(Fotó: Molnár Edvárd)
Koalícióra léphet-e a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szinteken azokkal a politikai erőkkel – elsősorban a Szerb Haladó Párttal –, amelyek az elmúlt két évtizedben a politikai választóvonal másik oldalán helyezkedtek el? Erre a kérdésre kereste a választ a párt a múlt hétvégén Magyarkanizsán megtartott tanácskozásán, amelyen a VMSZ csaknem 350 tisztségviselője, értelmiségiek, a civil szféra és történelmi egyházaink képviselői vettek részt, és mondták el álláspontjukat a témával kapcsolatban. Arról, hogy a tanácskozás végkicsengésének köszönhetően milyen mozgásokra számíthatunk bizonyos önkormányzatokban, valamint hogy a haladókkal való esetleges koalíciós kapcsolatot vajon hogyan fogadná a VMSZ szavazótábora, Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével beszélgettünk.
MEGSZŰNT A KÉT PÓLUS
Miért volt fontos a szóban forgó témában széleskörű beszélgetést kezdeményezni?
– A VMSZ a közösség számára fontos témákkal kapcsolatban már korábban is széleskörű összejöveteleket szervezett. Akkor ültünk le ilyen formában tárgyalni, amikor vízválasztóhoz érkeztünk, s úgy éreztük, hogy habár szűkebb körben is dönthetnénk, előnyösebb, ha álláspontunkról kiterjesztett eszmecserét folytatunk. Most is vízválasztóhoz érkeztünk: a májusi választásokon, illetve a rákövetkező időszakban történtek alapjaiban rendezték át az utóbbi húsz évben megszokott politikai mezőt. Ez az átrendeződés akkora, hogy a jelenlegi politikai realitás már köszönőviszonyban sincsen az eddigivel. Eddig egy fekete-fehér politikai mezőnyhöz szoktunk. A fekete-fehér játékteret korábban egy gát választotta ketté, majd a gát egyfajta membránná alakult át. Ezen a membránon olykor átcsorogtak a színek, a fekete és a fehér keveredett egymással, s így szürke zónák is megjelentek. Májusban ez a membrán átszakadt. Eddig voltak olyan pártok, amelyekre feltételek nélküli partnerként, értékrendbeli szövetségesként tekinthettünk és olyanok, akiket elképzelhetetlen volt szövetségesként, vagy netalán együttműködő partnerként megneveznünk. Nem a VMSZ döntése, hanem a körülmények alakulása miatt ma már nem létezik vállalhatatlan politikai erő. Ez nemcsak a VMSZ, hanem minden más párt vonatkozásában érvényes tény. Persze nem a Dveriről, hanem a jelentős politikai tényezőkről beszélek. A történet odáig „fajult”, hogy legutóbbi főbizottsági ülésén a DP visszavonta a döntést, amelynek értelmében a párt mindenkivel együttműködhetett, egyedül a haladókkal és a radikálisokkal nem. Ezt nem önigazolásként említem, hanem bizonyításképpen, hogy a korábban meglévő két pólus egymás irányába is lebontotta a membránt. A VMSZ már hónapok óta birkózik ezzel a helyzettel és következményeivel. Hónapok óta ízlelgetjük az aktuális körülményeket. Ez a helyzet és az az keltette feszültség csak fokozódott a különböző hatalmi többségek létrejöttével vagy azzal, hogy a VMSZ és a DP közötti stratégiai partnerség darabjaira hullott. Odáig jutottunk, hogy ötletek és célok tekintetében a VMSZ biztosabb partner a DP bizonyos tagjai számára, mint a saját párttársaik. Tudjuk, hogy a DP két-három csoportra szakadt. Mindez azzal tetőződik, hogy az aktuális köztársasági hatalom meglebegtette: bizonyos önkormányzatokban átalakítják a meglévő hatalmi többséget. Ha összegezzük a felsoroltakat, szerintem mindenki számára érezhetővé válik a feszültség. Egy ilyen helyzetben lépnünk kellett és megbeszélnünk, elemeznünk a dolgokat, hogy végül kezelhessük a problémákat. A taburól le kellett rántani a leplet. A magyarkanizsai összejövetelen lerántottuk a leplet, és közösen értékeltük a helyzetet. Legalább húsz tartalmas, elemző jellegű hozzászólást hallhattunk. Megfogalmaztuk: a VMSZ számára nem az az elsődleges szempont, hogy melyik párt, vagy politikai blokk szövetségese, hanem az, hogy miként tudja érvényesíteni a vajdasági magyar közösség érdekeit. Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy a VMSZ sehol sem kívánja felrúgni a korábban létrehozott helyi hatalmakat.
Akkor sem, ha valaki ajánlatot tesz ilyen tekintetben?
– Akkor sem. A történet nem erről szól. Szinte naponta kapunk ajánlatokat. A vajdasági magyarságot az utóbbi majdnem 100 évben annyiszor használták golyófogóként, hogy jóformán már nincsen rajtunk ép szövet. Engem nem érdekelnek az ajánlatok. Ha helyzet van, akkor a VMSZ eldönti, hogy mit lép. Azt viszont nem engedjük meg, hogy valaki minket maga elé tartva próbáljon helyezkedni.
