2024. július 16., kedd

A magyar nemzet gyásza

Tizenkilencedik alkalommal koszorúztak Csúrogon a ’44/45-ös magyar áldozatok emlékhelyén

Idén is Csúrogon, a sintérgödörnél emlékeztek meg először az 1944/45-ös partizán megtorlások magyar áldozatairól. Mintegy százan rótták le kegyeletüket a „semmi közepén” fölállított, piros festékkel leöntött fakereszt és a darabokra tört márványtábla előtt, a csúrogi ártatlan áldozatok megbecstelenített emlékhelyén.

Teleki Júlia, aki édesapját veszítette el a megtorlások idején, köszöntőjében ismételten a méltatlan körülményekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, 19. éve koszorúznak ezen a helyen, de még ma is pontosan ugyanolyan siralmas állapot fogadja őket, mint a kezdetekkor. Mind a mai napig nem kaptak engedélyt arra, hogy egy maradandó emléktáblát állítsanak ezen a helyen, mondta Teleki.

– Bízok benne, hogy egyszer eljön az a nap, amikor valóban itt áll majd az az emléktábla, hogy ne csak mi, hozzátartozók, hanem a mi unokáink is eljöhessenek ide. Mert ez nem csak a mi gyászunk, hanem a magyar nemzet gyásza. Ezek az emberek vértanúk voltak, akik azért haltak meg, mert magyarok voltak. Nem hősök, hanem áldozatok – mondta Teleki Júlia.

A megemlékezésen beszédet mondott Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke, Varga-Haszonits Zoltán, a belgrádi Magyar Nagykövetség misszióvezető-helyettese és Milan Radomir, az 1942-as Razzia Emlékegyesület képviselője.

– Azért vagyunk itt az idén is, hogy kifejezzük: nekünk sem mindegy. És nem lesz mindegy, amíg minden olyan tettet, amelynek ártatlan emberek voltak az áldozatai, nem nyilvánítanak bűntettnek. Azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk és kimutassuk tiszteletünket minden ártatlan áldozat iránt, függetlenül annak nemzeti, vallási vagy politikai hovatartozásától – mondta Radomir.

A beszédek és alkalmi versek elhangzása, a kereszt felszentelése után az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait. Koszorút helyezett el Légvári Sándor, az emlékkereszt készítője és Teleki Júlia – mindketten édesapjukat veszítették el a megtorlásokban –, majd Pásztor István, Kovács Elvira és Pál Károly a Vajdasági Magyar Szövetség, Zsoldos Ferenc a Magyar Nemzeti Tanács, Csallóközi Zoltán a magyar kormány, Magyar Anna a Csongrád Megyei Képviselőház, Varga-Haszonits Zoltán a Magyar Nagykövetség, Zakar Péter és Forró Lajos a Délvidéki Kutatóközpont, Gyurgyevity Nemanya a Magyar Remény Mozgalom, Csonka Áron a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, valamint Szmieskó Zoltán és Romoda Ferenc a Magyar Egység Párt nevében.