2024. július 16., kedd

Békévé oldott emlékezés

Kiss Ernő sírjánál tartottak gyászünnepet az aradi kivégzés 163-ik évfordulóján, a vajdasági magyarság központi megemlékezésén

Megtelt a Szent Ágoston-templom (Fotó: Ótos András)

Nemzeti gyásznapunkon, Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál, a Szent Ágoston-templomban tartotta szombaton a központi megemlékezését Vajdaság magyarsága. A szentmisét msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános celebrálta, az egybegyűltekhez Kiss Nándor református és Dolinszky Gábor evangélikus lelkész szóltak. A gyászmise után a szervezőbizottság nevében Tóthné dr. Glemba Klára, a nagybecskereki Petőfi MME elnöke és a budapesti Nemzetőrség küldöttsége elhelyezték a kegyelet virágait a templom homlokzatán levő emléktáblára.

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy az aradi vértanúkat a bitófa tette magyarrá.

– Sokan közülük nem is tudtak magyarul. A magyar ügyben, ők az egyetemes szabadság, a legszentebb eszmék, a szabadság, egyenlőség, testvériségnek az eszméit látták. És az, hogy a magyar nép tiszteli őket elsősorban, ez a mi kincsünk, ez a mi pluszunk, egyetlen más népnek sem a jussa, csak a miénk. Ők csak a mieink. A mi mártírjaink, és csak mi lehetünk rájuk büszkék – mondta, arra intve, hogy ne várjuk meg azt, amíg tragédia nem mutatja meg, hogy össze kell fognunk. Széchényi és Kossuth példája is azt mutatja, hogy úgy is egymás mellett fogunk állni a történelemkönyvekben, ha olyat hajtunk végre, ami érdemes lesz arra, hogy a történelem ezeket megjegyezze.

– Mi nem locsolgatjuk a sérelmeinket, nehogy kihajtson. Mi nem rójuk föl, nem emlékezünk, hanem igyekszünk békévé oldani az emlékezést, ahogy József Attila mondja: Hogy a harcot, amelyet apáink vívtak, békévé oldja az emlékezés. Mi erre törekszünk, és erre helyezzük a hangsúlyt. Nem vagyunk az a saját sebünket kitárni hajlamos típus. Pusztán csak azt kérjük, hogy attól, hogy mi a történelemnek megbocsátunk és a történelmet lezárt dolognak tekintjük, ezt tekintsék mások is így. Tekintsék mások is lezártnak a saját történelmüket. És engedjék nekünk tisztelni a sajátjainkat. Mi tisztelettel adózunk azoknak a katonáknak, az ellenséges katonáknak, akik harcoltak. Úgy vélték, hogy a harcban, vagy a harccal a saját népüknek tesznek jót, a saját népük érdekeit képviselték. Nem tiszteljük persze a bosszúálló gyilkosokat, de a tisztességes katonát igen. Fejet hajtunk előttük és elismerjük, hogy a történelem fordulata így alakult. Azt szeretnénk, hogyha a történelem fordulatának győztesei nem tekintenék ezt örökös jognak arra, hogy az igazságot is a maguk oldalán lévőnek tekintsék. A történelem lezárult. Számunkra így alakult, elfogadjuk, de hadd legyünk büszkék azokra az emberekre is, magyarokra, magyarónokra, akik bennünket a vesztes oldalra vezettek. Mert emberi mivoltukban voltak ők is olyan nagyok, mint akik a győztes oldalon találták magukat – mondta Nikowitz Oszkár.

Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kiss Ernő honvédtábornok sírjához emlékezni, gyászolni és tisztelegni jöttünk, de tanulnunk is kell az 1848/49-es szabadságharcból, mindabból, ami az események után következett. Három tanulságot emelt ki: az egyik az, hogy a nehéz pillanatok és veszteségek után mindig képesek voltunk talpra állni: a szabadságharc leverése, Trianon, 1944, 1956, 1990 után is. Mint mondta, a felújított eleméri templom is egyik bizonyítéka annak, hogy ez a közösség nem felejt, és képes megújulni. A másik tanulság a megbocsátás, ami persze nem zárja ki az emlékezés jogát. Tanulnunk kell abból, hogy a magyar nemzet ki tudott egyezni Ferenc József császárral, ami lehetővé tette az egyik legerőteljesebb fejlődését. A harmadik tanulság az, hogy okuljunk a hibákból. Ez pedig az volt, hogy nem sikerült másokat is az ügyünk mellé állítani.

– Hogyha ebből tanulnunk kell, akkor tanuljuk meg azt, hogy sosem elég az energia, amit arra fordítunk itt a Kárpát-medencében, hogy a velünk együtt élőket meggyőzzük arról, hogy érdekeink nem ellentétesek, nem mindig ellentétesek. És az, ami jó a magyar embernek, lehet jó a szerbnek és szlováknak is. Erre kell törekednünk, és az utolsó lehetőséget is kihasználni arra, hogy a jó ügyünk mellé állítsunk másokat is. Hiszen úgy rendelte az Úr, hogy ezt a termékeny és valóban áldott Kárpát-medencét másokkal megosszuk, másokkal együtt lakjuk. Felismerték ezt már Árpád-házi királyaink is – mondta dr. Korhecz Tamás.

A megemlékezés végén elhelyezték a kegyelet virágait Kiss Ernőnek a templom szentélye alatti sírboltjára. Az anyaország képviseletében Nikowitz Oszkár nagykövet, Hajgató Zsolt ezredes, véderő-, katonai és légügyi attasé, Babity János, a Szabadkai Főkonzulátus vezető konzulja és Thomka Orsolya, az Igazságügyi Minisztérium képviselője koszorúzott. Továbbá ifj. dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke, Pásztor István, a vajdasági képviselőház elnöke, a VMSZ elnöke, dr. Issekutz Sarolta családja és a budapesti Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület nevében, koszorúztak Kiss Ernő leszármazottai is: Kiss János, Kiss Kornélia és Kiss Sándor. A politikai pártok közül koszorúztak a VMSZ, a VMDP és a VMDK küldöttségei, valamint az önkormányzatok, civil szervezetek képviselői és a bácsfeketehegyi, kishegyesi és szenttamási diákok küldöttsége.