Mely önkormányzatokban számíthatunk leghamarabb a meglévő hatalmi koalíciók átrendezésére? Hol vált mostanra egyértelművé a helyzet ilyen tekintetben?
– Jelenleg egyet sem tudnék megnevezni.
SZABADKÁNAK FEJLŐDNIE KELL
Még Kishegyest sem említhetjük ilyen kontextusban?
– Kishegyes egészen más történet. Ott a DP egyszerűen nem tartotta magát a párt és a VMSZ közötti megállapodáshoz, ellenzékbe szorítottak bennünket. Kishegyesen szabadon mozoghatunk, s az a szándékunk, hogy a hatalom részévé váljunk. Természetellenes, hogy egy olyan községben, ahol a lakosság több mint 50 százaléka magyar, és ahol a VMSZ a magyar közösség egyetlen legitim képviselője, ellenzékbe kényszerítenek bennünket. Kishegyesen mi tettünk ajánlatot a haladóknak.
És Nagybecskereken, ahol a VMSZ kimaradt a helyi hatalomból, számíthatunk -e bármiféle mozgásra?
– Az előző ciklusban a DP-vel és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligával képeztük a városi hatalmi többséget. Ennek ellenére mondjuk Muzslyán, Erzsébetlakon vagy Szentmihályon semmi sem történt, mert a DP és a VSZL egyetlen ambíciója az volt, hogy hátrányos helyzetbe taszítsák a VMSZ-t a következő választásokig. Igyekezetük ellenére a VMSZ májusban két képviselői mandátumot szerzett Nagybecskereken. Mi kitartottunk a korábbi megállapodás mellett, és a DP oldalán sorakoztunk fel. Végül létrejött a hatalmi többség, amelyhez matematikailag ránk nem volt szükség. Ennek ellenére az aktuális hatalom nyitott a pártunk irányába. A VMSZ nagybecskereki képviselői figyelmeztettek: a helyi érdekérvényesítés szempontjából a magyarság nem bír ki négy évet úgy, hogy a VMSZ képviselői ellenzékben vannak. A döntést, hogy belépünk-e a hatalomba, a VMSZ helyi képviselői hozzák meg.
Egyesek szerint Szabadka is hatalomváltás előtt áll.
– Létezik egy megállapodás, amelynek mentén Szabadkán hihetetlenül masszív többséget sikerült létrehoznunk. A VMSZ-t nem látták szívesen ebben a többségben, úgy kellett magunkat bepasszíroznunk. Sőt a DP ajánlatot tett a haladóknak, hogy közösen alakítsák meg a hatalmat, csak hogy ne kelljen velünk irányítaniuk a várost. A polgármester most folyamatosan a kiváló együttműködésről nyilatkozik, szerinte minden a lehető legnagyobb rendben van. Másrészről viszont ott vannak a haladók, akik folyamatosan nyomást gyakorolnak ránk, hogy alakítsuk át a szabadkai hatalmat. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy amikor meginog a többség, amikor színt vallanak a haladók, a szocialisták és Koštunica demokratái, akkor a VMSZ is felméri a lehetőségeket. Számunkra az a legfontosabb, hogy mi lesz ezzel a várossal. Hiába van egy masszív többség, ha senki sem tesz semmit Szabadka szemmel látható lepusztultsága ellen. Mi nem kívánunk részt venni a semmittevésben. Ha semmit sem akarnak tenni a városért, akkor a VMSZ nem hajlandó részt venni a történetben. A mostani helyzet fenntarthatatlan. Mi a város jövőjével kapcsolatban szeretnénk szót érteni. Már októberben járunk, a legégetőbb dolgok viszont még mindig megoldásra várnak. Ezt a várost ugyanaz a politikai csoportosulás vezeti tizen-egynéhány éve. Ha ez a csoportosulás nem tud kilépni a saját árnyékából, akkor változásra van szükség. Ilyen vonatkozásban fogalmaztak meg a VMSZ irányába Magyarkanizsán közéleti kötelezettséget: az érdek mentén kell eljárnunk.
Tételezzük fel, hogy bizonyos önkormányzatokban a VMSZ végül valóban koalícióra lép a haladókkal. Nem tart attól, hogy az SZHP káderének „radikális” múltja miatt a magyar választópolgárok nem értik meg mindennek a miértjét, nem nézik majd jó szemmel a koalíciókat, és a következő választásokon esetleg megbüntetik a VMSZ-t?
