nemzeti előjelű értékekért való kiállással szavazatokat gyűjteni. Erős elnökjelölttel és köztársasági listával sem lehetséges ezt megtenni. A szavazó tudja, hogy nem a köztársasági képviselő fogja megoldani a vízellátást vagy a szemétkihordást a községben vagy a városban. Szembeötlő példa Ada, Óbecse, valamelyest Magyarkanizsa és Szabadka is. Meggyőződésem, hogy az adott helyeken az elmúlt négy esztendőben felmutatott eredmény, a pártprogram és nem utolsósorban a helyi vezetők személyiségének megítélése a polgárok részéről az oka a VMSZ vártnál gyengébb szereplésének.
Nem értem Pásztort, amikor azt mondja: „miért akarják egyesek úgy beállítani, hogy a (szabadkai) Sétaerdei és az Újvárosi szavazókerületekben sok olyan abnormálisan hülye ember van, aki érvénytelenítette szavazólapját?” A köztársasági választásokon a szavazók 4,36, az elnökválasztáson pedig a szavazók 4,46 százaléka megsemmisítette a szavazócéduláját, ami mindkét esetben több mint 170 ezer embert jelent. Feltételezem, hogy a VMSZ elnöke sem hiszi azt, hogy mindezek a személyek mind „abnormális hülye emberek”.
Felvetődik a kérdés, miért gondolja Pásztor, hogy egy választás esetén a vajdasági magyar szavazó nem képes felmérni a dolgok súlyát, és öntudatosan, saját lelkiismerete szerint szavazni. Arra, akit adott szinten legjobbnak ítél meg. Ha úgy tartja jónak, öt szavazócédulán öt különböző párt jelöltjeire.
