Mintegy tíz nappal ezelőtt hitelesítették a mandátumokat a szabadkai képviselő-testület ülésén. Nem választották meg a képviselő-testület elnökét, titkárát, és arról sem esett szó, hogy erre mikor kerül sor. Várakozó állásponton vannak a szabadkai politikusok. Állítólag folynak a tárgyalások, egy asztalhoz ülnek egymással, de arról, hogy ezeken a találkozókon mi hangzik el, történik-e előrelépés, vagy éppen nem találják a közös nevezőt, egyik fél sem nyilatkozik. Furcsa, szinte vihar előtti csend ez.
A választásokat követően – ennek most már lassan egy hónapja – a két legtöbb szavazatot kapott párt sárral dobálta egymást. A VMSZ szavazatlopásról beszélt, illetve azt ismételte, kivel nem hajlandóak tárgyalni, míg a DP szabadkai vezetői kijelentették, a VMSZ elveszítette a választásokat, nincs olyan pozícióban, hogy feltételeket szabjon.
Azzal, hogy tart-e még a nyomozás a szavazatlopás ügyében, az ügyészség végzi-e a munkáját, valóban belenyúltak-e szavazócédulákat tartalmazó zsákokba, már senki sem foglalkozik. Sokkal inkább azzal törődik mindenki, kinek milyen pozíció jut, hiszen a polgárok érdeke, hogy minél előbb működőképes és jó vezetősége legyen a városnak. Bármi áron. Akár olyan áron is, hogy a magát mindig következetes pártnak valló VMSZ egyszerűen szőnyeg alá söpri az állítólagos lopást, s nem foglalkozik vele, annak érdekében, hogy az a DP, amely azt az országot kormányozta, ahol ilyesmi előfordulhatott, hatalmon maradhasson.
Pásztor István, a VMSZ elnöke a szabadkai hatalmi koalíció kapcsán legutóbbi interjújában elmondta, sem a VMSZ sem a DP nem „viszi vissza” azokat az embereket a szabadkai hatalomba, akik között a konfliktus volt több mint két évvel ezelőtt. Nem tudom, hogy ez megállapodás-e, vagy csak elképzelés, mindenesetre nem látok lehetséges kádermegoldásokat sem az egyik, sem a másik oldalon. Fontos pozíciókat csak pártember tölthet be, ez egyértelmű. Azok az emberek viszont – az egyik és a másik oldalon is – akikkel most rendelkeznek, nem tűnnek alkalmasnak ezekre a feladatokra. Nem mintha az eddig hatalmon lévőek annak bizonyultak volna. Ezt a félelmet, vagyis a káderhiányt igazolja az is, hogy mindenről csak a párt elnöke nyilatkozik, s nem a helyi szervezetek elnökei. Mintha alkalmatlanok lennének erre.
Aztán itt van az a botrány, amellyel vajmi keveset foglalkozott a helyi és az országos média. Szabadkán letartóztattak nyolc vámost, és többek között egy vállalatnak a társtulajdonosát, aki a gyanú szerint több millióval megkárosította az országot, mert a külföldről importált árunak csak egy részét vámoltatta el, a többit gyakorlatilag becsempészte az országba. Ez a Dejan Antić, a Szerbiai Szociáldemokrata Párt szabadkai szervezetének elnöke, a DP-vel koalícióban indult a helyi választásokon, negyedik volt a listán, most előzetes letartóztatását tölti. Mandátumát hitelesítették a képviselő-testület ülésén. Tény, nem biztos, hogy bűnös, csak igen valószínű. Ez is azt valószínűsíti, nincsenek alkalmasak vagy kevésbé alkalmasak. Pártemberek vannak, akiknek vagy sikerül megegyezniük, vagy nem.
Nagyon fontos, hogy ki kerül a polgármesteri székbe, ki kerül hatalomra a városban. Ha be akarjuk vallani magunknak, ha nem, csak akkor fejlődik a város, ha jó kapcsolatot ápol a tartományi és a köztársasági szinten hatalmon lévőkkel. Nagyon sok tennivaló van még, amit a következő négy évben muszáj megvalósítani. Nehéz dolga lesz a jövendőbeli polgármesternek, mert meg kell nyirbálnia az állami intézményekben dolgozók számát, s emiatt egyértelmű, hogy nem lesz igen népszerű. Ez a feladat azonban elkerülhetetlen.
Mivel az elmúlt két és fél évben kiderült, hogy a VMSZ ellenzékből nem tud sikeresen politizálni, jó lenne, ha sikerülne megalakítani egy nagykoalíciót a városban. S ebben az esetben is arra kellene koncentrálnia mindkét félnek, hogy sikereket érjenek el.
Addig is rengeteg megválaszolatlan kérdés vetődik fel. Sikerül-e új embereket találni? Azok az új emberek tudnak-e majd kommunikálni egymással? Amennyiben nem, meddig fogunk majd a nagykoalíció – ha megalakul egyáltalán – felbomlására várni? Mert a várakozás időszakában nem történik majd semmi – ezt a forgatókönyvet már ismerjük.