– Az emberek akkor értik meg a dolgok miértjét, ha elmondjuk nekik. Egyébként még akkor sem fogja mindenki megérteni. Mint ahogyan azt sem érti mindenki, hogy miért vagyunk a demokratákkal. Hányan mondták már: „Hagyjátok őket végre, szétlopták az országot, tönkretettek bennünket.” Valahol mindenkinek igaza van. Az egyik és a másik álláspont is a valóságot tükrözi. Májusban kiderült, hogy az önmagát az európai értékek egyetlen letéteményeseként bemutató párt egyszerűen darabjaira tört. A DP csúcsvezetése most azzal van elfoglalva, hogy sárral dobálja egymást. Vagy beszéljünk a vajdasági hét százalékról. A személyi szempontból változatlan tartományi kormány most alkotmánybírósági eljárást indít a hiányzó költségvetési eszközök miatt, az elmúlt öt évben ugyanennek a problémának a kapcsán viszont nyúlként lapultak a fűben és hallgattak. Egyebek mellett ezért van igazuk azoknak, akik szerint a VMSZ-nek nem kellene a demokratákkal együttműködnie. De azoknak is igazuk van, akik a haladók múltjára emlékeztetnek bennünket. Abban kell szót értenünk, hogy első helyen a magyar közösség érdeke áll. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a keskeny pallón egyensúlyozunk. Az a szövetségesünk, aki segít bennünket az egyensúlyozásban és nem az, aki le akar bennünket róla lökni. Az nem számít, hogy a segítők, vagy a bennünket akadályozók, mely párt színeit viselik.
FONTOSAK VAGYUNK A VAJDASÁGI ÜGY SZÁMÁRA
Nem tartja elképzelhetőnek, hogy az esetleges koalíciós mozgások miatt a DP a tartományi hatalomban bünteti majd meg a VMSZ-t, akár kizárással is?
– Nem. Azért nem, mert amit a VMSZ ma tud, azt a DP nem tudja. A DP talán még nem tudja, hogy a VMSZ jelenlegi politikai pozíciója életbevágóan fontos maga a DP, a vajdasági kormány és a vajdasági ügy tekintetében. A jelenlegihez hasonló kiélezett politikai helyzetben nem maradhatnak egyedül. Másrészről pedig úgy látom, hogy a DP számára most a párton belüli fenyítés a legfontosabb. Harmadrészről: a májusi történések egyebek mellett azzal a politizálással magyarázhatóak, amely 2010-ben a VMSZ ellenes büntetőhadjáratban tetőződött. Ami akkor történt, az nem ismétlődhet meg a szerb politikai színtéren. Nem lehet egy kisebbségi pártot elvszerű döntések miatt szétrugdosni. Nem lehet folyamatosan a büntetés eszközéhez nyúlva politizálni. Főleg nem úgy, hogy aki büntet, az mindig a DP, a megbüntetett pedig a VMSZ.
Néhány nappal ezelőtt a Mlađan Dinkić pénzügyminiszter által kreált, a Vajdaságnak járó költségvetési eszközök szempontjából kedvezőtlen költségvetési rendszerről szóló törvény módosítási javaslata kapcsán a szerb sajtónak nyilatkozva Dinkić vonatkozásában kijelentette, hogy „kutyából nem lesz szalonna”. A haladókból szalonna lett? Valóban jófiúkká váltak, akik teret engednének a magyar érdekképviseletnek?
– Az, hogy a haladók minek adnak teret, egyedül megállapodás kérdése. Elvben nem látok nagyobb különbségeket. Nem elméleti, hanem gyakorlati kérdésről van szó: miről tudunk megegyezni. Mondjuk megállapodhatunk-e arról, hogy a nemzeti tanácsokról és a művelődésről szóló törvények között egy törvénymódosítással sikerüljön kiiktatni a meglévő ütközéseket. Vagy megállapodhatunk-e arról, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény értelmében megkapjuk az alapítói jogokat bizonyos általános iskolákban. Ilyen gyakorlati kérdésekről szól a történet. És igen, elképzelhető, hogy ezekben a témákban megállapodások szülessenek.
Ha az érdekképviselet a legfontosabb, akkor ebből a szempontból nem lett volna előnyösebb, ha a VMSZ elfogadta volna a szocialisták és a haladók felkérését, hogy vegyen részt a köztársasági kormánykoalícióban?
– A DP és a VMSZ között létezett egy politikai tartalmi stratégiai megállapodás. Sem a szocialisták, sem a haladók nem kérték, hogy listázzuk a politikai elképzeléseinket. Ha ezt megtették volna, és elmondhattuk volna, hogy a VMSZ az MNT, a munkahelyteremtés, az infrastrukturális fejlesztések vagy az egyházi vagyon szempontjából ezt és ezt akarja, s ezek kivitelezéséről egy megállapodást is aláírhattunk volna, akkor egészen másképpen alakultak volna a dolgok. Ezt azonban nem ajánlották fel a pártunknak. Ha ezt mégis megteszik, akkor tárgyalóasztalhoz ülünk, átadjuk a listánkat és egyeztetünk róluk. Ha a kieszközölhető megállapodás elfogadható lenne a VMSZ számára, akkor felülvizsgálhatnánk a mostani pozíciónkat a köztársasági hatalomban. A VMSZ egyébként is konstruktív ellenzékként politizál: ha valami összevág az elképzeléseinkkel, akkor azt támogatjuk is.
