Az említett levélben olvashattunk arról is, hogy a két évtizede húzódó új szárny építésére furcsa időpontban került sor, felavatása óta nem használják, illetve hogy Pásztor István ittjártakor úgy nyilatkozott, hogy berendezésének beszerzéséhez tartományi vagy más forrásokon keresztül biztosítani fogja a szükséges összeget, de az ígéret nem valósult meg.
– Megelégedéssel és büszkeséggel tölt el, hogy igazgatóságom második évében sikerült egy jelentős és nagy értékű beruházást kieszközölni. Az építkezésre rendelt költségvetési eszközök, a lefolytatott közbeszerzési eljárás és az ezek által megszabott törvényes határidők, valamint a költségvetésből való finanszírozás módja és az eszközök felhasználásának záros határideje feltételezte az építkezés kezdésének szokatlan, decemberi időpontját. A kivitelezővel kötött szerződés alapján az átadás elsődleges határideje június 20-a lett volna, de az építkezés két hétig szünetelt a februári emlékezetes havazás miatt. Az épületet július 4-én átadta a kivitelező a szerződésben vállalt jótállási kötelezettséggel. Nincs tudomásom arról, hogy nagyobb gondok lennének az épületben, illetve az épülettel. Pásztor elnök úr szinte elsőként tekintette meg, és nagy horderejűnek ítélte az akkor alig elkezdett beruházást. Nem kértük, ezért nem is kaptunk a tartományi szervektől, így Pásztor úrtól sem segítséget az új épület berendezésére. Kértünk és kaptunk viszont az illetékes minisztériumtól költségvetési eszközöket, amelyek felhasználására való felkészülésként lefolytattuk a közbeszerzési eljárást, kiválasztottuk a szállítót, a dokumentáció most várja a kormánydöntést. Kértünk és kaptunk segítséget továbbá Topolya Község Önkormányzatától, illetve Bácskossuthfalva Helyi Közösségtől a Leverkuseni kórházból származó, immár másodszori adomány szállítási költségeinek fedezésére, a Szabadkai Gerontológiai Központtól, a szabadkai Közkórházból.
Nyáron adták át az új épületszárnyat, és még nem került használatba?
| A szakszervezet álláspontja Kérdésünkre, hogy készülnek-e munkabeszüntetésre, Ágyas Ilona az OTTHON ágazati szakszervezetének elnöke elmondta, hogy semmilyen törvényes eszköztől nem határolódnak el annak érdekében, hogy megvédjék a dolgozók jogait, de konkrét dátumot nem tudott mondani. Az MRM nyílt levelét viszont nem kívánta kommentálni, mint mondta, ő is csupán az interneten továbbított közleményt olvasta. Fontosnak tartotta viszont megjegyezni, hogy a szakszervezet végrehajtó bizottsága egyhangúlag elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi állapotot az intézményben, és ennek többször is hangot adtak különböző fórumokon, községi, tartományi és köztársasági szinten. – A probléma 2010 decemberében kezdődött, amikor az igazgatónő kiadta az új munkaszerződéseket és az egészségügyi nővéreket lefokozta, úgymond, ápolói munkakörbe helyezte és ezáltal csökkentette a fizetésüket. A több mint 40 nővérből 19-en maradhattak egészségügyi nővérek, a többiek nem, annak ellenére, hogy harmincéves gyakorlattal rendelkeznek, akik azóta is tagjai az egészségügyi kamarának, fizetik a tagsági díjat és részt vesznek a továbbképzéseken, de nem végezhetik a szakmunkát. A kérdés, hogy milyen kritériumok szerint válogatták ki azt a 19 embert. A többieknek két választásuk volt: vagy aláírják az új szerződést, vagy pedig felmondást kapnak, így mindenki aláírta, de többen bírósághoz fordultak. Az igazgatónő a szakszervezettel előzőleg nem tárgyalt, hogy vannak-e javaslatai, vagy más lehetőségek, igaz, hogy nem kötelessége, de lehet, hogy lett volna más, jobb megoldás is. A lényeg, hogy most bírósági perek folynak, és mi reméljük, hogy egy részük nemsokára véget is ér – vázolta a szakszervezeti vezető a helyzetet, majd kifejtette, a legnagyobb kritika arra vonatkozik, hogy a szakkollégium tagjainak nincs a szociális védelemben végzettségük és gyakorlatuk, kivétel egy fiatal szociális munkás, aki igen sokszor konfliktusba kerül az igazgatónővel, mert határozatai és rendeletei nem a munka megsegítését irányozzák elő, hanem inkább ellehetetlenítik azt. Persze ez kihatással van a gondozottakra, az intézményben folyó munka egészére is – véli Ágyas Ilona egészségügyi nővér, aki, mint mondta, szolidaritásból és szakszervezeti elnöki kötelességből képviseli a dolgozókat. – Más munkaszerződést kaptak azok a nővérek, akik szakszervezeti végrehajtó bizottsági, ellenőrző bizottsági tagok, vagy a köztársasági bizottság tagjai, a gyógypedagógus pedig felmondást kapott. Tizenhét bírósági per van jelenleg folyamatban. Ezek mind tények, nem koholmányok, és dokumentumokkal tudjuk bizonyítani. Viszont vannak emberek, akik privilégiumot élveznek. Nagy jogokkal ruházta fel a törvény a munkáltatót, de mi a szakszervezet részéről próbáljuk megvédeni a dolgozók jogait. Azt szeretnénk, hogy méltó, emberi körülmények között dogozhassunk, illetve legyenek az ápoltak. Függetlenül attól, hogy átadták az új részleget, állítom, hogy a szervezés nincs olyan szinten, mint kellene. Szeretnénk megkapni a törvényileg szavatolt személyi jövedelmünket, és bízunk benne, hogy a bíróság a javunkra dönt – összegzett a szakszervezeti vezető. |
A szakszervezet elégedetlenségét fejezte ki az Ön tevékenységét illetően, több alkalmazott feljelentést is tett.
