Palatinus István és Korsós Tamás a millenniumi zászlóval (Fotók: Huszár Krisztián)
Minden bizonnyal az Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke személyes tulajdonában lévő millenniumi zászló szabadkai Szent György-templomnak, vagyis a vajdasági magyarságnak történő adományozása határozta meg a hétvégén megtartott hagyományos Szent István-napi ünnepség hangulatát. Különleges és felemelő érzést keltett a jelenlévőkben a miniszterelnök eme gesztusa. Több ezren ünnepeltek szombaton, Palicson, a Vajdasági Magyar Szövetség központi Szent István-napi ünnepségén, immár tizenhetedik alkalommal.
Már a délutáni órákban sokan sétáltak a tóparton, a parkban, ezúttal is nagy számban jelentek meg kézművesek, termelők, akiknek portékái közül lehetett válogatni. Az emlékezés és ünnepség ezúttal is délután Szabadkán, a Szent Teréz-székesegyházban megtartott hálaadó szentmisével kezdődött, majd Palicson kenyérszenteléssel, ünnepi beszédekkel, majd tánccal végződött.
Az ünnepi szentmisét ezúttal dr. Székely János esztergom–budapesti segédpüspök celebrálta. A templomban külön köszöntötték a Szabadkai Magyar Főkonzulátus, Magyarország Belgrádi Nagykövetsége, a VMSZ, a Magyar Nemzeti Tanács, a civil szervezetek, cserkészek, a Keresztény Értelmiségi Kör, a Pax Romana, a Szent György Lovagrend képviselőit és a népviseletbe öltözött fiatalokat.
Dr. Székely János a szentbeszédben hangsúlyozta a hit fontosságát, amelynek köszönhetően nemzetünk egy évezreden át megmaradt.
– Népünk legnagyobb feladata, hogy talpra álljunk, mondta, hogy megtaláljuk azokat a kicsi, ősi erőforrásokat, amelyekből táplálkozni tudunk. Kiemelte, sokan ellenségként próbálják beállítani a mai világban Istent, a családot, a nemzetet, a fizikai földet, s a közösségek fontosságát. Hiszen az egyedülálló ember könnyen manipulálható, ő az ideális fogyasztó. Nem szabad hagyni elszakítani ezeket a szálakat, amelyek egymáshoz és a teremtőhöz kötnek minket – tette hozzá.
Palicson a hagyományokhoz híven a Szabadkai Fúvószenekar fellépése várta az ünneplőket. Összesen több mint ötven autóbusz hozta a szórványból is, és Vajdaság minden részéről az ünnepelni kívánó magyarokat.
Az ünnepség az új kenyér megszentelésével kezdődött, amelyet közösen áldott meg dr. Székely János, Miocs József atya, a Paulinum rektora, Orosz Attila református esperes és Dolinszky Árpád szuperintendens, az evangélikus egyház nevében.
Ezt követően került sor a millenniumi zászló átadására. Orbán Viktor legutóbbi vajdasági látogatása során ugyanis többek között járt Palatinus István plébánosnál is. Akkor arra kérte őt, mutassa meg a templomban lévő, a honfoglalás ezeréves évfordulójának emlékére készült millenniumi lobogót. Ezen látogatást követően Korsós Tamás szabadkai főkonzulnak köszönhetően eljutott a miniszterelnök úrhoz azon kérés, hogy a délvidéki magyarság millenniumi temploma őrizzen a magyar államiság millenniumára készített emlékzászlót is. Válaszként pedig Orbán Viktor a személyes tulajdonában lévő emlékzászlót ajándékozza a szabadkai Szent György-templomnak.
Korsós Tamás Orbán Viktor levelét tolmácsolta. – A zászlón rajta van az egész magyar történelem. A piros-fehér sávok a dicső Árpád-kor idejét idézik fel számunkra. A kettős kereszt III. Béla idejéből való. A szélét pedig piros-zöld pártázattal díszítettük fel, éppen úgy, ahogy 1848-ben díszítették a zászlót. A fehér szín nemcsak a tisztaságra, hanem az összetartozásra is emlékeztet bennünket. A millenniumi zászló ma is az összetartozás jele és békére int. A zászlón rajta van minden, ami a történelmünkből fontos a számunkra. Ami ennél is izgalmasabb, az viszont a zászló másik fele. Az ugyanis még üres. Ez a magyar történelem következő ezer esztendeje. Ezt nekünk magyaroknak közösen kell megtölteni. Szőjenek szép, merész, megvalósítható terveket – áll többek között Orbán Viktor levelében.
