Szombaton Palicson megtartották a XIX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitóünnepségét. A rendezvénysorozatot idén két évforduló határozza meg: az első a mára legendássá vált, hatvan éve Palicson megtartott Vajdasági Magyar Ünnepi Játékoké, valamint neves festőművészünk, grafikusunk, Ivanyos Sándor születésének 90. évfordulója.
Répás Zsuzsanna, Dudás Károly és Zsoldos Ferenc fát ültettek az 1952-es ünnepi játékok résztvevőinek emlékére
A rendezvényt többek között Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, a Tartományi Képviselőház elnöke, Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Dudás Károly, a rendezvénysorozatot szervező Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Zsoldos Ferenc, az MNT alelnöke, Lovas Ildikó, az MNT kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa, Siflis Zoltán, az MNT Kulturális Bizottságának elnöke, Hajnal Jenő mgr., a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke, valamint a vajdasági magyar közösség alkotói, művészei, népművészei, intézeteink és művelődési egyesületeink vezetői tisztelték meg jelenlétükkel.
A játékok nyitóünnepsége ökumenikus istentisztelettel kezdődött a palicsi Szent Orbán-templomban. Annyi érdeklődő, ünnepelni vágyó vajdasági magyar érkezett, hogy egyesek a templom bejárata előtt hallgatták a szent igét. Az istentisztelet előtt az egybegyűltek egyperces néma felállással tisztelegtek a közelmúltban elhunyt Dolinszky Árpád mgr. evangélikus szuperintendens emléke előtt.
A hallgatóságot Pásztor István köszöntötte, feltéve a kérdést: „Mit érezhettek az 1952-es, első ünnepi játékok résztvevői, csupán néhány évvel az 1944/45-ös vérengzések után?”
– Ahány megélője, részese van valaminek, annyi a történet. Az 1952-es és a mai ünnepi játékok között a különbség nem csak a hatvan év vonatkozásában létezik. Az igazi nagy különbség az, hogy az 1952-es játékok után mi, saját lelkünk szavát hallgatva, idén immár tizennyolcadik alkalommal szervezzük meg a játékokat. Ez szabadíthat fel igazán bennünket, és ez teszi igazán ünnepivé a mai napot, illetve a most kezdődő rendezvénysorozatot. Az is ünnepivé teszi a pillanatot, hogy évről évre van mit egymásnak felmutatnunk: teljesítményben, művészeti értékekben. Ezt kell ünnepelnünk, nyitottsággal és megértéssel a lelkünkben – fogalmazott Pásztor.
A folytatásban Dolinszky Gábor evangélikus lelkész, nt. Orosz Attila református esperes és Leist József katolikus pap hirdettek igét.
Az anyaországnak és polgárainak nevében Répás Zsuzsanna köszöntötte az egybegyűlteket. Az 1952-es kezdetre emlékezünk, a vajdasági magyar értelmiség különleges találkozójára, amelynek következménye a magyar kulturális élet felpezsdülése volt – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Hangulatkép a táncosok fellépéséről
– Ma egyszerre hajtunk fejet a hatvan évvel ezelőtti játékok résztvevői előtt, és egyszerre ünnepeljük a ma is összetartó vajdasági magyar közösséget. A zenészek, énekesek, táncosok, irodalmárok, képzőművészek önmagukat és ezzel magyarságukat is élővé teszik, képet alkotnak, értéket teremtenek. Újra átélt kultúránk újrafogalmazódik bennünk, ismét élményekkel gazdagít mindannyiunkat. Tudjuk, hogy azáltal mondjuk ki a magyar közösséghez való tartozásunkat, ha gazdag kultúránk bennünk és velünk él. A továbbadott örökség közösséget teremt egymással és az elődökkel. A magyarság különleges közösség itt a Vajdaságban. Az ebben a közösségben rejlő erő és szeretet kiapadhatatlan forrás a mindennapi küzdelem során. Az idén húszéves VMMSZ szervezésében megújított, modern elemekkel gazdagított ünnepi játékok méltán lett az MNT kiemelt jelentőségű rendezvénye. Kívánom, hogy magyarságunk nagy családjában a mostani Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok tartsa meg és erősítse a magyar nemzetet, határon innen és határon túl – emelte ki Répás Zsuzsanna.
A nyitóbeszédek és az istentisztelet után az egybegyűltek a palicsi könyvtárban részt vettek Ivanyos Sándor tárlatának a megnyitóján, majd bokrétásainkkal zene és énekszó kíséretében átvonultak a Vigadóhoz, ahol Répás Zsuzsanna, Dudás Károly és Zsoldos Ferenc fát ültettek az 1952-es ünnepi játékok résztvevőinek emlékére.
A rendezvény a nyári színpadon folytatódott, ahol többek között az óbecsei Csobolyó legénykórus, a bácskertesi, gombosi és a horgosi néptáncegyüttes, valamint a pancsovai női énekcsoport lépett fel.
A gazdag műsor kezdete előtt dr. Korhecz köszöntötte az egybegyűlteket, és elismerését fejezte ki a szervezők előtt, majd nyomatékosította, hogy az MNT értékeli, becsüli és támogatja a VMMSZ munkáját.
– A játékok élnek, és a hatvan évvel ezelőtti nagy elődökhöz hasonlóan az utódok is bemutatják kulturális hagyatékunkat. 1952-ben a vajdasági magyarság egy véres korszak emlékét hordozta magában. A fájó emlékek ellenére ez a közösség képes volt ünnepelni, képes volt felállni, megrázni magát, hinni jövőjében és építeni magyar identitását. Ma is olyan időkben élünk, amikor tizenhárom esztendeje a világ legnagyobb katonai hatalma bombázta ezt az országot, előtte pedig az egész ország lángba borult és vérben ázott, a magyar közösség pedig megtizedelődött. Mi is túléltük mindezt, felálltunk, megráztuk magunkat, mi is hiszünk benne, hogy itt, az ezeréves szülőföldön tovább építhetjük jövőnket. Ez a fényes bizonyítéka annak, hogy a vajdasági magyar közösségben él az a hit, tartás, önbecsülés, amellyel kivívta helyét a Kárpát-medencében élő magyarság körében. Ez az önbecsülés a biztosítéka annak, hogy értékeink megőrzése mellett hatvan év múlva utódaink is ünnepi játékokat tarthatnak majd Palicson – fogalmazta meg gondolatait dr. Korhecz.
Zsoldos Ferenc a hat évtizeddel ezelőtt megszervezett, ötvenezer résztvevős ünnepi játékokkal kapcsolatos történelmi tényekről beszélt, valamint részletesen emlékeztetett arra, hogy a kommunista rezsim milyen indokokkal tiltotta be a rendezvényt. A történelem átfuthat rajtunk, rendszerek vagy akár gőzhengerek mehetnek át rajtunk, de népünk lényege nem változik – hangsúlyozta tartalmas előadása után Zsoldos.
Végezetül Dudás Károly szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva mindenkinek, aki segítette és lehetővé tette a játékok megszervezését, majd idézett Kós Károly Az Országépítő című regényéből: „Ha jó a fundamentum, akkor ha összedől is a fal, kicsi dolog felépíteni. Ha kivágod a fát, de ép a gyökere, kinő a fa megint. Mert a gyökér a fa és nem a korona.”
Dudás elismerte: soha egyik ünnepi játékokat sem várta ekkora belső remegéssel, mint a mostanit, a palicsit, hiszen az egykoriak, a hat évtizeddel ezelőtti szervezők, résztvevők magasra tették a mércét.
