(Fotó: Ispánovics József)
Összesen öt, háromszáz hektár alapterületű természetvédelmi műemléket határoztak meg 1912-ben a Delibláti-homokpusztán sajátos erdei-sztyeppés társulásai miatt. Voltaképp ezzel vette kezdetét egy évszázaddal ezelőtt „Európa Szaharájának”, illetve az ott élő természetnek a gondozása. A későbbiek során, 1977-ben és 2002-ben is elfogadtak olyan határozatokat, amelyek ezt a térséget különleges természetvédelmi területté nyilvánították. A száz évvel ezelőtti döntés évfordulója alkalmából a Vajdasági Erdőgazdaság közvállalat csütörtökön az újvidéki Master Központban szervezett előadásokkal tarkított ünnepélyes fogadást.
Takács Márta, a közvállalat igazgatója megnyitó beszédében arra emlékeztetett, hogy a Vajdasági Erdőgazdaság megalapítása óta gondozza a homokpusztát, amely figyelmet érdemel, hiszen Európa legnagyobb szárazföldi homokpusztájáról van szó, még a jégkorszak idején jött létre. A történelem során Mária Terézia is hozzájárult a természet gyarapításához: a puszta erdősítését rendelte el. Ma már egészen más technológiával rendelkezünk, de a tudásra, az energiára most is ugyanúgy szükség van, mint korábban – húzta alá Takács.
– Feladatok hárulnak ránk, már csak a százéves hagyomány miatt is. Az utóbbi időben leginkább az erdőtüzek okoznak fejfájást, 2006-ban volt egy jelentős, nagy méretű erdőtűz. Pár évvel ezelőtt egy videorendszert szereltünk fel a területen, hogy mindent figyelemmel tudjunk kísérni. Az idén harminc tűzesetünk volt, ezeket a rendszernek köszönhetően idejében felfedeztük és el tudtuk oltani. A természetvédelmi terület kezelőjeként a károk elhárítására is törekszünk. A terület nem számít kifejezetten erdőgazdálkodási területnek. Ez viszont lehetőséget biztosít ahhoz, hogy maximálisan természetvédelemmel foglalkozzunk – ökológia, turizmus és vadászturizmus határozzák meg ezt a térséget – mondta el lapunknak Takács Márta.
A 35 ezer hektárnyi védett területen a természetvédelemnek három kategóriája valósul meg – tudtuk meg az igazgatótól. Az első kategóriában a legszorosabb a védelem, ebben az erdészetnek nincs is feladata, kizárólag kutatási területet jelent, szigorú látogatási rezsim jellemzi. A második kategóriába sorolt területen már a természetvédelmi hivatal által megadott feltételek alapján gazdálkodik a közvállalat. A terület legnagyobb része a harmadik kategória alá tartozik, ahol már az FSC nevű fatermékek certifikálását végző szervezet minősítéseivel összhangban lehet dolgozni.
Az eseményen Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke is részt vett. Beszédében nagy jelentőséget tulajdonított a jubileumnak, ami, mint mondta, bizonyos társadalmi konszenzus meglétéről is tanúskodik. Úgy vélekedett, hogy megvan a megfelelő intézményes elkötelezettség ennek az értéknek a megőrzésére, akár a tartományi kormányt, akár a képviselőházat vagy az erdőgazdasági vállalatot vesszük figyelembe.
A Magyar Szónak elmondta, hogy az első fontos döntés meghozása még 1912-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia idejében történt, mint ahogyan az a csatornarendszer és vasúti hálózat is akkor épült fel, aminek „a karbantartásával és életben tartásával kapcsolatban évtizedek óta nincsen semmiféle haladás sem, csupán helyben topogás, nyöszörgés és nyögés van.”
– A mai ünnep talán mégis más. Arról szól, hogy a százéves védelemnek köszönhetően rengeteg olyan érték maradt meg érintetlenül, fejlődött tovább, amit száz évvel ezelőttről örököltünk. Ez a tevékenység igazából arról szól egy-egy generáció vonatkozásában, hogy tovább tudja-e adni azt az értéket, amit megörökölt.
Az alkotmánybírósági döntés okozta probléma rendezésével kapcsolatban elmondta, az jelenti ma a legnagyobb kihívást, s szerinte a kérdés csak olyan megfelelő szabályok törvénybe foglalásával oldható meg, amelyek szavatolják majd továbbra is a természet kincseinek megőrizhetőségét.
Az ünnepségen dr. Slobodan Puzović tartományi településrendezési, építkezési és környezetvédelmi titkár, valamint dr. Srđan Belij, a természeti erőforrások minisztériumának államtitkára is részt vett.
