A támogatások 38,4 millió dinárral magasabbak. A kiadások is 8,3 százalékkal, vagyis 6,14 milliárd dinárral csökkentek. A foglalkoztatottak bérének kifizetésére a tervezettnél 13,09 millió dinárral többet költ majd el az idén a tartomány, ez a tétel a kiadások 5,02 százalékát jelenti. Az évet mégis csaknem 2,4 milliárd dináros többlettel zárják, s Zoran Radoman pénzügyi titkár elmondása szerint ebből a pénzből a tervek szerint a legtöbb – 1,6 milliárd dinár – a nagyberuházások kifizetésére jut majd, de a foglalkoztatás támogatására, a mezőgazdaság fejlesztésére, IPA-programok támogatására, az árutartalékok feltöltésére és az egészségügyi rendszer fejlesztésére is fordítanak az említettnél kisebb összegeket. A parlament ülésén a vitát megelőzően dr. Bojan Pajtić tartományi kormányfő kért szót. Felszólalásában aláhúzta, hogy az idén ismét egy olyan évet zárunk majd, amelyben a köztársaság nem tartotta magát az alkotmányos minimumhoz, s nem utalta át a szükséges pénzt Vajdaságnak. Különösen azt kifogásolta, hogy a köztársasági vezetőség továbbra sem konzultál a tartományi adminisztrációval.
– Tudok róla, hogy a szerb kormány már javában dolgozik a jövő évi költségvetés tervezetén. Eddig minket még senki sem kérdezett meg. Ha ez továbbra is így marad, ha továbbra sem tartják be az alkotmányban meghatározott minimumot, akkor kénytelenek leszünk megtenni bizonyos lépéseket a változás érdekében, s ezek között van egy per elindítása is. Más eszközeink nincsenek, mint hogy az illetékes állami szervekhez forduljunk. Magától értetődő és tisztességes hozzáállásnak tartom, hogy amikor valaki másnak a sorsáról és anyagi helyzetéről dönt, akkor legalább megkérdezi az illetőt. Vajdaság Szerbia területének harminc százalékát, lakosságának pedig 27 százalékát jelenti. Nem lehet örökké úgy tenni, mintha itt senki sem élne – mondta Pajtić.
A kormányfő hozzátette, hogy tudatában vannak a tartományi adminisztrációt érintő munkaerő-felesleg problémájának, ezért hajtottak végre egy olyan racionalizációt, amelynek köszönhetően tíz százalékkal sikerült csökkenteni a foglalkoztatottak számát. Az ellenzék kritizálta a kormányfő ezen mondatait, szerintük ugyanis nem valós leépítésről, hanem a meglévő foglalkoztatottak átcsoportosításáról, közvállalatokba történő áthelyezéséről van csupán szó.
Újhelyi Ákos, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője azt mondta, a párt frakciója nagy dilemmában volt, amikor áttanulmányozta a pótköltségvetést, mert az voltaképp az alkotmányellenes és Vajdaság-ellenes köztársasági büdzsé képmása. Úgy fogalmazott, hogy a pótköltségvetésben szereplő számadatok a brutálisan restriktív belgrádi politika következményei, melynek fényében továbbra is álom marad csupán a Vajdaságot megillető hét százalék, illetve a nagyberuházásokra fordítandó háromheted rész.
„BŰNCSELEKMÉNYEK LEPLEZÉSE”
A tartományi kormány beterjesztette a képviselőház elé a Vajdasági Fejlesztési Bank feltőkésítésére vonatkozó javaslatát is, mely szerint Vajdaság harmincéves lejárati idővel rendelkező, összesen 15 milliárd dinár értékű kötvényeket bocsátana ki a pénzintézet fiskális konszolidációja érdekében. Az ellenzék szerint ez a döntés újabb eladósodást, egy csődöt mondott pénzintézet szükségtelen mentését jelenti.