– A bírósági eljárásokról csak annyit szeretnék hangsúlyozni, és ezt teljes felelősséggel állítom, a mai napig egyetlen egy jogerős ítélet sem született ezekben az ügyekben. A bércsökkentés törvényileg előirányzott volt, már 2006-ban meg kellett volna tenni, mint ahogy azt megtette a többi hasonló intézmény az országban. Rágalmazás vádjával tett feljelentésről a mai napig nincs tudomásom. Rágalmazás egyes munkások részéről történik az igazgató irányába, de ezt már megtanultam kezelni. A „munkakönyvek szóbeli „meglebegtetése” pedig nem történt, ezután sem fog azok irányában, akik becsülettel és odaadóan végzik munkájukat. A személyem ellen irányuló megjegyzéseket, vádakat nem kívánom részletezni. Az intézmény alapítója, Vajdaság AT Kormánya, azon belül az Egészségügyi, Demográfiai és Szociális Védelmi Titkárság, valamint az intézmény pénzelését is biztosító Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Minisztérium elismeri és támogatja az utat, amelyen az intézmény vezetésemmel elindult és halad. Az OTTHON munkájáról rendszeresen jelentést teszek, az alapító illetékes szerveit tájékoztatom a munkámról, amire eddig irányukból megjegyzés nem érkezett. Több ellenőrzést is végeztek különböző ellenőrző szervek, névtelen feljelentések alapján, de törvénytelenséget nem találtak, az apróbb szabálytalanságokat pedig végzésük alapján elhárítottuk.
Minisztériumi szabályozás alapján az OTTHON-ban 116-an dolgoznak négy szervezeti egységben: szociális munka (defektológus, szociális munkás, munkafoglalkoztatók), egészségügyi ellátás, közös szolgálat és az adminisztratív szolgálat. Jelenleg 19 egészségügyi nővérünk van, nem lehet több, ennyit fizetnek, és harminc ápolónő, ápoló, egészségügyi adminisztrátor. Ez utóbbiak sérelmezik lefokozásukat, egyesek úgy vélik, én vettem el a diplomájukat, de amit tettem, azt törvényes előírásoknak megfelelően tettem, tehát bárki lenne az igazgató, ezeket a lépéseket meg kellett volna tennie.
Milyen a kapcsolata az elégedetlen alkalmazottakkal, a szakszervezet aktív tagjaival?
- A kapcsolat nem a legjobb. Az intézmény specifikusságából adódóan, ha mérlegelni kell a szakszervezet és az ápoltak igényei között, akkor biztos, hogy az ápoltak vannak első helyen. Ha pl. kórházba kell vinni egy ápoltat, akkor nem a szakszervezeti ülésre utazó kolléga kapja az autót, de ki tudjuk fizetni az útiköltségét. Van egy bizonyos ellenállás, mert a törvényes utat követem, és egyesek úgy érzik, hogy túl sokat szeretnék. Nagyon sajnálom, hogy a dialógus nincs olyan szinten, mit ahogyan kellene. Ők ellenséget látnak bennem, pedig én hajlandó vagyok az együttműködésre, de hangsúlyozom, hogy mindig az ápoltak az elsők, akiknek 24 órás ellátásra van szükségük, tehát mindenki elvégzi a munkáját, és utána lehet szakszervezeti tag. Az ágazati szakszervezetnek egyébként mindenki tagja, vannak, akik elszántabbak, jogi támogatást kapnak felsőbb szintekről, és ezzel élnek is. Viszont megerősítést kaptam a dolgozók nagy részétől. Meggyőződésem, hogy az egyik oldal hangos és elszánt, a másik oldal végzi a munkáját, és nem igazán van ideje arra, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Munkahelyünk van, költségvetésből pénzelt, állandó fizetéssel. Szabályozással és pénzügyi kerettel behatárolt munkáslétszámmal kell megoldanunk a mindennapi gondokat. Nehéz munkát végzünk, elhivatottan, szeretettel. A keretek közé szorítottság ellenére újításokat próbálunk bevezetni, növelve ezzel az egészségügyi és szociális ellátás szintjét, gondozottaink életkörülményeinek javítását. Ezen az úton szeretnék tovább haladni mindaddig, míg élvezem az alapító támogatását és bizalmát – nyilatkozta végül az OTTHON igazgatónője.
