Gyöngyszem, ékszerdoboz – általában ilyen hasonlatokkal szoktak élni, ha azt akarják érzékeltetni, a közösség valami szemet gyönyörködtetővel gazdagodott. Kétségtelen, hogy ezek a kifejezések megállják a helyüket a magyarkanizsai Art-Garni Hotel esetében is, de a most átadott épületre a legjobban talán a következő kifejezés illik: kuckó. A gyöngyszem csilloghat hidegen is, az ékszerdoboz lehet giccses, de a kuckó csakis kellemes érzéseket ébreszthet bennünk: meleget, biztonságot, kényelmet és otthont jelent.
A „kuckót”, a Magyarkanizsára érkező vendégek és művészek új otthonát hivatalosan augusztus utolsó napján adták át, Nyilas Mihály magyarkanizsai polgármester, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke, Slaviša Grujić tartományi tájékoztatási és művelődési titkár, valamint Nebojša Malenković és Kern Imre, a Tartományi Nagyberuházási Alap képviselői társaságában. A meghívott vendégek és a felszólalók névsora már jelzi, hogy a 120 millió dinár értékű beruházás községi és tartományi, valamint részben köztársasági összefogással valósult meg. A még 2003-ban megfogalmazódott álom igazi hősei és megvalósítói azonban azok voltak, akik természetesen jelen voltak az ünnepségen, de inkább szerényen meghúzódtak a háttérben: elsősorban Nagy József, a Franciaországból hazatért táncszínházi művész és rendező, valamint az ő nevét viselő Regionális Kreatív Műhely vezetői. Köztük az egyik „társötletgazda”, Bálint Zoltán, a Műhely igazgatóbizottságának elnöke:
– A Józseffel és Fufuval (Bicskei Zoltánnal – a szerk. megj.) folytatott beszélgetéseim során pattant ki a fejünkből az ötlet: meg kellene építeni azt a házat, amelybe Jóska hazatérhet. Legyen ez a ház a művészet és a művészek háza, ahol megpihenhetnek, ahol a vendégszobákon kívül vannak próbatermek, irodák és öltözők is. Abban az időben, 9 évvel ezelőtt úgy éreztük, a civil szféra még nem izmosodott meg annyira, hogy egy ekkora léptékű projektumot fel tudjon vállalni, így lett végül az egész beruházás hordozója a CNESA Oktatási és Művelődési Intézmény. Sikerült az ügy fontosságáról meggyőznünk a tartományi kultúrpolitikusokat, a hazai közéleti vezetőket, s időközben létrejött a Tartományi Nagyberuházási Alap is, amely szintén támogatta a beruházást, és ettől kezdve az álom elkezdett valósággá válni. Ennek ellenére majdnem egy évtizedig tartott véghezvinni, hiszen csak az utolsó lépés, a berendezés 3-4 évet vett igénybe. De végül is nagy örömömre eljutottunk idáig, innentől kezdve pedig az a feladatunk, hogy kidolgozzuk az éves terveket, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a szálloda gazdaságosan működhessen, mert a szerződés értelmében a hotelt üzemeltető Kanizsa Turizmus Kft. a nyereség nagy részét visszaforgatja majd a Műhely működésébe. A szálló egyébként máris kezd megtelni élettel, és kezdi betölteni küldetését: itt tartják a nemzetközi jógatábort mintegy 100 vendéggel, októberben a BEMUS 77 tagú szimfonikus zenekara készül majd nálunk, februárban pedig 20 írországi táncos lesz a vendégünk.
Bicskei Zoltán, a Nagy József Regionális Kreatív Műhely igazgatója nemcsak a hotel, hanem a hozzá tartozó kávézó küldetését is megfogalmazta:
– Ami a hotelt illeti, természetesen elsőbbséget élveznek a Műhely, valamint az önkormányzat és az önkormányzati alapítású intézetek vendégei, de teljesen nyitottak vagyunk a turisták iránt is. A szálló kávézója, az Art Café már önmagában is teljesen új színt visz Magyarkanizsa életébe azzal, hogy a hét öt napján Kurina Miklós élőzenéjét élvezhetik a vendégek, de muzsikálnak itt majd az általa meghívott vendégművészek, és más, kisebb koncertek is lesznek. Ezenkívül a városban történő kulturális rendezvények, például a színházi estek művészeivel is találkozhat és beszélgethet majd a közönség a fellépések után.
Aki pedig a kuckót kuckóvá varázsolta, az Bálint Csaba okleveles stíluskommunikátor, látványtervező és lakberendező:
– A hotel mind a 12 szobájának berendezése különböző stílusú. Van itt például újraértelmezett neobarokk, van úgynevezett minimális stílusú szoba, amelyben a fehér és a fekete színek dominálnak, van glamúrszoba, amely a nagyvárosi életérzést hivatott átadni, vagy például orientálszoba, amely a gyarmatosító Európa korára emlékeztet. Az én kedvencem az art deco szoba, amelyet elsősorban a stílusra jellemző bútortípusok tesznek sajátságossá, mint például az U-alakú asztal, valamint az (én számításaim szerinti) 13-as szoba, a bohémszoba, amely egy kicsit a „kint is vagyunk, bent is vagyunk” érzést kelti a vendégben, tehát kicsit kert, kicsit konyha, kicsit szoba, vidám, bohém és színes hangulattal, struccalakú éjjeli asztalokkal meg egy többfiókos komóddal, amelynek a fogantyúi villát, kanalat és kést formáznak. A közös helyiségek, mint a kávézó vagy az emeleti társalgó, a kényelem, a közvetlenség, az otthoni melegség hangulatát kínálják a vendégeknek. Rendkívül fontosnak tartom a nyitottságot, a befogadóképességet más kultúrák, más ízlésvilágok iránt – mert a kisvárosi élet mindig egy kicsit sarkossá teszi az embert, aki hajlamos ragaszkodni csupán a saját ízléséhez –, és ennek a rugalmasságnak az üzenetét próbáltam meg közvetíteni ezzel a munkámmal is.