Palatinus István a zászlót megköszönve kiemelte, ez a zászló nem a Szent György-templomé, hanem a délvidéki magyaroké. Hálát adott, s elmondta, fontos a VMSZ, az MNT, a nemzet, a haza, s az egyház szerepe, hiszen mindezek fognak egybe bennünket, magyarokat.
Lázár János államtitkár nem tudott jelen lenni az ünnepségen, helyette Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete mondta el gondolatait. Kiemelte, nem szabad a történelembe visszarévedni, még akkor sem, ha ilyen fényes, pozitív alakról van szó, mint Szent István, mert nem tudhatjuk, hogy valójában mi történt. Számunkra az a lényeg, ami átöröklődött. Mi Szent István alkotását ünnepeljük. A szellemi haza megőrzése ma a legnagyobb feladatunk, a magyar kultúra megőrzése a fontos – mondta.
Pásztor István ünnepi beszédét megelőzően hangsúlyozta: nem vagyunk kevesebben, mint tavaly voltunk, majd köszönetet mondott a felemelő miséért.
Pásztor István felszeli az új kenyeret
– „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás” – írja Márai. ... Egészen bizonyos, a Szent István-i döntések nélkül ma mint nemzet nem léteznénk, döntései nélkül Márai nem fogalmazhatta volna meg állítását. De mi a különbség az állapot és a magatartás között?
Az, hogy az állapot egy passzív helyzetet jelöl, leledzést, a magatartás pedig a létezésen, a leledzésen túlmenően erőfeszítést, akarást jelent, aktív, úgymond proaktív alkotó szerepet. A magatartás önmegtartást, megmaradást, gyarapodást, kibontakozást, előretörést, ambíciót jelöl. Azt hiszem, a magatartás tekintetében nem lehetnek közöttünk különbségek, az ambíciók ugyanazok kell, hogy legyenek. Ha engedünk az ambíciókból, óhatatlanul a magatartásból az állapot felé csúszunk – mondta Pásztor, majd kitért az eredményekre is. Emlékezett a Magyar Párt 88 évvel ezelőtti megalakulására, ennek a lépésnek a fontosságára, majd a Magyar Nemzeti Tanács munkájára tért ki.
– Sokan féltek, vagy éppenséggel remélték, hogy a választásokat követően szétesik a lista, hátat fordítanak a nem VMSZ-sek, kihátrálnak. Nem ez történt, éppen hogy nem ez történt! Ezt ki kell mondani, köszönetet szeretnék érte itt és most mondani. Szót tudtunk érteni, a párton kívüliek el tudták fogadni a VMSZ szerepét és súlyát, bebizonyosodott, nem utálják a VMSZ-t, mint ahogy azt egyesek vélelmezték. És az is bebizonyosodott, a VMSZ tud önmérsékletet gyakorolni, kompromisszumra törekedni és azt végigvinni. Nagy utat járt be az elmúlt két évben az MNT, vele együtt a vajdasági magyar közösség, mi mindannyian. Volt erőnk és tartásunk új lapot kezdeni, sok tekintetben ledolgozni a lemaradásokat. Volt tudásunk, lelki erőnk, meggyőződésünk hat stratégiai dokumentumot megfogalmazni és elfogadni, meghatározva ezzel a mindenki számára kötelező érvényű feladatokat. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a szakembereknek, százaknak és százaknak, a VMSZ szakpolitikusainak, VMSZ-tagoknak és -aktivistáknak, akik gyakran önnön teljesítőképességük határát is próbára téve, együttműködve, megalkották az oktatási, tájékoztatási, kulturális, nyelvhasználati és civil stratégiát. Megalkották, az MNT elfogadta azokat és már folyamatban van a felvázolt célok közös megvalósítása is. Sok munka áll előttünk, de ha képesek voltunk az eddig elvégzettekre, akkor képesek vagyunk a vázolt feladatok teljesítésére is.
A 2012-es év közéletileg sokunk számára elsősorban a májusi választások miatt maradt emlékezetes. Vízválasztó. Sokaknak, sok tekintetben.
Még mindig nem tudjuk túltenni magunkat a csalásokon, a közpénzből osztogatott, pártszínekbe pakolt csomagosztásokon, a szavazatvásárláson. Különösen fáj, hogy leggyakrabban azok követték el ezeket, akiket partnereinknek tartottunk, akikekkel stratégiai partnerség kötött és köt, a Demokrata Párt emberei.
A májusi választásokat követően, azt követően, hogy a Demokrata Párt politikailag kivégezte önmagát, azzal, hogy ennek következményeként mások, a haladók és a szocialisták alakítottak kormányt Belgrádban, azzal, hogy a Szerb Haladó Párt volt elnöke lett Szerbia köztársasági elnöke, egyszóval mindez következményeként a májusi választások után Szerbiában semmi sem olyan, mint előtte volt.