– A kibocsátandó kötvények a bank körüli bűncselekmények szőnyeg alá söprésének eszközei. Máshogyan nem tudom ezt nevezni. Tény, hogy a Metals Bank átvételét követően a hiány a háromszorosára növekedett. A kétes ügyletekről tanúskodik az az adat is, mely szerint a bank által jóváhagyott hitelek közel hetven százaléka megfizethetetlennek számít. Csakis bűncselekmények által meghatározott háttere lehet annak, hogy rendre fedezet nélküli hiteleket ajándékozott oda a pénzintézet – nyilatkozta Igor Mirović, a Szerb Haladó Párt frakcióvezetője.
Bojan Pajtić szerint a kötvények kibocsátása nem eladósodást, hanem tőkét jelent, s erre az intézkedésre mindenekelőtt azért van szükség, hogy a tartomány meg tudja őrizni a munkahelyeket, s nemcsak a bankban dolgozóként, hanem az azzal üzleti kapcsolatban álló más vállalatok munkahelyeit is. Mint mondta, nincs ma olyan állami vagy magánkézben álló bank, amelyik ne küzdene nagy gondokkal a globális krízis következtében.
TISZTA VIZET A POHÁRBA
A VMSZ kezdeményezte, hogy a vajdasági parlament intézzen törvénymódosítási javaslatot a szerb képviselőházhoz a nemrégiben elfogadott költségvetési rendszerről szóló törvény azon szakaszára, amely a Vajdaságot megillető pénz nagyságát nem a költségvetés teljes bevételének a hét százaléka, hanem az adóbevételek költségfizetési része alapján kalkulálja ki. Pásztor István, a képviselőház elnöke szerint az elmúlt hatéves gyakorlat egy vicchez hasonlít.
– A nyílt tengeren úszik a hajó. A kapitány lekiált a gépházba: Mennyi? Hét – érkezik a válasz a gépésztől. A kapitány megkérdezi: Mi hét? Erre a gépész: Mi mennyi? Hat éve tart tehát ez a bújócska, az a vita, hogy mennyi a hét százalék, hogy azon belül létezik-e a megfelelő elosztási struktúra. Már azt gondoltuk, hogy előrébb jutottunk, amikor kiderült, hogy azzal a törvénymódosítással, amit elfogadott a szerb parlament, még távolabb jutottunk a „mi mennyi” megítélésétől. Az indítványunk éppen azt a célt szolgálja, hogy pontosítsuk, minek a vonatkozásában kell megállapítani a hét százalékot, a válasz pedig erre a kérdésre az, hogy a mindenkori szerbiai költségvetés bevételi oldalának alapján – magyarázta Pásztor.
Közölte, hogy a vajdasági parlamentnek megvan a törvénymódosítási-indítványozási jogköre, s itt a lehetőség, hogy éljen is azzal. Pásztor a szerb képviselőház elnökének együttműködő készségére számít az ügyben, úgy, ahogyan azt korábbi találkozójuk során egymásnak meg is ígérték. Hozzátette, bízik abban, hogy az akkor elhangzott mondatoknak volt valóságalapjuk, hogy a szerbiai képviselőház valóban nyitott a vajdasági parlament javaslatai, véleménye iránt, ezért bízik az indítvány sikerében.
A vajdasági hatalmi koalíció a támogatásáról biztosította a kezdeményezést, s bár részben a legnagyobb ellenzéki párt is egyetért a VMSZ álláspontjával, az indítványt mégsem tudta a szavazás során támogatni.
– Meg kell oldanunk Vajdaság finanszírozását, s ebben közös állásponton vagyunk. Bennünket azonban a kiadások is érdekelnek, nem csak a bevételek. A legutóbbi történések éppen azt bizonyítják, hogy egészében kell ezt az ügyet kezelnünk. A fejlesztési bank esetén látjuk, hogy a pénz elköltése hagy némi kivetnivalót maga után, ez már a harmadik beavatkozás lesz a bank mentése érdekében. A pénz minden nyom nélkül tűnik el. Nincs kifogásunk a kérdés rendezése és a hét százalék szavatolása ellen sem, de mindehhez nem kezdhetünk hozzá addig, amíg a pénz elköltésének megfelelő kontrollját nem biztosítjuk – mondta el lapunknak Igor Mirović.
